Pöltl Ákos: A szülő áll a frontvonalban, szemben a techcégek milliárdos profitjával és szakértőivel

Mindenki tudja, hogy a drogok, a dohányzás vagy az alkoholfogyasztás óriási károkat okozhat gyermekkorban, de azzal jóval kevesebbet foglalkozunk, hogy a képernyőhasználat ugyanilyen veszélyeket rejt. Sok szülő nincs tisztában vele, mi a konkrét baj az okostelefonokkal, közben pedig felnő egy dopamin-, és képernyőfüggő nemzedék. A techcégek rohamosan fejlődnek, nagyon jó a marketingjük, nekünk pedig egyre kevesebb az eszközünk a gyermekeinkért vívott harcban. Pöltl Ákosnak éppen ezért szívügye a szülők edukálása, hiszen vallja, nincs olyan, hogy valaki szánt szándékkal rosszat akarna saját gyermekének. Az Ifjúságkutató Intézet családbiztonsági szakértője évi 200 előadást tart szülőknek, és most a Vasarnap.hu olvasóival is megosztotta tapasztalatait az online világ veszélyeiről.

– Mindenki tudja, hogy a dohányzás vagy az alkohol káros gyermekkorban, de a képernyőhasználat veszélyeivel sokan nincsenek tisztában. Egy átlagos magyar szülő mennyire tudja, mit tesz, amikor telefont ad a gyerek kezébe?

– Nem igazán állunk jól! Az analógia találó, hiszen ma már társadalmi normává vált az, hogy a dohányzás káros az egészségre, és az okostelefonnál is ilyesfajta társadalmi normaváltást kellene elérni, de azért van egy kis különbség.

Azért nehezebb, mert a technológia használatának – bizonyos kor felett – számtalan előnye van, például az innováció vagy az orvostechnológia területén. A dohányzásnak sokkal kevesebb, de amikor a gyerekeket, kiskorúakat vizsgáljuk, gyakorlatilag ugyanolyan káros hatásokat látunk mind a két esetben, ezt most már kutatások alapján is ki lehet jelenteni.

– Mik ezek a káros hatások?

– A dohányzás, az alkohol, a cigaretta és a drogfüggőség, de a képernyő, a videójátékok, a közösségi média is, ezek a viselkedéses függőség kategóriába esnek. Készültek már kutatások, amik kimutatták, hogy használatuk depressziót és szorongást okoz, illetve olyan vizsgálati eredmények is vannak, amelyekből tudjuk, hogy maga a függőség kialakulása is ugyanazon a módon történik, mint a kokain esetében.

A képernyő használata ugyanúgy blokkolja a dopamin receptorokat, és ugyanazon az elven jön létre általa euforikus állapot.

Itt azért érdemes elmondani, hogy a dohányipar története hasonlóan indult: Az orvosok a műtőben dohányoztak, a legnépszerűbb cigarettát úgy hívták, hogy Asthma, amit légúti megbetegedések gyógyítására is felírtak. Az 1920-as években plakátokon népszerűsítették a cigarettát, nyugodtan rákereshetünk: gyerekek dohányoznak, cigarettát nyújt át édesapjának a gyerkőc a karácsonyfa alatt. Aztán kiderült, hogy tüdőrákot okoz, káros az egészségre, és onnantól kezdték el szabályozni, ami több évtizedig eltartott.

– A technológia sokkal szélesebb rétegeket érint…

– És sokkal erőteljesebb a hatása, amint látjuk! Ráadásul nem a gödör alján vagyunk, ahonnan már megyünk felfelé: a hatás még erősödni fog a mesterséges intelligenciával, metaverzumokkal és VR szemüvegek térhódításával.

A technológia fejlődésére nem mondhatjuk, hogy eljutott egy szintre, és akkor itt most szabályozunk és utána minden rendben van.

Mi még a közösségi médiával, videojátékokkal, pornográf tartalmakkal foglalkozunk, közben már itt az AI és a VR szemüveg! Nagyon fontos, hogy ebben előre lépjünk! Ebben mintát adhat az is, hogy a dohányiparban hogyan, mennyi idő alatt sikerült ezt szabályozni.

