Kandalló családműhely – a csoport erejével az egészségesen működő családokért

Ősztől újra indul Gödöllőn a Kandalló Családműhely, melyben mentálhigiénés és pszichodrámával foglalkozó szakértők segítsége mellett gyakorló szülők osztják meg egymással hétköznapi praktikáikat, hogy túljuthassunk olyan konfliktusokon, nehézségeken, amelyekkel a legtöbb családos szembesül. A családok lelki megőrzése céljából indult kezdeményezésről magukat a szervezőket kérdeztük, hogy megtudjuk, hogyan juthatunk el sok-sok beszélgetésen keresztül céljainkhoz, azaz egy jól működő, egészséges családhoz.

– Mi adta az ötletet a Kandallóhoz? Honnan indult a kezdeményezés?

Bazsik-Sipos Kata (ötletgazda, szervező): A húszas éveim elején négy évig jártam önismereti pszichodráma csoportba, a csoportvezetői asszisztensi képzést is elvégeztem. Sokat tanultam magamról, a kapcsolatokról. Szerintem ilyen fiatalon keveseknek adatik meg ez a tapasztalat. Amikor férjhez mentem, Gödöllőre költöztem és nagyon hiányzott ez a közeg, hogy mély, lelki témákról beszélgessünk, olyanokról, ami a mindennapjainkat érinti. Korábban több, fiataloknak szóló kezdeményezés szervezésében részt vettem, és amikor én is családossá váltam, felmerült bennem, hogy szervezzek egy családoknak szóló önismereti műhelyt. Süttő Mártát már régóta kiszemeltem (nevet). Rendkívül szimpatikus volt távolról a munkássága, nagyon örültem, hogy lelkes volt a “Kandalló” elindításában!

Nagy vágyam, hogy minél több családnak segíthessünk témáinkkal. Szeretnénk, ha minél többen megnyílnának és mesélnének az életükről, megoldások születnének különböző családi problémákra, élethelyzetekre, hogy ezáltal is boldogabbak legyünk, minél több legyen a jól működő család! Természetesen ehhez az is hozzátartozik, hogy szívom magamba a tudást a saját családom kialakításához: májusban születtek meg az ikreink, így vannak felmerülő kérdéseim.

Bazsik Erika (szervező, plébániai munkatárs): Az első gyermekem megszületése után sok nehézséggel küzdöttem a hirtelen rám nehezedő lelki és fizikai teher miatt. Ezekkel egyedül kellett megbirkóznom. A férjem mindenben támogatott, de ezekről neki sem tudtam beszélni. Visszagondolva, még megfogalmazni sem tudtam, hogy valójában mi is a baj. Később, amikor kezdtem megérteni saját magam és lelkileg is anyává tudtam válni, megfogalmazódott bennem, hogy ezekről a gondokról őszintén beszélni kell a fiatal anyákkal. Akkor még nem is sejtettem, hogy ezt ilyen formában tudom megtenni.

A munkámból adódóan sok fiatal anyukával találkozom. Manapság a nagymamák még aktívan dolgoznak, nem tudnak jelen lenni az unoka körüli teendőkben. Nincs, aki tanácsot adjon és legyünk őszinték, a mai anyukák többsége, hivatkozva az önállóságukra, nem is szívesen fogadják el szüleik tanácsait. Egy kívülállótól, vagy kortárs szülőtől jobb szívvel veszik. Ez a családműhely ebből a szempontból is nagyon ideális fórum.

– Pontosan kiket, milyen korosztályt várnak a foglalkozásokra?

Bazsik-Sipos Kata: A fiatalokat önálló életük kialakításában, kirepüléssel járó nehézségekkel való megbirkózásban segítjük; a fiatal párokat pedig abban, hogyan építsék ki az egységet megszülető családjukban, s hogyan birkózzanak meg a gyermekek érkezésével növekvő kihívásokkal. De a menyeket, vejeket és anyósokat, apósokat is szívesen látjuk s támogatjuk a határok kialakításában, a szeretetkapcsolat fejlődésében! Itt a helye azoknak a szülőknek is, akiknek kirepültek a gyerekei, hogy megtudják, miként engedhetik őket szabadon jó szívvel, s hogyan válhatnak le felnőtt gyermekeikről, hogy magukra és egymásra találjanak az új szerepben. De szól a Kandalló azoknak az anyukáknak és apukáknak is, akik szeretnének a következetes gyermeknevelés és az önmegvalósítás terén előre mozdulni, s megtanulni, hogyan oszthatják be úgy az idejüket, hogy mindenre maradjon. Segítünk házastársaknak a konfliktuskezelésben, összetartásban, békében; valamint bárkinek, aki szívesen beszélgetne családról és önismereti kérdésekről, szeretné fejleszteni kapcsolatait!

