Családháló

Kezdőoldal Beszélgetések Menyek és Vejek sulija – önállóság és tisztelet mesterfokon

Menyek és Vejek sulija – önállóság és tisztelet mesterfokon

Határaink – ezt a találó címet viseli az a tréning, amelynek első része az anyósok számára nyújtott önismereti és kommunikációs segítséget, most pedig a Menyek és Vejek sulijába várják azokat, akik szeretnék családjuk határait számukra megfelelően kiépíteni.

Írta: Czefernek Léna,

Milyen keretek között működöm jól én és a családom? Hogyan képviselhetem ezt jól a szüleim, a párom szülei felé? Mire és hogyan mondhatok nemet? Kérhetek segítséget? Talán kevés olyan kényes kérdés van egy fiatal pár életében, mint a szülőkkel ápolt viszony, amely bizony egy új család születésével együtt átalakuláson megy keresztül. Többek között ebben nyújthat segítséget a Menyek és Vejek sulija, amely a már korábban a Családháló által bemutatott Anyós-suli folytatása. A tréninget vezető szakemberekkel, Süttő Mártával és Szikora Ildikóval beszélgettünk.

Mennyire nehéz “határainkat” alakítani, hiszen már kiépült egyfajta határrendszer gyermek és szülő között, amelyet az új kapcsolat, házasság átrendezhet?

Süttő Márta: Jó kezdet, amikor a fiatal pár tagjainak külön, külön sikerült már új, partneri alapon nyugvó kapcsolatot  kialakítani a saját szüleikkel. Hétköznapi nyelven leválni és a szüleiknek is leválni róluk. Ha a fiatal pár egyik tagjának ezzel problémái vannak, az be tud gyűrűzni a házasságba.

Szikora Ildikó: De még ekkor sincs könnyű helyzetben egy fiatal pár, ha az önálló életüket szeretnék elkezdeni. A származási családunk jól bejáratott normái/sémái/hiedelmei nem tűnnek el nyomtalanul. Két különböző hátterű család normáit, szokásait kell összehangolni és jó esetben ebből kialakítani az ő saját számukra elfogadható közös életet.

Okozhat ez komoly nehézséget?

SM: Igen, sok esetben. Például ha az egyikük családjában a családi ünnepeket mindig nagy körben ünnepelték, a másikuknál pedig alig vagy nagyon szűk körben zajlott az ünneplés. Ilyen esetben nem könnyű a párnak közösen kialakítani, hogyan vegyék fel és tartsák fenn a külvilággal, származási családjaikkal a kapcsolatot. Mert két szélsőségesen különböző tradíciónak kellene összhangba kerülnie.

SzI: A fiatal házaspárnak ugyanakkor a közös élet és az önálló életkeretek kialakítása a legfőbb feladata és nem az, hogy a szüleik elvárásainak feleljenek meg. Abban próbálunk segíteni, hogy ezt az elszakadást, önállósulást viszonylag fájdalommentesen és a tiszteletet és szeretetet megtartva, de határozottan tudjanak fellépni a saját új családjuk érdekében.

Mik jellemzően a mai fiatalok legfőbb nehézségei a határok kiépítésével kapcsolatban, melyek a tipikus problémák?

SzI: A fiatalok gyakran lelki és/vagy fizikai kiszolgáltatottságban vannak. Nem mindenki akkor házasodik, amikor már anyagilag teljesen független, és a szülők sem mindig tudják elengedni a már házas gyermekeiket. Ilyenkor kifinomult, vagy direkt módszerekkel indul a lelki zsarolás. A fiatalok pedig úgy érzik, tartoznak a szüleiknek és az ő elvárásaikhoz igazítják az életüket, ahelyett, hogy a saját, új családjuk szokásait alakítanák ki. Ezzel megmaradnak a régi megszokások, ami lehet, hogy csak az egyik fél igényét elégíti ki, és ez konfliktus forrása lesz a két fiatal között is.

Menyek és Vejek sulija

Az új csoport 2018. február 27-én indul, bővebb információ: https://www.facebook.com/events/409444102843870/

Ilyenkor van szükség a határok meghúzására?

SM: Az egészséges határok megkülönböztetnek másoktól, segítenek tudatosítani kik is vagyunk valójában. Segítenek beengedni a jót és távol tartani a rosszat. Ugyanakkor kijelölik azt a „teret”, ahol biztonságban érezhetjük magunkat, azt a területet, amelyért felelősséget kell vállalnunk. Ezek a határok fontosak, mert megvédenek a külső betolakodóktól.