– Hogyan lehetne növelni a tudatosságot? A közvetlen környezetemben is látom, hogy sokan egyáltalán nincsenek tisztában a veszélyekkel…

– Nagyon fontos kulcsszó a tudatosság, mert ez nagyon nagy probléma. Amikor tudatosságról beszélünk, nagyon nem mindegy, hogy kiről beszélünk: gyerekről vagy felnőttről?

Az uralkodó narratíva most – és az én személyes véleményem szerint ez a technológiai cégek narratívája – hogy nem a technológia a probléma, nem azzal van gond. Egyszerűen tudatosítani kell a gyerekeket, el kell nekik magyarázni a veszélyeket, együtt végigbeszélni, végignézni, és akkor felelősen tudják használni, nem csinálnak olyat, ami nekik rossz…

És látjuk, hogy ez nem működik! Nem működhet, ennek pedig egyszerű oka van, amit ma már a pszichiáterek, pszichológusok, a szakirodalom és kutatások is hangoztatnak: egy gyereknek ehhez fejletlen az idegrendszere.

– Hány éves korról beszélünk?

– A felelős döntések az elülső lebenyben születnek, ami gyerekeknél és fiatal felnőtteknél (!) még nincs megfelelő érettségi állapotban – hiszen csak a 20-as éveink elejére, közepére képes azokat a végrehajtó funkciókat még üzembe helyezni, amire egy felnőtt képes! Miről is van szó? Önkontroll, morális döntések, tervezés, szervezés, kritikus gondolkodás, veszélyfelismerés képessége, tehát a magasabb szintű gondolkodás.

Ez a legutolsó, ami az idegrendszerünkben megérik, és miután a gyerek ezzel nem rendelkezik, őt sokkal könnyebb beszippantani egy ilyen manipulatív, nagymértékű függőséget okozó technológiának.

– Ami még egy felnőttet is beszippant…

– Klasszikus példa: dolgozom a számítógépen, kapok egy üzenetet az okostelefonomon. Határidős munkám van, amit le kell adni egy óra múlva. Megnézem gyorsan az üzenetet, és fél óra múlva kapok észbe, hogy Youtube videókat nézegetek.

https://vasarnap.hu/2024/12/05/magyar-kutatas-autizmushoz-hasonlo-tuneteket-okozhat-kisgyermekkorban-a-tul-sok-kutyuhasznalat/

Azt szoktuk mondani, hogy nem csak a gyereket érinti a probléma, a szülőt ugyanúgy. A gyerek önkontrollját, ezeket a magasabb – még nem érett – funkciókat ő tudja csak pótolni. Ha úgy tetszik, a gyerek éppen egy 400 lóerős sportautóban ül, nyomja a gázpedált, de nem tud fékezni, mert az ő féke még nem, vagy csak részben működik. A szülő tudja csak megállítani, ő tudja lefékezni az autóját.

Ezért amikor tudatosításról beszélünk, egyértelműen a szülők tudatosítását értjük alatta, nekik kell ismereteket adni! Mert egy szülő nem akar rosszat a gyerekének, semelyik! Viszont adott problémáról csupán az alapján dönthet egy szituációban, amilyen információval rendelkezik.

– Szülőként ezt elég nyomasztó hallani…

– Nagyon fontos, hogy a szülőt tudatosítsuk, de ne rá helyezzük ezt a terhet. Nem ő hozta létre ezeket az alkalmazásokat, hanem a hightech cégek, a szülőnek inkább segítséget kell adni.

Van ugyan törvényi szabályozás, de annak van egy lomhasága: az élet minden területén el van maradva 5-7 évvel. A technológiai cégek pedig nem fognak addig lépni, szabályozni, amíg nem lesznek rákényszerítve. Úgyhogy mi marad? A szülő marad, ő áll a frontvonalban a techcégek milliárdos profitjával és szakértőivel szemben, és próbálja a gyerekét megvédeni.