– Miért van szüksége egy családnak „külső” segítségre problémái megoldásához?

Süttő Márta (mentálhigiénés szakember, szakmai vezető): Külső segítségen nem kell nagy dolgot érteni. Első lépésként fontos, hogy biztonságos, szeretetteljes, elfogadó közegben tudjunk megnyílni és beszélni a problémáinkról. Ehhez nagyon jó egy barátnő, egy jó közösség vagy egy sorstársi csoport. Néha elég, ha egy kicsit eltávolodunk a nehézségeinktől, néha az a jó, ha megpróbálunk felülről vagy más perspektívából ránézni. Általában ott akadunk el, hogy egy helyzetre nem tudunk új, kreatív megoldást találni. A meglévő eszköztárunkkal dolgozunk és az nem mindig elég. Ilyenkor jól jön a külső segítség. Ha nem elég a barátnő, akkor jó szakemberhez fordulni. Fontos, hogy mindenki olyan segítséget kapjon, ahol a saját megoldás megtalálásában kap támogatást.

Bazsik Erika: Igen, előfordul, hogy ez az együttműködés kicsit elfárad. Amikor egymagunkban forgunk a problémáink körül és csak ugyanabból a megvilágításból tudjuk szemlélni a felmerülő kérdéseket, akkor jól jöhet a külső segítség, akár egy házas hittan, vagy egy “borozgató apák klubja”, vagy akár egy Kandalló családműhely keretei között. Mindjárt könnyebb a terheket cipelni, ha látjuk, hogy mások is küszködnek, dolgoznak a házastársi kapcsolatukban és persze a közös gondolkodás megoldást is hozhat néhány nehéz helyzetre.

– Egy családon belül igen szerteágazóak lehetnek azok a kérdések, amelyekre egy párnak választ kell találnia kezdve az első gyermek megérkezésétől a fiatalok kirepüléséig és még azon is túl. Melyek azok a területek, ahol a leginkább sérülékenyek vagyunk, ahol tanácstalanokká tudunk válni?

Nagy-Vargha Zsófia (Kandalló főmunkatárs – előadó – szervező): Ha kronologikusan nézzük: a házasság kezdetén talán az a legnehezebb, hogy el tudd fogadni azt, amit a házastársad hozott a saját családjából. Persze akkor működik igazán két ember között hosszú-hosszú ideig a kapcsolat, ha az, amit hozunk, nem különbözik merőben egymástól. Ugyanakkor az aprónak tűnő dolgok is okozhatnak értelmetlen konfliktusokat. Vagyis sajnos a házasság bármelyik pillanatában lecsaphatnánk ránk a nehézségek. Az ember ráadásul folyamatosan változik. Férjem szokta viccesen mondani nekem, hogy “Amikor megismertelek még nem ezt mondtad!” Persze, mert akkor 16 éves voltam! El kell fogadni a másik változását és kell tudni kompromisszumokat kötni. Gyökössy Bandi bácsi, református lelkésznek van egy kitűnő receptje jó házasságra. Ez a “4 H” receptje: “hit, hűség, humor, hallgatás” A hallgatás sokszor tényleg aranyat ér.

