Ovis környezetvédelem

Talán közhelynek tűnik, de valóban így van: a környezettudatos nevelést nem lehet elég korán elkezdeni. A gyerekek rendkívül érzékenyek az őket körülvevő világra, és minden információt szivacsként szívnak magukba, hogy aztán később ezekből építsék fel kis életterüket. Talán nem túlzás azt mondani, hogy felnőttként is ezekre a tapasztalatokra építve alakítjuk szűkebb és tágabb környezetünket, s ezért nem mindegy az sem, hogy ma, amikor a környezetünk megóvása lett világunk egyik legégetőbb problémája, hogyan készítjük fel a feladatra a jövő generációit.

Ezért is óriási előrelépés, hogy napjainkban előtérbe került gyermekeink környezettudatos nevelése. Erre a feladatra vállalkoztak Mimó és Csipek megalkotói is. A mókás bábfigurák történetein keresztül a gyerekek játszva ismerhetik meg többek között az energiatakarékosság, szelektív hulladékgyűjtés, a fenntartható közlekedés jelentőségét, s tapasztalataikból talán még az idősebb generációra is ragad valami. Mimó és Csipek főleg a projektre jelentkező óvodákban tette eddig tiszteletét, de ha sietünk, még láthatjuk őket a Gyereksziget hétvégi forgatagában is. A mesefigurák történetéről, hatásáról a projektben részt vevő Hajós Katalint kérdeztük.

–         Kinek a fejéből pattant ki Mimó és Csipek figurája? Mi adta az ötletet/apropót, hogy ilyen formában vigyétek közelebb a gyerekekhez a környezetvédelmet?

Mimó és Csipek egy erdőjáró mesekönyv lapjain 2009-ben születtek meg Szűcs Anikó ötletes ajándéka nyomán, aki ezzel lepte meg első születésnapjára unokaöccsét. A „tesztgyermek” egyértelmű lelkesedése gyorsan átterjedt mindenkire, köztük a környezetmérnök anyukára, Szűcs Krisztára, aki egyben a Bábozd Zöldre az otthonod projektvezetője is. Ő fogalmazta meg először a gondolatot, hogy egy ilyen eszközzel a kezünkben sokkal könnyebben megszólíthatjuk azt a korosztályt, amelyik a legfogékonyabb az új információk befogadására, illetve amelyik a jövő, környezettudatos nemzedékét alkotja majd és esetleg az idősebb generációkat is a megfelelő irányba terelheti.

–         Jelenleg is zajlanak előadások a Gyerekszigeten illetve a Kabócafesztiválon, de Mimó és Csipek már jó sok „turnén” van túl. Mik a tapasztalatok, hogyan fogadják a gyerekek a kezdeményezést? Ugyanolyan lelkesek, mint bármely más (nem nevelő célzatú) előadás kapcsán?

Némi elfogultsággal ugyan, de azt kell mondanom, az előadás rendkívül népszerű hála a bábművészek (Mákszem Lenke, Tamás Erzsébet és Futó Ákos) fantáziadús és nagyon színvonalas közreműködésének, a jó alapanyagnak és a lelkes stábnak. Mimó és Csipek eddigi turnéja során olyan óvodákban fordult meg, amelyek önszántukból jelentkeztek résztvevőként a projektünkbe még a pályázati szakasz kezdetén. Így igazán nem volt nehéz dolgunk, hogy mind az óvónők, mind a gyermekek lelkesedését ébren tartsuk. A Gyerekszigetre és a Kabóca Fesztiválra elsősorban kikapcsolódni jönnek az emberek, azonban az előadás ebben a „versenyszférában” is megállja a helyét: a szórakoztató, zenei betétekkel tűzdelt (Gryllus Vilmos nagyvonalúan megengedte, hogy a zenei betéteknél az ő munkásságából táplálkozzunk) produkció mind a gyerekek, mind a szüleiknek élménydús program ezeken a fesztiválokon.

–         Vannak visszajelzések arra vonatkozóan, mit visznek magukkal haza egy ilyen alkalomról a gyerekek? Egyszerűbben fogalmazva, innentől majd lekapcsolják a feleslegesen égő villanyt, vagy ehhez azért hosszabb távú programra van szükség?

Mindenképpen van azonnal mérhető hatása is az előadásnak, illetve az óvónő képzésnek. A weboldalunkon, illetve a youtube-on található videókból kiderül, hogy a gyerekek milyen következtetéseket szűrnek le az előadás, a játszóház és a kézműves foglalkozások nyomán. A hosszú távú programra azonban feltétlenül szükség van, mégha az általunk végigjárt óvodákban ott is maradt a Bábos Ládikó, amivel akár minden nap újra feleleveníthetik a tanultakat. Feltett szándékunk, hogy a lehető legszélesebb körbe eljuttassuk az előadást és annak üzenetét, ezért már szeptemberben folytatjuk a munkánkat, amelyről szintén a web-, illetve a facebook-oldalunkon találhatnak  bővebb információt az érdeklődők.

–         Elég csak a gyerekeket „megnevelni”? Hogyan tud a szülőkhöz is eljutni a környezettudatosság üzenete, hogy a kicsik otthon is gyakorolhassák a megtanultakat?

Természetesen nem elegendő csak a gyerekeket nevelni, de a hozzájuk eljuttatott üzenet talán könnyebben átmegy az idősebb korosztályok, a szülők felé is. Valamint a program során jelentős szerepet szánunk az óvónőknek, akiknek a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület tartott környezeti nevelési továbbképzést. Az ott megszerzett új ismeretekkel és az óvodákban hagyott Bábos Ládikó segítségével adhatják tovább az új generációknak az üzenetet. Programunkat elsősorban azért a gyerekekre, az óvódás, kisiskolás korosztályra szabtuk, mert a fő célunk, hogy természetessé váljék a környezettudatos életmód, így az utánuk következő generációk számára ez már nem is lesz kérdéses. A honlapunkon persze szülőknek is tartogatunk hasznos tanácsokat arról, hogyan lopható be játékos formában a környezettudatosság a mindennapokba.

–         Mi az általános tapasztalat, mennyire vagyunk intézményesen zöldek? Van kapacitása az iskoláknak-óvodáknak arra, hogy a nevelésbe ezt a területet is belevonják?

Országos ismertségnek örvend mára sok olyan intézményes rendszer, mint a Zöld Szív, vagy a Zöld Óvoda Hálózat. Ezekben a tanúsított intézményekben kiemelt figyelmet fordítanak a környezetvédelemre és a gyerekek viselkedésében is kimutatható a „zöldebb” attitűd. A mi tapasztalataink egyelőre azokra az óvodákra korlátozódnak, amelyeket végiglátogattunk. De ezen rövid idő alatt is számtalan új megkeresés érkezett be hozzánk, amiknek a kielégítésére reményeink szerint lesz erőforrásunk a jövőben.

–         Terveztek a jövőben olyan projektet, amellyel az idősebb, kamasz korosztályt is el lehet érni?

Mimó és Csipek jelenleg az óvodásoknak és kisiskolásoknak a legjobb barátai. Ebben a korosztályukban a mese és játék alapú környezeti nevelés hiánypótló eszköz. Természetesen bennünk is felmerült a gondolat, hogy „kövessük” a velük felnövekvő generációt, de a kamaszokhoz nyilvánvalóan már más eszközökkel kell fordulnunk.