Ezért őt kell felvérteznünk megfelelő ismeretekkel. A szülő akkor fog tudni ebben lépni, ha először megérti a problémát…

– Nemrég nagyon szemléletes és humoros videót osztott meg, mi történik, amikor az apuka éjjel magára hagyja a gyerekét a telefonjával és az ezzel járó összes veszéllyel…

https://vasarnap.hu/2025/10/02/okostelefon/

– Nagyon jó, hogy vannak már ezek, mi is tervezünk hasonló tartalmakat készíteni, mert erről egyszerűen kell beszélni, nem kutatási absztraktokban. Azt kell elmagyarázni a szülőknek, hogyan működik a profitmodell, miért szippantja be a gyereket az okostelefon. Hogy emögött úgynevezett befolyásoló tervezés áll, ami egy tudományág. Ezt kell megmutatni, milyen elven működik, hogy hat az idegrendszeri fejlődésre. Meg kell tanítani a szülőknek azt, ami 2010 előtt még természetes volt: mitől fejlődik a gyerek idegrendszere.

– Akkor még nem volt okostelefon…

– Igen, és amikor nem volt okostelefon, ez automatikusan megtörtént: a gyerekek beszélgettek, játszótérre jártak, bicikliztek, sportoltak, bunkit építettek, olyan dolgokat végeztek, ami kell az idegrendszer fejlődéshez. Jonathan Haidt szavai szerint az még valós élmény alapú gyermekkor volt. 2010-12 után pedig már okostelefon alapú gyermekkorról beszélünk.

– Hogyan tudnak ebben a szülőknek segíteni?

– El kell magyarázni nekik, mi az, ami segít, hogy ép idegrendszerrel kezdje meg a felnőttkort a gyerek. És hogy nem csak akkor okoz gondot az okostelefon, ha mondjuk erőszakos tartalmat néz rajta a fiatal. A legnagyobb gond ugyanis a napi nyolc óra képernyőidő, ami egy kamasz gyereknek ma a napi átlag. Ez pontosan annyi, amennyit egyébként olyan tevékenységekre kellene fordítani, amitől fejlődik az idegrendszer, de egyszerűen nem marad rá ideje.

Eszközöket kell adni a szülő kezébe, hogy tudjon szabályokat alkotni: hány éves korban, mit engedjek a gyereknek, mit csináljunk, milyen nevelési stratégia az, ami működik, hogy lehet ezt megoldani, közösségileg, egyénileg…?

Konkrét listát, amit a szülő letölthet, és kirakhat a hűtőszekrényre: „mit játszhatok a gyerekkel a kertben?” És akkor, ha fáradtak vagyunk is, tudunk hova nyúlni. Vagy egy egyszerű tipp: a focilabda, a bicikli ne a garázsban legyen, félig leengedett kerékkel, hanem felfújva az udvaron, hogy a gyerek tudjon vele játszani! Lista a telefonmentés zónákról a lakásban… Ilyen segítségekre van szüksége a szülőknek.

– És ha komolyabb függőségről van szó?

– Ha tényleg az van, hogy nem tudja elvenni a készüléket, és már akár fizikai erőszakká fajul a dolog, vagy olyan depressziós szintre jut a gyerek, hogy azzal fenyeget, hogy megöli magát, akkor kell szakember, aki tud segíteni.

Lehet, hogy detoxikálásra van szükség, van olyan, hogy digitális detoxikálás. Amerikában már vannak erre egy hónapos programok, pszichiáterek, pszichológusok praxisában. Nálunk ez még gyerekcipőben jár, ehhez még az ellátórendszert hozzá kell igazítani.

– Egy ennyire súlyos állapot mennyi idő alatt alakulhat ki?

– Ez egyéni, függ a környezettől, a napi képernyő használattól, de pillanatok alatt ki tud alakulni, ha a gyerek nagyon sokat van egyedül. De nagyon sok tényezőtől függ, ezért inkább a másik oldalról lehet megfogni: mi az, ami lassítja, vagy mi az, ami preventív hat erre a dologra?

– Mi az?

