Karácsonyi ajándékválasztás okosan!?

Már csak pár hét választ el bennünket az év legszebb ünnepétől. Díszbe öltözött a város, meghitt hangulatú fénygirlandok tekerednek a belvárosi utcákat szegélyező fák koronáján. Csak ne szorulna össze a gyomrom, ha az ajándékvásárlásra gondolok…

Gyermekeim születését megelőző adventi időszakok a gondtalan ünnepre hangolódásról szóltak. A család felnőtt tagjaival már egy ideje megállapodtunk abban, hogy nincs ajándékozás, maximum élményt adhatunk egymásnak a fa alatt: színház- vagy koncertjegyet, fürdőbelépőt, múzeumlátogatást. Aztán amikor megszülettek az ikreim, úgy született meg bennem is a kétségbeesés, hogy mostantól hogy is lesz karácsonykor?

Amikor a szülő kap ajándékot

Az első karácsonykor gyermekeink még nem voltak félévesek, de már az egész család minket faggatott, mit hozzanak ajándékba a kicsiknek? Kértünk ruhácskákat, játékokat a későbbi időszakra, pelenkát, és bébiételt, azaz mindent, ami nekik akkor még nem feltétlenül volt örömforrás, viszont számunkra hasznos volt, és kímélte a pénztárcánkat. A következő két év karácsonya továbbra is arról szólt, hogy inkább praktikus meglepetéseket vásároltunk, és legtöbbször azokat az ajándékokat vettük, amikre mi gyermekként vágytunk. Így kapott a 2,5 éves kisfiam villanyvonat készletet és a 2,5 éves kislányom playmobil házat.

Köszönjük, papa… ööö Jézuska!

Tavaly volt az első olyan karácsony, hogy mindhárom gyermekünk ott ült az adventi asztalnál és papírlapok garmadát rajzolta tele a kívánságaival, mit szeretne kapni a Jézuskától a fa alá. Szerencsére csupa kedves ajándék öltött testet az édes kis rajzokon, így nem volt nehéz választani a lehetőségek közül. 24-én volt is nagy öröm a csomagok bontogatása közben, mi pedig a férjemmel alig tudtuk visszatartani a kibuggyanó nevetésünket, amikor illemtudó nagyobbik fiúnk a letépett csomagolópapírok között ülve csillogó szemekkel, boldogan felnézett, és azt mondta: „Mennyi sok szép ajándék! Köszönjük, papa… ööö Jézuska!”

Lehet okosan választani?

Idén azonban több szempontból is változott a helyzet. Először is a listára már kevesebb ajándék került. Másodszor pedig, kerültek olyan játékok is a listára, amikre rá kellett gugliznom, mert a rajzból és a gyerekek által mondott névből nem tudtam beazonosítani, mire gondolhattak. Így találtam meg az ugyan közepes doboznyi méretű, de borsos árat kóstáló legót, és a távirányítós pókot is. Mivel nálunk csak minimális és felügyelt tévénézés engedélyezett, tudtam, hogy valakitől az oviban hallhattak ezekről a hőn áhított játékokról. Először kifaggattam őket, miért ezeket kérik, és rögtön jött is az egyértelmű válasz, mert ezek a legjobb ajándékok. Próbáltam rávilágítani arra, hogy Jézuskának nagyon sok helyre kell ajándékot vinnie, és hogy annyi pénze nincs, hogy ilyen drága ajándékokat hozzon, nem is beszélve arról, hogy a távirányítós póknak végképp nincs semmi értelme. Erre a nagyobbik fiúnk rögtön előhozta a több év alatt összegyűjtögetett hétszáz forintját, és magabiztosan közölte, hogy ő most kihelyezi ezt a pénzt az ablakba, és kisegíti vele a Jézuskát. A kisebbik fiúnk pedig elmagyarázta, hogy a távirányítós pók azért jó, mert különleges. Távirányítós autója bárkinek lehet, de ilyen pókja biztos senkinek sincs. Súlyos érvek, gondoltam, és törtem a fejem a megoldáson. Hogyan válasszak így okosan a fa alá ajándékot? Aztán kitaláltam valamit, ami lehet, hogy nem feltétlenül a legelmésebb fortély, de nálunk bevált.

Cselesen átkeretezni

Hosszas fejtörés után végül előálltam a gyerekeknek azzal a javaslattal, hogy segítsünk egy kicsit a Jézuskának a döntéshozatalban, és mutassuk meg neki, hogy miért szeretnénk azt az ajándékot kapni. A nagyobbik fiam azt a feladatot kapta, hogy próbálja a saját meglévő legóiból kirakni a hőn áhított új szettet. A kisebbik fiam pedig most esténként Kartonpapírból labirintust épít, hátha megkapja a pókot. A nagyobbik rájött, hogy két másik (és jóval olcsóbb) legószettből ugyanúgy össze tudja építeni, amire vágyott, a kisebbik pedig a versenyautóit tologatja boldogan az új pályán. És hogy megkapják-e, amit eredetileg szerettek volna? Még nem tudom. Fogok-e tudni okosan ajándékot választani? Még ebben sem vagyok biztos. De abban igen, hogy ha olyan ajándékot vásárolok, amire a gyermekeim vágynak, és én olyan játékos feladatokat találok ki melléjük, amik által új és kreatív értelmet nyernek, akkor nyugodt lelkiismerettel fogom tölteni a téli szünetet.