Rendszeres töltekezés nélkül az értékközvetítés hamar kifárad

– Elindult a Gaudeamus.hu elnevezésű keresztény szellemiségű pedagógiai portál. Mikor lett elérhető és miért éppen most?
 
– A múlt hétvégén élesítettük, illetve kezdtük el kommunikálni a honlapot. Az időzítésben két dolog is szerepet játszott. Egyrészt most lettek kész azok a koncepcionális saját tartalmak, interjúk – például Erdő Péter bíboros úrral készített beszélgetés –, amelyek elég „ütősen” megalapozzák az indulást. Másrészt kifejezetten jókor jött, hogy az érettségi után – amikor a gyerekek visszatérnek a digitális oktatásból, az otthoni karanténból és a tanári közösségek újra találkoznak egymással – a pedagógusok is kapjanak segítséget. Kegyelmi pillanat lehet, hogy éppen ebben az időszakban támogatjuk meg őket egy olyan felülettel, honlappal, ahol fel lehet hívni a figyelmet az értékekre, és ahol ennek az elmúlt másfél évnek a tapasztalatait közösen fel lehet dolgozni.

– Ha jól tudom, ez a honlap a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom pedagógiai műhelyének a kezdeményezésére jött létre.

– Igen, a Pedagógus Munkacsoport érdeme, amely 2019 óta működik Rubovszky Rita vezetésével és neves egyházi iskolák igazgatóinak személyes közreműködésével. Már korábban megszületett az igény erre a portálra, de most a Nemzeti Együttműködési Alap egy pályázatán keresztül sikerült olyan forrást szerezni hozzá, ami a fejlesztésen túl a működési kereteket is biztosítja egy időre.
 
– Tudomásom szerint a Pedagógus Munkacsoport már eddig is nagyon hatékony munkát végzett, mert a koronavírus kezdetén az érettségik lebonyolításának kidolgozásában, valamint az online oktatási rendszerre való átállásban is markáns szerepük volt.

– A munkacsoport rendszeresen készít támogató szándékkal olyan szakmai anyagokat, amelyeket a döntéshozók, a döntést előkészítők figyelmébe tudunk ajánlani. De a Pedagógus Munkacsoport és a Gaudeamus.hu honlap is szeretne megmaradni tisztán szakmai portálnak, egy civil kezdeményezésnek, ami mögött ott van a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom is mint keresztény közösségi hálózat. Nem akarom túldimenzionálni a szerepünket, de tény, hogy amikor az oktatási rendszer szembesült 2020-ban a pandémiás helyzettel, akkor a munkacsoport leírt egy olyan felelős forgatókönyvet, ami gyakorlatilag több mint 90 százalékban megvalósult. Tehát ilyen módon mindenképpen egy vélemény befolyásoló, vagy megerősítő szerepe volt a műhelyünknek.

– Milyen céllal jött létre a Gaudeamus.hu keresztény portál? Ez egy unikális kezdeményezés?

– Azért született, hogy legyen olyan felület, ahol a tanárok tudnak töltekezni. Ez furcsán hangzik, de mégis szükséges. Rendszeres töltekezés nélkül az értékközvetítés hamar kifárad. A technikai információkra, felvételi tudnivalókra koncentráló nagy holnapokon, meg egy-két magányosabb blog kezdeményezésen túl nincs olyan felület, ahol a keresztény szellemiségű oktatási intézmények, vagy a keresztény szellemiségű oktatók célirányosan ilyen gondolatvilágból tudnak töltekezni, vagy megosztani a gondolataikat. Tehát egyrészt volt egy hatalmas űr, így adta magát, hogy ezen a területen valamit lépni kell. A másik fontos dolog, hogy a jövőkép tekintetében megpróbáltunk tudatosan elmozdulni a „versenyistálló” szemlélettől. Azaz, hogy mindenhol a pontok, az átlagok, a konkrétan mérhető dolgok számítanak csak és szinte kizárólagosan. Tényleg ezek a valós mutatószámai annak, hogy az iskolákban és különösen az egyházi iskolákban milyen gyermekeket oktatunk, nevelünk? Innen szeretnénk elmozdulni és egy sokkal árnyaltabb, az értékeket és a minőséget jobban tükröző megközelítést létrehozni.

Mert az iskolák bemutatását nem lehet megtenni pusztán csak a felvételi arányok százalékos ismertetésével, hiszen az gyakorlatilag nem mond el semmit az ott lévő munkának a szakmaiságáról, a közösségről, a tanárok lelkiismeretességéről.