– Az egyik a család. Egy jól működő család, ami minőségi életet él, nagyon komoly védőfaktor. A másik ilyen a késleltetés. Ha el tudom juttatni a gyereket legalább 14-15 éves korig, okostelefon-mentesen. Vagy legalább korlátozó eszközzel, hogy ténylegesen ne férjen hozzá internethez, közösségi médiához. Ha ez sikerül, akkor a gyerek általában – mivel nem szeret unatkozni – talál magának hobbit: sportot, művészeti tevékenységet. Ez azért fontos, mert ezekbe erőfeszítést tesz, és így egészséges módon jut a dopaminhoz. Pár év alatt pedig eljut egy olyan szintre, hogy a könnyű és magas, egészségtelen dopamint adó eszközök, mint a képernyő, közösségi média, videójáték, kevésbé lesz érdekes számára. Ezzel szemben az a gyerek, aki korán kap képernyőt, és idő előtt végez ilyen tevékenységet, megszokja a magas dopaminszintet. Ő nagyon nehezen lesz rávehető 14 éves korban, hogy menjen le, kezdjen el sportolni, ami erőfeszítést igényel, kudarccal is járhat, lassú eredményeket hoz. Ha közben kapja a magas dopamint a játékoktól, meg a közösségi médiától, ez nem fogja érdekelni, unalmas lesz számára.

– Miért veszélyes a túlzott dopamin termelés?

– Most nő fel egy túldopaminizált nemzedék. Több boldogsághormon van a szervezetünkben, az oxitocin az egyik, aztán ott a szerotonin, az endorfin és a dopamin, mindnek megvan a maga szerepe. A dopamin a gyerekeknél azért van különösen fókuszban, mert ez az, ami összeköti a jutalmat a motivációval, a mozgással. Motivációs hormonnak is nevezzük.

https://vasarnap.hu/2025/09/29/az-instagram-es-a-tiktok-ugyanugy-hat-az-agyra-mint-a-heroin-nemetorszagban-korhatar-bevezeteset-kezdemenyezik-a-hasznalatukra/

A gyerek szervezetében az történik, hogy ha túl gyorsan túl magas dopamint kap, akkor minden más tevékenység – ami egészséges dopamin emelkedést okozna, és az idegrendszeri fejlődéshez kell – unalmassá válik. Ugyanis a szervezetünk a dopaminon keresztül vesz rá minket arra, hogy induljunk el, ami a túléléshez szükséges. Ezért indult az őskorban az ember vizet keresni, élelmet gyűjteni, vadászni. Amikor elindult, dopamint termelt a szervezete, örömet érzett. Elejtette a vadat, vagy talált ételt, örömet érzett, és ezért elindult másnap is, harmadnap is. A másik alapvető biológiai funkciója a dopaminnak az utódnemzés, fajfenntartás.

Csakhogy az agyunk ugyanúgy működik, mint az őskorban, nem tud olyan gyorsan alkalmazkodni, amilyen gyorsan a technológia fejlődik. Ezért úgy kezeli a dolgot, hogy ha jutalmat kapok, akkor az kell. És az okoseszközök, a közösségi média, a videójátékok nagyon könnyű, erőfeszítés nélküli, nagyon magas jutalmakat adnak. Innentől a gyereket nem érdeklik az erőfeszítést igénylő, idegrendszer fejlődéséhez szükséges, nehezebben megszerezhető, alacsonyabb jutalmakat adó tevékenységek. Egyszerűen unalmassá válik számára.

– Hogy lehet ebből kikeveredni?

– Az a probléma, hogy a gyerekeknek – ha felborul a dopamin érzékenység – nem tudom azt mondani, hogy „akaraterőből inkább ezt csináld, és ne azt!” Mert nem tudja megcsinálni, ugyanis ez a vágyakozás egy biológiai késztetés az agynak, és a magasabb dopamint akarja már megszerezni.

Innentől kezdve egy dolog működik, vissza kell állítani a dopamin érzékenységét a gyereknek, hogy érdeklődéssel forduljon a többi dolog iránt, és az is örömet okozzon neki, ami addig unalmasabb tevékenységnek minősült. Ez pedig a detox, a digitális detox. Ugyanúgy kell lehozni őt, mint egy drogról, elvonási tünetekkel, mindennel, ami körülbelül 3-4 hét.

– Itt akkor nem elég a határszabás, csak a teljes megvonás működik?

