Utazik a család – sajtóreggeli, kötetbemutató és interjú
„Messze vagyunk még? Mikor érünk már oda?” Ki ne hallotta volna ezeket a kérdéseket az autóban, amikor a család hosszabb útra indult… Csapody Kinga gyerek mese-útikönyvei is valahogy így születtek, mert ha összegyűjtjük, mi mindent lehet majd a nyaraláson csinálni, akkor igazán nagy kalandok várnak mindenkit. Az Utazik a család-sorozat három kötetében a Balatonhoz, Eger térségébe és a Velencei-tó környékére látogat el Tódor, Tilda, Zsuzska, Teó, Rozi, és persze Tóbiás, a kutya és Nasi, a macska.
A könyvek segítségével nem kell innen-onnan összeszedett katalógusokból vagy több éves cikkekből tájékozódni az elérhető programokról, legyen az a balatonedericsi Afrika Múzeum, noszvaji hagyományos szilvalekvár, vagy a rencevirágzás a Velencei-tavon, hanem elég csak a családot követni, vagy a kötet végén a tippekből kiválasztani a kedvenceket.
A sorozat nagy sikerű első, Irány a Balaton! című kötetét 2017 tavaszán követte az Irány Eger! és az Irány a Velencei-tó! , a kiadó pedig június 27-én, a sorozat megálmodójával és támogatójával, a KidsOasis-szal közös sajtóreggeli keretében mutatta be a sorozatot.
Interjú Csapody Kingával, az Utazik a család-sorozat szerzőjével
Amikor írtad a könyvet, mennyire merítettél a saját gyerekkorodból, a saját gyerekeddel való utazásból?
A Balaton volt az első kötet, és Balatoni lányként otthonosnak tűnt, úgy gondoltam, nagyon ismerem mindkét partot, hiszen az egyik felén 18 évet éltem, a másikon tizenhármat. Rá kellett jönnöm, hogy mennyi minden megváltozott, mennyi új hely nyílt, ahhoz képest, amikor én gyerek vagy fiatal felnőtt voltam. Egy csomó minden fejlődik, átalakul, interaktív lesz, egyáltalán nem uncsik a kiállítások. Ami nekem illúzióvesztés volt, és majdnem pofára esés is lett, hogy számtalanszor voltam már a keszthelyi kastélyban, a „csúszkálós kastélyban”, úgy találtam ki, hogy ott fog a család ugyanúgy csúszkálni a parkettán, ahogy mi is mindig tettük. Versenyeztünk, hogy ki tudja hamarabb felvenni a filcpapucsot, hogyan kell kicselezni a teremőr néniket… Evidens volt, hogy be kell, hogy kerüljön ez az élmény. Amikor utánanéztem, akkor derült ki, hogy egy évvel korábban megszüntették ezt a papucsos rendszert, mert filcpadlóval borították a parkettát. Tehát az anyuka elmesélhette a visszaemlékezéseit a csúszkálásról végül a történetben.
A Balatont tehát jól ismerted, de milyen élmények értek még írás közben?
Az elsőnél volt egy csomó régi emlék, amit az újdonságok felülírtak, de vannak számomra is ismeretlen helyek. Hiába megyek el majdnem hetente az M7-esen Pákozd mellett, sosem jártam be az arborétumot. Még szerencse, hogy egy saját, külön bejáratú négyévessel lehet ezeket tesztelni, és igenis elmegyünk, megnézzük a dolgokat, ő pedig csomó olyat megkérdez, ami nekem nem jutna eszembe. Így jól le lehet mérni, hogy mi mindent lehet egy napba sűríteni, vagy mi az, ami átviszi az ingerküszöböt egy gyereknél.
Miben változott meg a nézőpontod attól, hogy úgy látogattad meg a helyeket, hogy tudtad, erről írni fogsz?
Valószínűleg magamtól soha nem indulnék el egy tűzoltómúzeumba, amit végül meglehetősen élvezett a gyerekem. Amikor én voltam gyerek vagy fiatal, teljesen el tudott bűvölni a camera obscura, meglepett, hogy ez a négyévesnek is mekkora varázslat, hogy odavetíthetem a képet és mozognak az emberek. Vannak kikophatatlan élmények, és vannak, amelyek összementek. Emlékezetemben az egri vár hatalmas volt, felnőttként nem annyira nagy, de változott csomó minden a fejlesztések miatt is, ahogy próbálják közelebb hozni az oktatási dolgokat, játszva tanító eszközöket is. Én egyébként nem vagyok annyira tudatos utazó, mint a család ebben a történetben, akik mindig mennek valahova vagy néznek valamit. Ha össze lenne így előre szedve, valószínűleg én is jobban rávenném magam néhány programra.
Szalma Edit rajzait más ismerte a közönség a KidsOasis letölthető színezőiből. Milyen írói feladat volt nekik karaktert adni?
Amikor az ötlet könyvvé formálódott, igazodni kellett a rajzokhoz, nem lehetett egy fitnessanyut kitalálni, amikor ő nem az a karakter. Inkább azt éreztem, hogy ők egy igazi szeleburdi család, akik egy kicsit mániásak is. Amikor elkezdtem írni, úgy gondoltam, nem jó, ha az iskolás lány beszél, vagy az ovisok mesélnek, ezért lett inkább egy külső hang a narrátor. Egy háziállat, Tóbiás, a kutya, aki kívülről látja őket, és fontoskodik, miközben elmeséli a történetet, kicsit értékeli is őket. Ja és iszonyatosan utálja a macskát, aki nem csinál mást, csak lebeg a kajálás utáni sziesztában. Szóval azt találtam ki, hogy a kutya legyen egy mindent tudni akaró alkat, de kritikus is a családdal szemben, a nagylány még nem flegma kamasz, de már akarjon „nagyos” programokat, meg kicsit szóljon be a többieknek, és legyen egy túlmozgásos felnőtt is, így jöttek létre a karakterek.
A KidsOasisról
A KidsOasis az utazni készülő, az éppen utazó, és tartalmas programokra vágyó családokat szólítja meg, egyedülálló szereplő a magyar turizmuspiacon, elkötelezett a családok, nagycsaládok, a többgenerációs utazások és a családbarát szemlélet mellett.
A családbarát turizmus szemlélet elterjesztése mellett ők alkották meg és működtetik a KidsOasis- minősített családbarát szálláshelyek védjegyet, amelyet jelenleg 12 szálláshely viselhet büszkén. Honlapuk nemcsak a minősített családbarát szálláshelyek foglalóportálja, hanem online utazási magazinuk felülete. A nonprofit válalkozás rendszeresen indít kreatív kampányokat, pályázatokat. Mese útikönyv sorozattal, a családbarát turizmus terén végzett szakmai tanácsadással és konferenciaszervezéssel tették egyedivé tevékenységünket. A KidsOasis alapítója, Gyetvainé Zováth Anikó, maga is 4 gyermekes anyuka. A mese útikönyv megálmodásával egy hiánypótló sorozatot indított útjára.
Ha szeretnéd megnyerni valamelyiket a fenti könyvek közül, akkor játssz velünk az FB oldalunkon!
