„A védőnő az egész családdal foglalkozik”

Miért lett védőnő?

Eredetileg gyermekorvos akartam lenni, de elsősorban Édesanya – igen, így, nagybetűvel :). Anyukám tanácsára ezért inkább védőnőnek jelentkeztem, amit nem bántam meg, hiszen így is a kisbabákkal, anyukákkal, családokkal foglalkozom, és nagyon sok örömöm telik a munkámban.

Mi adja a védőnői munka szépségét illetve nehézségét?

Egyszerre nehéz és könnyű, szép és megható a mi munkánk. Részt veszünk sok család életében és a legfontosabb pillanatokban segítjük őket. Belépünk az ő magánéletükbe, az intim, senki által ennyire nem ismert szférájukba, átsegítjük őket, ha kell a nehézségeken. Nagy türelmet és odafigyelést igényel. Jó érzés, ha a mi segítségünkkel megfelelően fejlődik egy kisgyermek, boldog egy család, bizalommal fordulnak hozzánk, bármilyen kérdésben.

Ugyanakkor nehéz, mert akadnak olyan jellegű gondok is, amit minden igyekezetünk ellenére sem tudunk megoldani. Sokfelé kell figyelni, nagy a felelősség, időben észrevenni az adódó problémát, megfelelő helyre irányítani, nyomon követni, hogy minden rendben van-e. Emellett nagyon sok a felesleges adminisztráció, ami elveszi az időt a családlátogatástól, de sajnos minden le kell írnunk.

Melyik a legemlékezetesebb története?

28 éve vagyok védőnő, sok családdal foglalkoztam ez idő alatt. Már apukák, anyukák azok a gyerekek, akikkel a kezdetekben találkoztam. Sok szép emlékem van, rossz kevésbé. Kiemelni nem tudok jelentőset, de talán nem is kell. Minden családban igyekszem magamból a legjobbat adni, segíteni, megérteni másokat a legjobb tudásom szerint.

Kivel foglalkozik tulajdonképpen a védőnő: a kismamával vagy a kisbabával?

A védőnő az egész családdal foglalkozik, minden adódó kérdésre igyekszik válaszolni, hiszen, ha a család életébe belép, szinte családtag lesz egy idő után. Fontos a megfelelő bizalom, másképp nem tudnánk dolgozni. Nagy a felelősség, időben észrevenni a fejlődésbeli nehézségeket, amivel talán mi találkozunk először. Elmondani, hogy miért fontosak a szűrővizsgálatok, megfelelő helyre irányítani, a további vizsgálatokról beszélgetni. Lelkileg támogatni, ha esetleg probléma adódik.

Milyenek a tapasztalatai a szülőkkel?

Amikor először találkozunk a kismamával, mindketten izgulunk, én egy kicsit, a kismama jobban. Sohasem találkoztunk, vajon milyenek vagyunk? Mi várható? Sok kérdés kavarog bennünk. Aztán, mire a baba megszületik, kialakul a kettőnk kapcsolata, megismerjük egymást. Közben adódhatnak problémák, hiszen össze kell csiszolódnunk, de azért a végére oldódik az izgalom, általában jól tudunk együttműködni. Nagyfokú empátia, elfogadás, odafigyelés és türelem kell. A többség örül, hogy van egy szakember, aki segít. Van olyan, akivel picit nehezebb, zárkózottabb, nehezebben nyílik meg, de ha látja a segítő szándékot, akkor megoldódik minden.

És milyen az együttműködés a védőnők és a gyermekorvosok között?

A gyermekorvosok is fontosak, hiszen ketten gondozzuk a gyermekeket. Régen egyszerűbb volt: egy körzethez egy orvos tartozott, könnyebb volt a kapcsolattartás. Manapság szabad orvosválasztás van, és sok gyermekorvos dolgozik a védőnők területén. Azt gondolom, ha problémát észlelünk egy kisgyermek fejlődésében , akkor fontos a kommunikáció, akár írásban, akár szóban. A mi városunkban, Tatán ez nagyon jól működik. Fontosnak tartják a mi munkánkat, megbeszélik velünk a gyermekekkel kapcsolatos teendőket.

Az Év Védőnője díjat a Magyar Védőnők Egyesülete hirdeti meg. Mit csinál még a MAVE?

A MAVE nagyon fontos szakmai és érdekvédelmi munkát végez. 1991 óta szervezi a védőnők továbbképzését, szakmai fejlesztését, ami a tagoknak ingyenes vagy csekély térítésért igénybe vehető. Tárgyal az érdekünkben a védőnőket érintő szakmai vagy egyéb, például bérügyekben. Pályázatokat ír ki, konferenciákat szervez, 2011 óta pedig minden évben meghirdeti az Év Védőnője díjat.

A közönség díjat idén Ön vehette át. Milyen érzés volt?

Nagy megtiszteltetés, az abszolút bizalom jele, hiszen azok szavaztak, akikért dolgozom, akik személyesen ismernek és így értékelték a tevékenységemet. Nagyon megható és felemelő érzés volt. Mindenki gratulált és együtt örültek velem. A jelölők – azt hiszem többen is voltak – szintén a gondozott családjaim közül kerültek ki. Azóta is boldogsággal tölt el, ha arra gondolok, hogy nagyon sokan szavaztak rám, egymást bátorítva. Azóta talán még inkább odafigyelve, jóleső érzéssel végzem a munkámat. Nem utolsósorban köszönettel tartozom a családomnak, akik támogatna, segítenek, elfogadják, hogy hétvégén, szabadság alatt, ünnepekkor is szól a telefon vagy mennem kell.