– Persze, a függőség az függőség. A definíciója szerint akkor alakul ki, ha olyan tevékenységet végez valaki, ami már az élet minőségét is negatívan befolyásolja, káros számára és hiába tudja ezt, mégsem képes abbahagyni. Egy függőséget nem lehet, megszüntetni, hanem általában az a jó módszer, hogyha felváltom egy jobb függőséggel, mondjuk egy sporttal, egy olyan tevékenységgel, ami egészséges. De előtte vissza kell állítani a dopamin érzékenységet a gyereknél. És ezt nem lehet úgy, hogy csökkentem egy kicsit a mennyiséget. Mert ott a gyerek mindenféle dolgot ki fog találni, hiszen akarja azt az adott dopamint, akarja azt a mennyiséget. Persze azért nem mindegy, hogy a függőségi skálán hol helyezkedik el valaki, szóval ez egy összetett folyamat.

Az a probléma, hogy amikor valaki egy ilyen függőségbe belefut, akkor már nem azért fogja használni azt a videójátékot, hogy jól érezze magát, hanem azért fogja használni, hogy ne érezze rosszul magát. Egy állandó, dopaminhiányos állapotba kerül, mert olyan magas dopamint használ el, és a szervezet nem tudja ezt utántermelni. Ezért fog egyre többet játszani, mert közben kialakul egy tolerancia: a szervezet kevesebb dopamint tud termelni az adott tevékenység hatására, de egyre többet fog játszani, ahogy egyre többet dohányzik, egyre többen iszik valaki. Azt is azért csinálja, hogy ne érezze rosszul magát, ne legyen abban a dopaminhiányos állapotban.

https://vasarnap.hu/2025/05/29/elkepeszto-mennyisegu-kepernyoido-szakertok-mutatjak-meg-hogyan-keruljunk-egyenesbe/

– Ez nagyon ijesztően hangzik…

– Igen, és van ezzel egy másik probléma is. Azt látjuk kutatásokban, hogy minél korábbi életszakaszban, életkorban alakul ki valakinek valamilyen függősége, az annál jobban befolyásolja későbbi életében, hogy az egyéb függőségek mennyire jönnek be az életébe. Sokkal könnyebben, hogyha kialakult egy-egy képernyő függőség. Különösen úgy, hogy mint látjuk, ugyanazon az elven működik, mint mondjuk a kokain, ugyanazt a dopaminerg utat használja a függőség.

– Melyik korosztály napjainkban a legveszélyeztetettebb?

– Mindegyik! A Z-generációval indult, az 1995 és 2010 között született korosztállyal, mert nagyjából ez a technológiai váltás, amit az okostelefon jelent, őket érintette leginkább. A fiúkat a videójátékok, a valóságtól való elszakadás, az erőszak iránti érzéketlenítés veszélyezteti a legjobban, míg a lányoknál inkább a depresszió szorongás, öngyilkossági gondolatok a jellemzőek. Ez utóbbi a közösségi média miatt, az állandó összehasonlítgatás az identitás fejlődésébe kavart be.

Aztán jön az alfa generáció, a 2010 után született gyerekek, ahol már csak okostelefon alapú gyermekkorról beszélhetünk. Ráadásul az ő életükben most jönnek be már a nagyobb veszélyt okozó technológiák, mint a mesterséges intelligencia és a metaverzumok. Náluk ez egy még nagyobb probléma, úgyhogy ezért van szükség a szabályozásra, hogy megfelelő életkorig el tudjuk juttatni a gyereket. Egy fejlett, érett vagy legalább részben érett idegrendszerre, amire fokozatosan rá lehet építeni a technológiát egy jól meghatározott stratégia mentén.

– Nagyon sok vita volt az iskolai telefonhasználat korlátozása kapcsán, de mára több ország is hasonló rendelkezéseket hozott. Mik a tapasztalatok itthon?