Ha rendelkeznénk olyan értékmérő modellel, ahol az iskoláknak bemutatása egy sokkal átfogóbb, komplexebb módon történik, az nekem, mint szülőnek is nagy segítség lenne. Ezen felül szeretnénk a honlapon ismertetni országos, helyi kezdeményezéseket, amelyek kiválóak, de sajnos nagyon kevesen tudnak róluk. Erre szolgálnak a portál Tájoló, vagy Terepen elnevezésű rovatai, ahol Magyarországon jól működő pedagógiai „jógyakorlatokat” igyekszünk példaként hozni. A felületen keresztül célunk felerősíteni és „kihangosítani” a bevált stratégiákat, hogy ezzel más iskolákat ösztönözzünk és egy hálózati, kölcsönös tanuláson alapuló gondolkodásmódot alakítsunk ki. Ami egyébként a Hetvenkét Tanítvány Mozgalomnak az egyik alapja és sajátja. Ami jó, azt tegyük láthatóvá, ami értékes, azt próbáljuk meg összekapcsolni egymással – ebben tud segítséget nyújtani ez a portál. Szeretnénk, ha létrejönnének értelmes, emberi hangú, de nyílt szakmai párbeszédek, megjelennének egymással konkuráló innovatív vélemények és álláspontok az oktatáspedagógiai, oktatásmódszertani kérdések tekintetében.

– Tehát e szerint a mérce szerint nemcsak a pontszámok számítanának, hanem az is, hogy milyen emberek kerülnek ki az intézményekből…

– Ezzel kapcsolatban csak ismételni tudom David Isaacs, a spanyol navarrai egyetem tanárának gondolatát, miszerint

„Ne azon aggódjunk, hogy milyen világot hagyunk a gyerekeinkre, hanem, hogy milyen gyerekeket hagyunk a világra.”

Ezért kell elindulni ezen a láncolaton és az oktatásra sokkal, de sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a jövőben.

– Hiszen egy gyermek életében a család után, ahonnan az alapvető értékorientációt megkapja, a második legfontosabb környezet, ahonnan töltekezhet az oktatási intézmények.

– Igen, de sajnos a családnál, mint első számú formáló közegnél is láthatóak az eróziós folyamatok.

Régen, amikor együtt volt egy család, az otthoni beszélgetéseken keresztül szocializálódott a gyerek, adott esetben három-négy generáció egyidejű jelenléte mellett. Ma a család sok esetben szinte csak egy fizikai teret jelent, mert mindenki izoláltan, az interneten és a közösségi médiafelületeken keresztül egy párhuzamos valóságban szívja magába a szocializációs mintáknak a túlnyomó többségét.

Ezért kell nagyon észnél lenni, hogy milyen értékeket közvetítünk, milyen csatornákat hagyunk nyitva, amin a gyerekek szembe találkozhatnak az értékes tartalmak mellett, romboló dolgokkal is. Fontos, hogy az iskola milyen módon tud ebbe a körforgásba bekapcsolódni.

Mi az iskola, a diákok és a szülők kapcsolatát egy szerves rendszernek érezzük.

Egy szülő ugyanúgy rászorul az iskolának az értéknevelő tevékenységére, hiszen a gyermekét napi 6-8 órára átadja az intézménynek. Az iskola is teljes mértékben rászorul a családokkal való együttműködésre, hiszen jó esetben a gyerekek sok mindent már otthonról hoznak. Egyszerűen nem lehet elvárni az iskolától, hogy a család helyett legyen család, és a legalapvetőbb szociális, kulturális, érintkezési formákat a nulláról kezdje el megtanítani a gyerekeknek. Tehát itt egymásra utaltságról és egymás kölcsönös segítéséről van szó.

– Milyen szempontokat vettek figyelembe a honlap felépítésnél?

– Ez egy olyan portál, ami a tanórák közötti szünetben, a kávézás közben vagy hazafelé buszon utazva is olvasgatható, mert rövid, könnyen befogadható anyagokat tartalmaz. Olyan „jól emészthető” tartalmakat, amiket gyorsan magába tud szívni, be tud fogadni egy tanár, vagy akár egy szülő is, merthogy mind a kettőnek ugyanúgy hasznos lehet egy ilyen portált nézegetni. Bizonyos értelemben ez a fórum egy útkeresés is. Mi magunk is kíváncsian várjuk, hogy milyen irányba indul, hogyan szólítja meg a pedagógus társadalmat, meg az érdeklődőket, ki hogyan fog reagálni rá. Egy irány egészen biztos: az az evangéliumi család-, illetve emberkép, amit a Gaudeamus.hu képvisel.

– A praktikum fontos szempont lehet a mai rohanó világban. Az, hogy ez a keresztény portál egy kicsit „modernizálja” magát, hogy tudjon nyitni a társadalom igényei felé ez segíthet abban, hogy még több emberhez eljusson, nem?

– Mi nem trendi, szexi és jópofa akarunk lenni és ezzel begyűjteni a lájkokat, mert ez óhatatlanul eltávolít az értékestől, és a bulvár, a silány minőség irányába indul el. A mi modernitásunk abban rejlik, hogy reagálunk az idők jeleire és a jelenségekre. Ez két nagyon különböző dolog és könnyű elcsúszni a kettő között. A mai világban nagy népszerűséget lehet szerezni másodpercek alatt gyakorlatilag nulla teljesítménnyel. Az értékközvetítés sokkal nehezebb műfaj. Napjaink pörgő ritmusához bizonyos értelemben nekünk is alkalmazkodnunk kell.

