Szinglik a fogyasztói társadalom hálójában
Míg az óvodák és iskolák Szent Márton napját ünneplik november 11-én, cuki lámpás felvonulásokat szervezve és zsíros kenyeret majszolva forró teával, a fogyasztói társadalom egy másik réteget célzott meg a Black Friday beköszönte előtt pár héttel: a szingliket akarja vásárlásra ösztönözni.
Ma reggel több online áruház is felkínálta számomra a kedvezményes vásárlás lehetőségét, hiszen – mint megtudtam – ma van a Szinglik Napja. És hogy máshogy érezhetné jól magát egy szingli, mint vásárlás közben? – legalábbis a nagyvállalatok marketingesei szerint.
Gyorsan utánakerestem: valóban létezik az ünnep, a Szinglik Napja, méghozzá Kínából indul, és a dátumban szereplő sok magányos egyes miatt tartják november 11-én. Egyébként az eredeti elképzelések szerint nem a szingliség méltatása vagy piedesztálra emelése volt a cél.
Azért rendezett ünnepséget néhány diák 1993-ban ezen a napon, hogy ismerkedhessenek a magányosak: senki ne legyen „csupasz bot”, ahogy a kínai nyelvben nevezik azokat a nőtlen férfiakat, akik még nem hajtottak ágat a családfán.
De az eredeti jelentés és elképzelés gyorsan érvényét vesztette, amikor a fogyasztói társadalom és a nagyvállalatok felfedezték maguknak, hogy itt is lehet némi extra profitra szert tenni. Mert ha a szerelmeseket lehet értéktelen kacatok vásárlására ösztönözni Valentin-napon, akkor bizonyára a szingliket is meg lehet fogni azzal, hogy költsenek magukra, ha már van egy ünnep, ami csak róluk szól!
Csakhogy a vásárlás nem egyenlő az ünnepléssel, és önmagában semmilyen értéket nem hordoz!
Társadalmunk alapjaiban halad rossz irányba, amikor azt gondoljuk, hogy mértéktelen vásárlással megtölthetjük ünnepeinket.
A fogyasztás valójában nem feltölt, hanem kiüresít, és belehajszol egy olyan életbe, amiben a profit és a tárgyak birtoklása mindennél előbbre való. Így lesznek fontosabbak az emberi kapcsolatainknál az anyagi javak – de egyetlen okostévé vagy márkás autó sem fogja a kezünket, ha magányosak, szomorúak, esetleg betegek vagyunk.
Nagycsaládosként persze se időnk se pénzünk a mértéktelen költekezésre, tudják is a nagyvállalatok, de egyedülállóként sem lehet az a fő célunk, hogy vásároljunk, mert az élet nem az anyagi javakban, hanem az élőkben keresendő.
Szingliként tehát nagyon is sértő azt feltételezni, hogy csak úgy ünnepelhetjük meg magunkat, ha extra pénzt dobunk be abba az óriási gépezetbe, amely már eddig is rengeteget tett azért, hogy ne a családok, hanem az egyedülállók társadalma legyünk.
Én anno „szingliként” rengeteget tanultam önmagamról. Arról, hogy mire van valójában szükségem, és hogyan tudok értéket hordozni akkor is, amikor egyedül vagyok. Hogy az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal, és lehet kifejezetten termékeny időszak. Megtanultam, milyen emberekkel szeretném körülvenni magam, és megtaláltam a valódi céljaimat. Elfogadtam önmagam akkor is, amikor nem volt, akinek a képében visszatükröződjön az arcom, és Isten szemével tudtam tekinteni az életemre.
Meggyőződésem, hogy az út, amit akkor jártam, pótolhatatlan gyümölcsöket hozott mind a hitéletem mind az önismeretem szempontjából.
De kötve hiszem, hogy a ruhatáram feltöltése a legfontosabb eredmények között szerepelt volna.
Címlapkép forrása: Pixabay
