Te jóban vagy a szomszédoddal?
Az internet és a folyamatos izoláció korában még jobban felértékelődnek a közösségek. Iskolai, családi, és bizony a szomszédi viszonyok is. Rossz szomszédság török átok, de nem feltétlenül kell ennek így lennie. Annál is inkább, mert kutatások szerint a szomszédokkal való jó viszony ápolásának pozitív pszichológiai vetülete van.
Ugyan magyarországi kutatások nem ismertek ebben a tekintetben, de a híresen barátságos és mindenkivel nyájas amerikaiaknál is azt találta egy kutatás, hogy nem igazán ismerik a szomszédaikat, és bizony nem is mindig bíznak meg bennük. A Pew Research Center felmérése szerint csak minden negyedik ember ismeri az összes (vagy a legtöbb) szomszédját a tengerentúlon, 12 százalékuk pedig egyet sem ismer. Kevesebb mint a megkérdezettek fele mondta azt, hogy megbízik a szomszédaiban.
Pedig a jó szomszédságnak bizony vannak előnyei: egy hasonló korú játszópajtás, egy segítő kéz, vagy valaki, akinek a szavára adhatunk. Nálunk megtörtént, hogy a szomszéd segített ki és fizette a házhoz szállításunkat, amikor a kislányom eltüntette a bankkártyámat és tanácstalanul álltam a futár előtt. A szomszéd nénitől tudtam meg, hogy a postás az utca végén lévő lakatlan ház levélszekrényébe dobálja a leveleinket, s így megoldódott egy hónapok óta húzódó rejtély. Legutóbb pedig abból a ribizliből és birsalmából főztünk, amit tőle kaptunk.
De nem csupán arról van szó, hogy a szomszéddal „praktikus” jóban lenni, vagy hogy a közös kerítés és az egymással szomszédos falak számtalan konfliktusforrást rejtenek. Egyszerűen kapcsolatra, kapcsolódásra vagyunk teremtve, aminek bizony hosszú távú egészségvédő szerepe is van.
És ki lenne közelebb hozzánk a szűk családunkon kívül, mint a szomszédunk?
A napokban előkerült egy felvétel, amelyen Kopp Mária beszél arról, hogy milyen fontos a közösség érzése, és ezt kell erősíteni, mert az ellenségeskedés, a bizalmatlanság lelki világunk ellensége. A szociológus arra is rámutatott, hogy ’56 után tudatosan rombolták itthon a társadalmi összefogást.
https://vasarnap.hu/2025/03/27/felejtsuk-el-a-penzt-ha-boldogok-akarunk-lenni/
Érdemes tehát elgondolkodnunk azon, hogyan tudjuk erősíteni azt, ami egykor természetesnek számított. Mert a közösség, a közös értékek és célok nem csupán társadalmi, egyéni szinten is építenek minket. Ezeket a láthatatlan kötelékeket kell erősíteni ahhoz, hogy jobban legyünk, és noha majdnem két évtized telt el azóta, Kopp Mária szavai nem is lehetnének aktuálisabbak, mint napjainkban, amikor az individualizmus és a virtuális izoláció egyre nagyobb ütemben erodálja a kapcsolatainkat.
Mert nem mindegy, van-e a környezetünkben olyan ember, aki ki tud segíteni minket, ha váratlanul bajba kerülünk. Akire akkor is rámosolyoghatunk, ha egyébként nincs kihez szólnunk.
Hogy nem leszünk a legjobb barátok? Annyi baj legyen! A lényeg, hogy tudjunk kapcsolódni egymáshoz!
És ha a másik távolságtartó, tegyük meg mi az első lépést. Nem kell mindjárt szomszédünnepet szervezni (persze később az is jöhet!), elsőnek egy mosollyal kísért köszönés is megteszi!
Kapcsolódó:
https://vasarnap.hu/2025/10/01/szeretettel-es-odafigyelessel-epitsunk-elo-kapcsolatot-a-generaciok-kozott/
Vezetőkép forrása: Freepik.com
