Tabudöntögetés

Olvasom az egyik legnépszerűbb női magazinban, hogy egy anyuka cannabisszal tette elfogadhatóvá terhességi depresszióját, majd ezután szülési fájdalmait is ezzel csillapította. A szertől aztán gyorsan orgazmikus szülése is lett, ezért most szívügyének tekinti a terhesség alatti marihuánahasználat tabusításának feloldását. Persze az eset tőlünk távol, Amerikában esett meg, tengerentúli hóbort – gondolhatnánk, s lapoznánk is tovább, hiszen a magyar kismamák a cikk elolvasása után nem fognak tömegesen rohanni a dílerükhöz, hogy ők is benevezzenek egy orgazmikus szülésre, kerül, amibe kerül.

Ám sajnos a kis színes bemutatása itt nem áll meg. A szerző azt sejteti, hogy ez sem rosszabb, mint azok a „legális” drogok, amelyeket a kismamákon alkalmaznak szülés közben. A marihuána egyéb felhasználására is külön kitér, hiszen azt sokszor orvosi célokra is alkalmazzák, és egyébként is, egyes országokban legális a fogyasztása. Innentől aztán még jön pár sor a csúnya és rossz oxitocinról és egyéb, szülés alatt használatos szerről, amivel ugyanúgy el szokás kábítani a kismamákat. És a kijelentés: a marihuána használata amúgy is tisztább tudatállapotot eredményez, mint a gyógyászatban használt egyéb anyagok. Ezt vajon kutatásokkal is tudná igazolni? Vagy tapasztalati alapon állítja? 

Persze aztán rögtön jön a mentegetőzés: sem az eredeti történetben szereplő anyuka, sem a cikk írója nem szeretne senkit drogfogyasztásra biztatni, ami igencsak dicséretes, ha már így leírták, hogy egyébként milyen jó az. Ők csak szeretnék, ha ledőlne ez a társadalmi tabu, amelyik vegzálja azokat az anyukákat, akik ilyen-olyan módon megszegik az írott és íratlan szabályait a terhesség alatti drog- és alkoholfogyasztásnak.

Ebben tabudöntögetésben azonban felsejlik valami nagyon is nyugtalanító.

Azt elfelejtik megemlíteni, hogy a háborítatlan szülést támogató orvosok (hazánkban is) évek óta küzdenek azért, hogy a kismamák semmilyen tudatmódosító szert ne kapjanak a szülés alatt, amennyiben nem szükséges vagy életmentő. Hogy miért? Mert kutatások igazolják, hogy ezek használata a babára is hatással van, méghozzá nem csupán a szülés pillanatában. Az ilyen készítmények alkalmazása kihatással van a gyermek fejlődésére, sőt, befolyásolja későbbi addiktivitásra való hajlamát is. És itt most képzeljük el egy pillanatra, hogy nem dinitrogén-oxid (közismertebb nevén kéjgáz) jut be az anya szervezetébe fájdalomcsillapítás céljából, hanem mondjuk marihuána. Ugye, hogy egy kicsit sem hangzik sokkal jobban?

Arra hivatkozni, hogy egyes országokban ez a tudatmódosítószer legális, akár egy pohár borocska vacsora után, szintén csúsztatás.

Kicsit úgy hangzik, mintha az alkoholista bizonygatná, hogy amiből naponta két litert megiszik, az csak egy kis szőlőlé.

Hogy a társadalmi megítélés viszonylagos? Igen, de akkor azt sem ildomos elhallgatni, hogy bizonyos országokban akár halálbüntetés is járhat cannabis birtoklásáért. Akkor melyik társadalmi normát tekintsük elfogadhatónak? (Természetesen azt, amelyik mindent liberalizálni és elfogadtatni szeretne!)

Egyébként az orgazmikus szülés létező jelenség, de elárulom, hogy nem csupán tudatmódosító szerek hatására történhet meg. A tökéletes ellazultság állapotában a vajúdó nő valóban eljuthat a végső extázisig, a témában még könyv is született, de abban egy árva mukkot nem írnak marihuánáról. Írnak viszont otthon szülésről, nyugodt, beavatkozásmentes vajúdásról, segítő bábákról, szexualitásról. És igen, ismerek olyat, aki ezt a kivételes állapotot meg is élte, de ő sem tudatmódosító szerek hatása alatt. (Egyébként felhőtlenül táncolni is lehet valamilyen partidrog elfogyasztása nélkül fél éjszakán át – még ha ezt furcsa szülési fájdalmak elviseléséhez hasonlítani –, de van, akinek ez is elképzelhetetlen.)

Szóval értem én a szándékot, ne nézzenek már csúnyán ránk, ha megiszunk egy deci bort nagy pocakkal, (urambocsá’ valami mást) orvosi javaslatra görcsoldás céljából, de azt azért ne felejtsük el, hogy ezek a tabuk nem véletlenül alakultak ki a társadalmunkban. Akinek tiszta a lelkiismerete, mert emberileg minden lehetséges módon azon volt a várandóssága alatt, hogy a gyermeke egészségét megóvja, annak nincs szüksége rá, hogy legalizáltassa apróbb-nagyobb elhajlásait.

Aki pedig látott már elvonási tünetekkel születő kisbabát vagy alkoholista anyuka gyermekét, ezen tabuk jogosultságát sosem vonná kétségbe. 

Három szüléssel a hátam mögött bizton merem állítani, hogy sok minden járt a fejemben a vajúdások során, de az, hogy milyen jó lenne most szétcsapni magam a fájdalom elviselhetőbbé tétele miatt, nem volt közte. Orgazmikus szülésről sem álmodtam, pedig szakmámból adódóan olvastam róla, ismertem a módszert. A fájdalom egyébként közel sem a legnehezebb része egy gyermek világra hozatalának. Inkább hasonlít a hegymászó erőfeszítésére, ami ahhoz kell, hogy felérjen a csúcsra: ha legyőztük az akadályt, felszabadultan nézünk végig az alattunk terülő tájon. Egy nem medikalizált, természetes módon zajló szülés végigküzdése pedig komoly muníciót adhat az elkövetkezendő hónapok, évek problémáinak legyőzéséhez is. Mert lesz belőlük bőven, és nem szívhatunk be minden alkalommal, amikor a gyerekkel kapcsolatos nehézségekbe ütközünk.

Egyébként ha már a tabusításnál tartunk:

talán inkább a fájdalom tabusítását kéne feloldani mai társadalmunkban. Mert bizony az része az életünknek akár tetszik, akár nem – születésünknek és halálunknak is. 

De az lenne a legjobb, ha tabudöntögetés helyett a bennük lévő erőt, no meg a józan eszünket használnánk, és bíznánk azokban az évezredes értékekben (akár tiltásokban és tabukban is), amelyek nyomai egyelőre még fellelhetők társadalmunkban.