Tudomásul kell vennünk, hogy az emberek médiafogyasztási szokásai markánsan megváltoztak az 5-10 évvel ezelőttihez képest is. Rengeteg információs inger éri őket és körülbelül egy-két percnyi befogadási időablakok vannak, amikor hatékonyan meg lehet szólítani a célközönséget. Ezt kell kihasználni rövid, de tartalmas anyagokkal.

– Mi a célközönség? Csak a keresztény pedagógusokat és intézményeket, vagy a  világiakat is meg szeretnék szólítani?

– Ez egy koncentrikus dolog. Aki nyitott az értékek iránt, azokhoz mind szólunk. Elsődlegesen az egyházi iskolák pedagógusait, illetve a keresztény szellemiségű tanárokat céloztuk meg, felekezettől, fenntartói modelltől függetlenül. De emellett párhuzamosan szólunk ahhoz a felelősen gondolkodó értelmiségi réteghez is, amely érdeklődik az oktatás iránt, foglalkoztatják a pedagógiával kapcsolatos kérdések, történések. És nem utolsó sorban nekünk szülőknek is hasznos lehet, hiszen az elmúlt fél évben mi magunk is szó szerint főállású pedagógusokká lettünk.

– Egyébként miért vált szükségessé, hogy megjelenjen egy ilyen iránymutató, sok szempontból támpontot adó portál?  Érezhető volt egyfajta negatív tendencia, ami indokolta, hogy létrejöjjön, vagy amúgy is napirenden volt?

– Mindkettő. Egyrészt nagy mennyiségű iskola került gyors ütemben egyházi fenntartásúvá. Borzasztó nehéz az intézmények mellé ugyanakkor elkötelezett, keresztény gondolkodású, felkészült pedagógusokat is találni, lehetőleg azonnal. Ehhez a váltáshoz, átalakuláshoz legalább 5-10 évnek kell eltelnie, amíg a tanári kar átformálódik és közösen egy cél irányába tud haladni. Tehát az átvett – és többnyire nem újonnan alapított – egyházi fenntartású iskolák keresztény szellemiség szerinti működtetése egy hosszabb folyamat, amelynek megvalósításában segítséget, fogódzót jelenthet és hiteles példákat nyújthat ez a honlap. A mielőbbi elindulást pedig az a tendencia erősítette, hogy a családok már kevésbé hatnak a gyermekekre, kevésbé terelgetik, nevelik őket, sok esetben más kommunikációs csatornákon keresztül formálódik a fiatalság értékképe. Így erősödik az iskolák és a pedagógusok szerepe, felelőssége. Eközben a családdal kapcsolatos statisztikák sem adnak okot a „hurráoptimizmusra”. Továbbra is alacsony a reprodukciós ráta, azaz még mindig kevés gyermek születik. Ha a tényleges válásokba a jogi házasságkötés nélküli együttélési formákat is beszámítjuk, akkor minden bizonnyal tovább nőtt a válások száma. A napi aktualitást pedig az az égető hiány adja, hogy az elmúlt évtizedekben senki sem hozott létre ilyen típusú portált, vagy felületet. Ha valaki próbálkozott is, az percek alatt politikai csatározások áldozata lett. Mi tudatosan távol akarjuk tartani ezt kezdeményezést a napi politikától, és nem kormányzatot bírálunk vagy tömjénezünk vele. Mi a pedagógusokkal szakmai kérdésekről szeretnénk egy érdemi és értékorientált párbeszédet folytatni, szakmai közösséget építeni.

– Európában már tendencia, hogy az egyházi fenntartású intézményekbe is beleszólnak felülről és kötelezik őket, hogy bizonyos ideológiák mentén neveljék a gyerekeket. Hogy védjük meg a gyermekeinket ettől a folyamattól, hiszen a jelenség nálunk is kopogtat?

– Itt nemcsak a gyerekeket kell megvédeni.

Erre az ideológiai cunamira föl kell készíteni a hazai társadalmat. Nem riogatva, de reálisan bemutatva, hogy mi a tétje az értelmiségi vállvonogatásnak, hogy „ha akarják, csinálják, csak ne legyen kötelező”. Észre kell vennünk, hogy ezek a család- és életellenes hangok mindig valami hiányjelenségre adott fals válaszok, amivel csak az űrt szeretnék betölteni az emberek.

Ki vagyok én? Ki dönthet az életem felett? Mi az életem értelme? Mi a közösség és az egyén egészséges viszonya? Pedig erre az egzisztenciális útkeresésre létezik hosszan tartó, gyógyító és keresztény válasz is, az evangélium alapján. Ebben nagy a mi felelősségünk, hogy ezt az utat, az Istenhez vezető utat hogyan mutatjuk fel a fiatalságnak szülőként is és pedagógusként is.

Kisfaludy Nóra

Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást

Ha nincs társadalmi normarendszer, csak a légüres tér marad

A kiemelt képen: Dabóczi Kálmán, a BKK vezérigazgatóként – A kép forrása: BKK