Szentkirályi Alexandra: A természetesen női szerepeket meg kell hagyni a nőknek
– Életében a kormányszóvivőség és az anyaság mennyire egyeztethető össze?
– Az anyaság szempontjából a kormányszóvivői munka alapvetően nem különbözik bármilyen más hivatástól. A legtöbb édesanya munkába áll, amikor a gyerekei már óvodáskorúakká válnak. Ugyanezt lehet elmondania az édesapákról vagy a nagyszülőkről is, hiszen nekik is több helyen kell egyszerre helytállniuk.
Az elmúlt időszak szerintem mindenki számára megnövekedett terhelést jelentett.
A kormány működése is igazodott a helyzethez, heti kormányülésekkel, gyakoribb tájékoztatásokkal és olyan nem várt feladatokkal, mint például a vakcinák beszerzése. Ez természetesen az én munkámon is meglátszott.
A kormányszóvivőség egy olyan hivatás, amely nem ér véget a munkaidővel.
Ennek ellenére igyekszem kellő időt hagyni a családom számára is, hiszen a kislányomnak én „Mama” vagyok, akit hazavár.
– Tudott együtt nyaralni a család?
– A munka nyáron sem áll le, de mindezek ellenére igyekszünk minél több időt együtt tölteni. Nagyon szeretjük a Balatont, de ha tehetjük, szívesen fedezünk fel kevésbé felkapott hazai helyeket. Személy szerint az aktív kikapcsolódásban és az élmények erejében hiszek, ezért sokat kirándulunk, beszélgetünk.
– Hogyan látja, melyek ma az anyaság legnagyobb kihívásai?
– Amióta megszületett a kislányom, azóta teljesen máshol vannak a hangsúlyok az én életemben is.
A fontossági sorrendek megváltoztak, és ez így van rendjén.
Ha tudom, hogy ő biztonságban van és boldog, akkor én is nyugodt vagyok. Mindez természetesen kihat minden másra is. A lányom egyensúlyt hozott az életembe, mert sokkal egészségesebb perspektívából, egy kicsit felülről tudom szemlélni a világot, és ennek megfelelően reagálok a nehézségekre.
Úgy hiszem az anyaság legnagyobb kihívása az, hogy hogyan lehet igazán jó anyának lenni?
A szülői lét velejárója a folyamatosan kétkedés, hogy elég jól csinálom-e? Eleget vagyok-e a családommal? Szerencsére van előttem egy fantasztikus példa: az édesanyámé, aki nagymamaként is kiváló, és mindig számíthatok rá.
– Hogyan látja, a gyermekeket nevelők nők hogyan tudnak helytállni, valóban választani kell munka és család között?
– Ez a két dolog szerintem nem kioltja, hanem erősíti egymást. Anyaként számos olyan tapasztalatra, tudásra teszünk szert, ami a munkában is hasznos, és mindez fordítva is igaz. A kormány a karrierépítésben és a családalapításban is egyformán támogatja a nőket. Az álláspontunk a kérdésben egyértelmű:
azok a nők, akik gyereket vállalnak, családot alapítanak, kapjanak a lehető legszéleskörűbb támogatást, hogy a karrierjükben ne lépjen fel hátráltató tényezőként a gyermeknevelés.
A kormányzati intézkedések is abba az irányba mutatnak, hogy ne kelljen választani a kettő között.
– Hogyan látja, a magyar társadalom nőtagjai milyen kihívásokkal szembesülnek jelenünkben? Hogyan élhetik meg nőiségüket, érhetik el saját vágyaikat?
– Azt gondolom, hogy nem kell megmondani a nőknek, hogy miként éljék meg nőiességüket. Minden helyzet más, a nőiség mibenléte egy egyénileg eldöntendő kérdés, nem lehet és nem is szabad erre általános szabályt hozni.
Ugyanakkor vannak természetes női szerepek – ilyen az anyaság –, amelyeket nem lehet és nem is szabad elvenni a nőktől. Ma mégis sok minden mutat ebbe az irányba.
Ami a kihívásokat illeti: a nőknek, úgy, mint a férfiaknak elsősorban a saját életükben felmerülő nehézségekkel kell megbirkózniuk. Egyformán küzdöttünk a koronavírus-járvány hatásaival, az otthoni munkavégzéssel, a digitális oktatással vagy a szeretteink hiányával is. A megküzdési módszerek természetesen mások lehetnek, különbségek is akadhatnak, mégis az elmúlt másfél évben azt tapasztaltam, hogy mindenki a legjobb tudása szerint állt helyt a magánéletében és a munkájában egyaránt.
– A családot – mint a társadalom alapsejtjét – a nyugat-európai balliberális média folyamatosan támadás alatt tartja. Mi lehet ennek az oka, mi bajuk a családdal, a hagyományos női szerepekkel?
– Hogy mi a bajuk vele, azt tőlük kellene megkérdezni. Nekünk magyaroknak eléggé világos fogalmunk van a családról, ebben gyökerezik a jövőnk is. Elcsépeltnek tűnhet, de a koronavírus-járvány mutatott rá igazából a családi kötelékek fontosságára. A nagyszülők, szülők és gyerekek összefogva, egymást segítve tudtak megküzdeni a járvány okozta nehézségekkel. Olyan kihívások voltak ezek, amelyekkel egyénileg nem tudtunk volna megküzdeni.
A magyar emberek valóban érzik, hogy a család mindennek az alapja. Ezt támadni, ezt felszámolni hiba, sőt az egész társadalom ellen való.
Persze egyetlen felnőttnek sem akarjuk megmondani, hogyan éljen, de a hagyományos értelemben vett család értékeihez ragaszkodunk.
– A magyar nők többsége egyértelműen a gyermek és a család pártján áll. Hogyan lehetne támogatni őket a gyermekvállalásban?
– Ma családot alapítani, gyereket vállalni komoly, bátor és szép dolog. Míg régen ez magától értetődő volt – talán a korábbi kérdésben megfogalmazottak miatt is –, mára már megváltozott. A kormányzatnak kötelessége minden támogatást megadni azoknak, akik családalapításra adják a fejüket.
Mindenkinek a magánügye, egyéni felelősségének a kérdése, hogy milyen formában szervezi az életét. Ebbe beleszólni nem szabad, az emberekre kell bízni.
A kormány családpolitikája mögött jóval több van, mint pusztán anyagi támogatás: hit a családokban, a magyar nőkben, a férfiakban és a gyerekekben, így végső soron hit a magyar jövőben.
Tóth Gábor
A tömeges nemváltoztatás semmiféle értelmes célt nem szolgál
Ma sokkal nehezebb nőnek lenni – neves társadalomkutató a Vasárnapnak
Kiemelt képünk forrása Miniszterelnöki Kabinetiroda
