Mindent megélni – ezért a legjobb hónap a december!

Próbáljatok ki egy játékot: a társaságotokban mindenki mondjon valamit, ami elsőre eszébe jut a decembert hallva. Na, mennyire egyeztek a válaszok? Látjátok, épp ezért olyan jó és különleges hónap a december.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
történetek
2016. december 21. Kiscsillag

Persze én is megkérdeztem a barátaimtól, hogy számukra mit jelent a december, íme:

„Az év végi hajtás jut róla eszembe… Szörnyű, hogy mindent most kell kiküldeni, elszámolni, véghezvinni. Mintha ezt nem lehetett volna fokozatosan?!” (Kriszta, 35)

„Az adventi vásárok. Különböző városokban. Van ennél jobb?” (Marcsi, 28)

„Én a közös időtöltést szeretem a legjobban. Év közben sajnos nincs annyi időm a gyerekekre, mint az év ezen szakaszában.” (Palkó, 40)

„A megnyugvás időszaka ez számomra. Végiggondolom, hogy mit értem el a kitűzött céljaimból és, hogy min kell változtatnom jövőre.” (Éva, 25)

„Egyértelműen a forralt bor jut eszembe!” (Máté, 32)

mulled-wine-1786596_1280

A válaszokat hallva, és persze a cikk megírása miatt én is átgondoltam, hogy miért is a legjobb hónap a december. Eléggé vegyes érzések kavarogtak bennem, így bizton állíthatom, hogy azért, mert ebben a hónapban szinte mindent megélünk. Voltam hisztis, kapkodtam a munkámmal, szidtam a főnökeimet – ugye, más is csinálja? -, de mindemellett voltam felhőtlenül boldog is.

A hónap első felében még annyira nem éreztem át a karácsonyi hangulatot, hogy elszégyelltem magam. Azt kérdeztem magamtól: tényleg ezt akarod? Így akarsz nekivágni az ünnepeknek? Stresszes voltam a határidők miatt, időközben pedig elkapott egy csodálatos betegség is – inkább nem írnám le, hogy mi volt az -, ami persze még tovább rontott a helyzeten.

De úgy döntöttem, ennek vége. Elkezdtem tudatosabban odafigyelni önmagamra. Volt, hogy munka után a barátainkkal elmentünk a belvárosba forró csokizni és kürtős kalácsot enni, de olyan is volt, hogy egy hidegebb estén inkább a Grincset néztük bekuckózva a nappaliban.

Hihetetlen, de ezeknek a tudatos cselekvéseknek a hatására az én szívem is egyre nagyobb lett és megtelt szeretettel, ahogy arról a mese is szól. Lelkileg is elkezdtem készülődni az ünnepre. Megvettük a fát, az adventi vásárban kiválogattuk az apró, de annál személyesebb karácsonyi ajándékokat a családtagoknak. Minden a helyére került, fejben és szívben egyaránt.

Úgy érzem a hónap java még hátra van. Szánok időt magamra, hogy jobban megértsem mire is van igazán szükségem, min kéne változtatnom és hagyom, hogy magával sodorjon a karácsony és az új év hangulata.

Ti miért szeretitek a decembert? Várjuk a hozzászólásokat a cikk alatt!