Apaforradalomra várva: nem csak női munka a gyereknevelés

Az apakép, apaszerep nem volt mindig ugyanolyan. Ne menjünk vissza épp az őskorig, de milyen változásokon ment ez át mondjuk a modern korban?

Sztereotípiákkal terhelt ez az apatéma, ugyanúgy, mint a férfi-nő téma. Az apaság történelmi szerepével kapcsolatban az a legmegdöbbentőbb, hogy az apák a 20. század, a modern kor elejéig sokkal inkább benne voltak a családban, mint ma. Ezt mutatják a kutatások, különösen a legfrissebbek. Dokumentumok, visszaemlékezések, történelmi adatok bizonyítják. A családok egykor autonóm egységek voltak, általában saját gazdálkodásból éltek, ezért együtt voltak. Az a fajta gyereknevelés, amit ma annak tartunk, nem létezett. Mint ahogy kamaszkor sem. Apa, anya és nagyon sok egyéb szereplő ott volt a gyerek mellett. Az apa nem esett ki a család életéből, és tulajdonképpen észrevétlenül – ahogy a pszichológia hívja, rejtett tantervként – adta át a nevelést, az értékeket a gyerekeknek. A fiúknak, de a lányoknak is. Az a mai képünk, miszerint az apa az egy szűkszavú bácsi, egy szigorú páter volt, aki távolról szerette, támogatta a családját, ha szükség volt rá, szóltak neki, s akkor megfegyelmezte és embert csinált a gyerekéből, valószínűleg nem létezett. Ez valami romantikus vagy hollywoodi elképzelés lehet. Amit viszont biztosan tudunk, hogy a 20. század elejétől az apák kikerültek a családokból, ami ma megszokott, akkor alakult ki. Ahogy a szakirodalom fogalmaz: a családban levő apából a családért levő apa lett. A jó apa ma ugye az, aki elmegy, megtermeli a pénzt, egzisztenciát teremt a családjának. Általában távolra megy dolgozni, nem tölt időt a családjával. Ugyanebben az időben kialakult a háztartásbeli háziasszony kultusza: a jó feleség, a jó anya megteremti a családi fészket, a hátteret, biztosít és úgymond ő neveli a gyerekeket.

(…)

Székelyföldön vagyunk, itt a tipikus „hagyományos” családkép, főleg falusi környezetben az, hogy az apa otthon van ugyan, mert gazdálkodik, de mégsincs jelen, mert tartja magát az a nézet, hogy a „házon belüli” dolgok, a mosás-főzés-takarítás meg a pelenkázás, etetés stb. női dolgok. Mit tudna tanácsolni ezeknek a családoknak?

Erre szoktam azt mondani, hogy semmi másra nincs szükség, csak egy kis apaforradalomra. Visszafelé már nehéz hatni, de akik most vállalnak gyereket, azok másképp gondolkodhatnak erről. A téma a levegőben van. Egy mai fiatal férfit könnyebb arról meggyőzni, hogy az, hogy apaként ő részt vesz a háztartási munkában, nem egy nőies dolog. Sőt. Egy beteg, síró gyerekről gondoskodni egy nagyon felelősségteljes, kitartást igényelő, ha úgy tetszik, férfias feladat. Ez nem egy női munka. Ezt kellene megérteni. De amit mindig hozzáteszek: nem kell ajtóstól rontani a házba, sokféleképpen lehet valaki jó apa. A betonozáshoz is kiviheti az apa a gyereket, elviheti magával a mezőre. Ölébe ültetheti, olvashat neki mesét. Játszhat velük. Így is kialakulhat a mély kötelék, nem feltétlenül kell önmagát megtagadnia.

Miről szól az Apa Akadémia, és lesz-e Erdélyben is?

Ez egy előadás- és beszélgetéssorozat. Összegyűlünk különböző apás témák ürügyén, átbeszéljük aktívan a dolgokat. Apák és anyák is odajönnek, azt preferáljuk, hogy párok jöjjenek, az az izgalmas. Mindig hívok női előadót is, aki elmondja az anyai szempontot. Témáink: az apaság születése, hogyan készüljünk fel az apaságra, hogyan leszünk jó apák, hogy ne rontsuk el, mik a csapdák. Foglalkozunk ugyanakkor a munka-magánéleti egyensúllyal, átbeszéljük a jó példákat. Beszélünk válás utáni helyzetről, fiús- és lányos apákról. Egy fórum ez arra, hogy találkozzunk és átbeszéljük a modern apaság és anyaság kihívásait. Keressük a kapcsolódást Erdélyhez, lehet, hogy ez a cikk is segíthet abban, hogy akinek van olyan szervezete vagy foglalkozik a családokkal, érdekli ez a téma, vegye fel velünk a kapcsolatot.

A teljes interjú ITT olvasható.

Az Apa Akadémia vezetőjével a Családháló is készített már több interjút, a legrészletesebb ITT olvasható.