Süttő Márta: Minden család életében benne vannak az életszakaszok által generált krízisek. Házasság kötés, első gyermek születése, kisgyerekes szülők, vagy serdülő a családban, de ide tartoznak az elengedéssel kapcsolatos kérdések is. És még ott vannak a hirtelen jött nehézségek például: betegségek, gyász. Tapasztalataim szerint, mindenki máshol akadhat el. Kiemelek néhány alapproblémát, ami a legjellemzőbb. Ilyen az önbizalomhiány, ha valaki nem érzi, nem tudja, hogy szerethető, értékes, egyszeri és megismételhetetlen ember. De a különböző önértékelési problémák is ide tartoznak, ha nincs belső meggyőződése arról, hogy képes jól megoldani az eléje tornyosuló feladatokat. Ezekből ered aztán, ha valaki nem tudja jól kialakítani és megtartani saját vagy családja határait.

– A kurzus foglalkozik a gyermekvállalás előtt állók félelmeivel is. Mi okozza ezeket a félelmeket? Valóban fogni kell a fiatalok kezét, segítséget nyújtani, hogy merjenek ebbe szép, ám cseppet sem könnyűnek ígérkező feladatba belevágni?

Bazsik-Sipos Kata: Én egy éve lettem életemben először várandós, 27 évesen. Megértem a gyermekvállalás előtti félelmeket. Nagycsaládból származom: 12 éves voltam, amikor egyik, 15 éves, amikor másik öcsém megszületett. Nagyon örültem nekik, segítettem az ellátásukban, sokat vigyáztam rájuk, így azt is láttam, mennyi fáradsággal, nehézséggel jár egy kisbaba, kisgyerek. Persze vártam, hogy nekünk is legyen, de azért megmondom őszintén nem siettettem a dolgot. Most már 4 hónapos távlatból elmondhatom, hogy sokkal több örömet adnak, mint amennyire elfáradok tőlük. Viola és Vince, az ikreink tényleg csodálatosak. Majd jövőre is kérdezzenek meg, remélem így marad (nevet). Nem gondolnám, hogy a mi kezünket fogni kellett ebben. Felnőtt, felelős emberek vagyunk, el tudtuk dönteni, hogy mikor merünk elköteleződni és vállalni a gyermekeket. Igaz, a biztatás nem árt! Volt egy szerzetes nővér itt Manilából tavaly, a férjem filmjének (facesoflove.shoeshine.hu) premierjére látogatott el. Ő úgy búcsúzott el tőlünk, hogy “HAVE CHILDREN”. Ez azért szöget ütött a fejünkbe!

– Napjainkban egyre több szó esik arról, hogy a szülők nehezen találják meg az egyensúlyt a munka-magánélet vonalon, s ez alól egyik nem képviselője sem kivétel. Milyen praktikus tanácsokkal tudnak szolgálni ahhoz, hogy az idő ne folyjon ki a kezünk közül, s a gyermekeinkkel minőségi időt tudjunk eltölteni?

Nagy-Vargha Zsófia: Nehéz erre röviden válaszolni. Tavaly ősszel volt a „time managing” témáról egy egész délutános Kandallós foglalkozásunk, de ott is sok minden bennünk maradt, nem volt elég időnk körbejárni minden szegletét. Nehéz téma, mert nincs két egyforma élethelyzet, egyforma habitusú ember. Így a Kandallón a saját bőrünkön érzett problémákat, nehézségeket meséltük el. A saját példámból kiindulva, nálam talán az okozta a legtöbb konfliktust amikor 2 gyerek mellett elkezdtem dolgozni – most már 3 gyerek mellett kell menedzselni a napjainkat -, hogy a közvetlen környezetemben nem mindenki támogatta a munkába állásomat. Persze a legfontosabb emberek, így a férjem és szüleim is biztattak, ami sokat jelentett, de sok negatív megjegyzést is kaptam másoktól. Ezeket félre kell tenni, különben a negatív gondolkodás könnyen átragadhat ránk. Ezen kívül általános jó tanács, hogy ne roskadjunk össze már magától a gondolattól, hogy mennyi mindent kell csinálnunk. Fogjuk meg a teendőket, csináljuk és bele se gondoljunk a nehézségekbe, mert az csak lebéníthat bennünket. Alakítsunk ki rutinokat, amik minden nap a gyerekről szólnak! Egy átlagos magyar szülő napi 7 percet foglalkozik a gyerekével, ami nagyon kevés. Ha például az esti mese nem marad el, akkor ezt az időt már bőven túl tudjuk teljesíteni.