– Pont most telt el egy év, és nagyon pozitív tapasztalatokról számol be mindenki. Éves szinten tartok 200 előadást, nagyon sokat beszélek pedagógusokkal, gyerekekkel is, és mind a két oldalon ugyanazt látjuk. Az elején volt ugyan ellenkezés, hogy miért avatkoznak az életembe? De most azt látjuk, és a pedagógusok is azt mondják, hogy nagyon jók a tapasztalatok: nem vonja el a gyerekek figyelmét az okostelefon, sokkal jobban tudják oktatni őket, az órán tudnak figyelni, nem a telefonnal kell versenyezni a tanároknak. A gyerekek meg azt mondják, hogy sokkal több a beszélgetés, a kapcsolódás, játszanak, sportolnak, beszélgetnek, nem a telefont nyomkodják a szünetekben is.

https://vasarnap.hu/2025/05/16/digitalis-detox/

Ráadásul nemzetközi oktatáskutatóktól tudjuk, hogy az iskolában megtanult dolgok 40 százaléka jön a tananyagból, és 60 százalék az órák közötti interakciókból.

– Említette, hogy rengeteg előadást tart szülőknek, tanároknak a mobiltelefon veszélyeiről. Milyen visszajelzéseket kap?

– Nagyon pozitívak a visszajelzések. Az a kulcsa az egésznek, hogy konyhanyelven elmagyarázzuk a lényeget. Én azt látom, hogy ilyen „aha élménnyel” állnak fel a szülők.

Erre van szükség, mert ő nem fog tudni addig lépni ebben a dologban, amíg nem érti, hogy mi a lényeg. Hiába magyarázok neki komplex kutatásokat, meg hiába mond az ember ilyen általános igazságokat, hogy a gyerekeket védeni kell, meg a biztonságuk fontos…

Mert ha nem érti meg a szülő, hogy miért van veszélyben a biztonságuk, és mit tud tenni ellene, addig nem fog tudni lépni. Tehát ez jól működik. Viszont azért vannak korlátok, szoktam viccesen mondani, hogy – most heti 3-4 előadást tartok – ha heti 10 előadást tartanék éves szinten, akkor körülbelül egy 50 év alatt minden szülőhöz eljutnék.

– Mi lehet ennek a feloldása?

– Most megcsináltuk a Kapcsolj ki mozgalmat, amivel sokkal több szülőt, pedagógust, gyermekvédelmi szakembert meg tudunk szólítani. Nagyon jó érzés, hogy már rengetegen – fiatalok is – jelezték, hogy jönnének, és ha sokan leszünk, akkor akár a szabályozásra is hatással tudunk lenni. A másik legfontosabb, hogy itt megfelelő helyen megfelelő információkat tud kapni a szülő. Most építjük a tartalmi felületet, ahol hiteles információkhoz juthat mindenki. Tervezünk egy képzéses programot, mert azt látjuk, hogy a pedagógusok visszajelzéseiből is tudjuk, hogy az iskolai tiltás nem jelenti azt, hogy a gyerek, otthon nem ugyanúgy használja a telefont. Ezért szeretnénk egy olyan programot indítani egy-két hónapon belül, ahol iskolákból jelentkezhetnek pedagógusok, akiket kiképzünk, a lokális közösségében tarthasson előadást a témáról.

https://vasarnap.hu/2025/10/13/offline-elmenyek-gyujtesere-buzdit-az-analog-november/

– És nemsokára indul az Analóg November is…

– Igen, a Szent István Intézettel közösen elindítottuk az Analóg November kezdeményezést, és szerintem ez is egy nagyon jó, pozitív dolog lesz, ami egyébként Erdélyben is indul, akárcsak a Kapcsolj ki mozgalom. Ez nagyon leegyszerűsítve arról szól, hogy egy applikáció segítségével offline időt kell gyűjteni. Ez egy egyetemisták által fejlesztett applikáció, ahol a teljesített idő kuponokat ér. Ezt az alkalmazást használva indítjuk most az Analóg Novembert, ahol iskolák jelentkezhetnek be: diákok, szülők, de akár a nagyszülők is gyűjthetik az offline időt a telefonjukra. A győztes iskolai könyvcsomagot, kávéfőzőgépet, sportszereket nyerhet az iskolájának. A lényeg, hogy csökkentsék a képernyőidőt. És szerintem ezek mind-mind nagyon jó kezdeményezések erre a célra.

Vezetőkép forrása: Pöltl Ákos magángyűjteménye