Nem megfelelőek a határok, ha a megbízhatóságunkra, pontosságunkra lelkiismeretességünkre hivatkozva „kapunk” újabb és újabb feladatokat. Akkor is gond van, ha a „jóságunkra”, önzetlenségünkre hivatkozva áldozzuk fel magunkra és regenerálódásunkra szánt időnket. Az is intő jel, mikor az önzés látszatát szeretnénk elkerülni és előbb adunk másnak, mint magunknak.

Megváltoztatja az anyós/após-meny/vej kapcsolatot az első unoka születése? Előfordul, hogy egy jól működő viszony változik ilyenkor negatív irányba?

SzI: A nagyszülők, főleg a nagymamák nagyon várják az unoka megszületését, ami számukra sokszor fontosabbnak látszik, mint a gyermekük házassága, vagy családdá válása. A fiataloknak erre az időre már nagyon határozottan kell képviselni azt az életstílust, amiben a gyermeket nevelni akarják. Ebben adódhatnak konfliktusok, hiszen a kisbaba gondozása és a nevelési módszerek sokmindenben változtak a szüleik fiatalkora óta.

SM: Sajnos arra is bőven láttunk példát, hogy az amúgy elmérgesedett anyós meny kapcsolat megjavulását az unoka születésétől várják. Pedig a gyermek körüli teendők új konfliktusok forrásai lehetnek. Az idősebb generáció gyermekgondozási rutinja és a fiatal anyák, apák kezdeti bizonytalansága sokszor ütközőpont.

Családon belül a legtöbb ember oldottan, kötöttségek nélkül szeret létezni. Miért fontos mégis a tudatosság a családi kapcsolatainkban? Például részt venni a Menyek és vejek iskolájában…

SzI: Az oldottság és a tudatosság nincsenek ellentétben. Amikor otthon felszabadultan jól érezzük magunkat akkor sem teszünk vagy mondunk olyat, amivel a másikat megbántjuk, megsértjük. A tudatosság itt azt jelenti, hogy gyakorlatokkal segítünk úgy kommunikálni, olyan módon megfogalmazni a véleményt, igényt, hogy az a másik fél számára érthető, elfogadható, emészthető legyen, és megmaradjon a szeretetkapcsolat is.

SM: Nagyon sokat segít az önismeret, mert ha tisztában vagyunk saját indítékainkkal, akkor talán el tudjuk kerülni, hogy másképp értelmezzük a családtagjaink reakcióit, mint ahogy ők szeretnék. Például ha tudom, hogy társamnak, nekem, netán az anyósomnak mi a szeretetnyelve, akkor nem azt adom neki, amit én szeretnék, hanem azt, ami neki valóban a szeretet kifejezését jelenti.

Kik fordulnak inkább önökhöz? Akiknél problémára kell megoldást keresni, vagy inkább megelőzés céljából jelentkeznek a résztvevők?

SM: Általában már meglévő problémával keresnek meg minket. A leendő anyósok közül többen preventív céllal jönnek hozzánk.

Mennyire fontos, akár az egész család életét befolyásoló tényező az anyós/após-meny/vej viszony?

SzI: A család egy nagy, összefonódott egység. Ha valamelyik tagja rosszul érzi magát benne, akkor ez mindenkire hatással lesz. Így természetesen ezeknek a kapcsolatoknak a minősége, kiegyensúlyozottsága vagy feszültsége befolyásolja az egész család életét. Ha azonban valamelyik fél részéről elindul a közeledés, pozitív változás, akkor az mindenkire jó hatással lesz és megindul egy gyógyulási folyamat, ami kihat az összes szereplőre.

SM: Összességében elmondhatjuk, hogy a családtagok közötti javuló viszony mindenkinek a lelki egészségéhez (még a fizikai egészségéhez is), valamint az élettel kapcsolatos elégedettségéhez nagyban hozzájárul.

Mit üzenne azoknak, akik – ha nem is jutnak el odáig, hogy részt vegyenek egy ilyen képzésen, de  – szeretnének lépéseket tenni ezeknek a családi viszonyoknak a rendezéséért, hol érdemes kezdeni a munkát?

SzI:  Mint már fentebb említettem, az önismeret az egyik legfontosabb. Ha tisztában vagyunk saját indítékainkkal, könnyebben találunk utat a másikhoz. Tehát mindig saját magunkkal kezdjük a munkát!

A csoport a Kilátó Ferences Mentálhigiénés Központ támogatásával indul.

 

Hozzászólások

hozzászólás

CÍMKÉK:
Read previous post:
„Szeretnénk ismét közkedveltté tenni a múzeumba járást” – Kistokajba érkezik a Mozaik Múzeumtúra

Február 26-án immár 5. állomásához érkezik a Mozaik Múzeumtúra iskolai edukációs programja a 2017/2018-as tanévben, melynek célja Magyarország múzeumainak népszerűsítése...

Close