– Egy családon belül sokszor konfliktusokkal terhesek a szeretetkapcsolatok is. Egy anyós-meny, de akár egy szülő-gyermek viszály is érezhető az egész közösség hangulatán. Ebben is tudnak megoldásokat kínálni?

Süttő Márta: A munkamódszerünk az, hogy alap szinten beszélünk a problémák gyökeréről, s ezt saját, megélt példákkal próbáljuk szemléletessé tenni. Majd bízunk a csoport erejében és a felmerülő problémákat megpróbálunk valamilyen csoportos formában feldolgozni. A csoport ugyanis már önmagában gyógyító közeg. Elfogadás, ismeretadás; ezek csak a legalapvetőbb gyógyító tényezői. Tükröt is tart nekünk: Ha te így viselkedsz, az így hat rám, vagy ha én így viselkedek az azt váltja ki belőlem. Segít abban is, hogy más szemszögből is lássuk a konfliktusainkat, de fejleszti az érzelmi intelligenciát és ötleteket is ad, mások megoldásait látva. Így reméljük, hogy a résztvevők megtalálják a számukra megfelelő megoldást.

– Sokszor esik szó arról, hogy a házaspár harmonikus együttműködése alapozza meg a család egyensúlyát, ám az ehhez szükséges időt hajlamosak vagyunk alárendelni a hétköznapi rutinnak, a gyerekek körüli teendőknek. Hogyan valósulhat így meg a béke, hogyan tudnak elsimulni a mindennapi nézeteltérések?

Süttő Márta: Tapasztalataink szerint, a szülők közötti harmónia a gyermekek jólétének is egyik alapja. Ezért érdemes időt, energiát fektetni a házasság ápolásába.

Nagy-Vargha Zsófia: Amíg kicsik a gyerekek és nincs segítség, nagyon nehéz. Ilyenkor nyilván ebből a sokszor tényleg szinte „kilátástalannak tűnő” helyzetből kell valahogy kihozni a maximumot. Jó hír, hogy ez nagyon költségkímélő tud lenni. Apró dolgokban gondolkodjunk! Találjunk ki valami rendhagyót, ami kizökkent minket a hétköznapokból. Mi szoktunk például este kettesben társasozni és gyakran kibontunk egy üveg jó bort, meggyújtunk egy gyertyát és beszélgetünk. Napközben pedig néha jól esik a másiknak pár kedves üzenet a távolból.

– Sokan nem tudják elengedni felnőtté vált gyermekeiket, s ezen az sem segít valószínűleg, hogy a családalapítás későbbre tolódott napjainkban. Mit lehet tenni, hogy a szülő ne óriási hiányként élje meg az egyébként örömteli önállósodást, s az unokák érkezésével is tudjon teret hagyni az ifjú szülőknek?

Süttő Márta: Jó, ha a szülők tudatosan készülnek erre az időszakra is. Kisgyermekes anyukáknak, apukáknak nagyon távolinak tűnik a gyermekek elengedése, de jó tudatosítani, hogy a gyermekeket ajándékba kapjuk. És talán akkor végezzük jól szülői feladatainkat, ha gyermekeink gyökereket és szárnyakat kapnak tőlünk. Fontos támogatni őket abban, hogy kompetensek a saját életükben. Persze gyermekeink elengedése gyakran fájdalommal teli gyász folyamat, ami után lehetőségünk van újra építeni az identitásunkat. Új távlatok és perspektívák nyílnak előttünk. Ezek megtalálása, észrevevése a feladatunk.

Bazsik Erika: Az évek során megtanultam, hogy a gyermekeim nem a tulajdonaim. Én csak akkor tudok igazán boldog lenni, ha azt látom, hogy ők önállóan meg tudnak állni a lábukon, mernek nekiindulni a saját életüknek, megoldják a feladataikat és én semmilyen területen nem akarom felülírni ezt. Az élet mindig előre halad, visszafelé soha, hála az Úrnak!

A Kandalló Családműhely programjairól a kezdeményezés hivatalos Facebook oldalán és a szakmai vezető, Süttő Márta honlapján tájékozódhatunk bővebben.

Fotók: Kandalló Családműhely