Amikor nehézkes a hozzátáplálás, avagy kálvária-járás sütőtökkel, brokkolival
Nagyon vártam a hozzátáplálást, mert olyan izgalmasnak tűnt. Főzhetek a gyerekemnek, aki majd kétpofára eszi a finom, egészséges főzelékeket, amit nagyrészt otthoni csirkéből és zöldségből főzök neki. Igen, ahogy én azt elképzelem…
Tegye fel a kezét, aki hasonlóan érzett és aztán hatalmasat koppant. Én felteszem. Mert mi lett belőle? Én lettem a sz@ranya, aki képtelen megetetni a gyerekét, mert a jó anyaság fokmérőjévé lett nálam az, hogy eszik-e a gyerek vagy sem. Leírom, hogy milyen az, amikor nehézkes a hozzátáplálás, hátha valakinek – aki most épp ezzel küzd – erőt ad, hogy nincs egyedül.
1. stáció: Nem megy… nem ízlik
Flóra öt és fél hónaposan már kapott pár csepp baracklevet, mert akkor volt szezonja és ismerkedett a kanállal. Nem tetszett neki, meg kifelé tolta a nyelvével a bekerülő dolgokat, így hagytam.
2. stáció: Nem megy… fáj tőle a hasa
Amikor betöltötte a hat hónapot, akkor kezdtük a gyümölcsökkel, de irgalmatlan hasfájása lett. Ezután inkább kis szünetet hagytunk…majd újra próbálkoztunk. Ekkor már nem volt elég neki a tej, így tápszert is kapott kiegészítésként és szerettem volna, ha a tápszert felváltja a szilárd kaja, de nem erőltettem. Hét hónapos koráig szépen emelkedett az adag, de nem volt igazán nagy mennyiség, amennyit megevett.
3. stáció: Már megint nem megy… mi a baja ennek a kölöknek???
Aztán novemberben megfázott és napokig alig evett valamit. Be volt dugulva az orra, persze, hogy nem tudott enni. Ekkor már a szoptatás sem ment, december közepén nem kért többet. Akkor még mindig beteg volt, hetente jártunk az orvoshoz, de nem volt javulás. Valamennyi kis tápszeren kívül nem volt hajlandó lenyelni semmit. Két kanál után nem nyitotta ki a száját, szó szerint hermetikusan zárt: alsó ajak beszív, rá a felső. Esélytelen a bejutás. Ekkor voltam a mélyponton, mert már majdnem kilenc hónapos volt és napi négy kanál szilárd ételt fogadott el. Féltem, hogy elrontom és nem tukmáltam, de még így is mindig sírás lett a vége. Gondolom érezte rajtam, hogy tiszta ideg vagyok és ez sem tett jót a folyamatnak, engem meg az az érzés fogott el, hogy megbuktam és elrontottam: az én gyerekem soha nem fog már mást enni, mint tápszert. Tartottam tőle, hogy erőltetem és megutálja a kanalat, meg ehhez hasonló parák jöttek elő. Két ünnep között anyukám megelégelte a dolgot és elküldött az ügyeletre, az ő gyerekorvosukhoz, aki felírt egy antibiotikumot, mivel a gyerek már másfél hónapja volt beteg és ugye azóta nem evett.
4. stáció: Hutyutyu! Na most a tutitutitutituti…
Három nap gyógyszerszedés után megevett egy fél üveg bébiételt, aztán egy egészet. Volt nagy öröm! Aztán elkezdett nagyon lassan növekedni a mennyiség, de még 9 és fél hónapos korában nem váltottunk ki egy étkezést sem. Ekkorra gyógyult meg igazán. Akkor védőnői tanácsra elhagytuk a tápszert délután, mert valószínűleg azért nem evett, mert tartalékolt a könnyebb úton, a cumisüvegből megszerezhető ételre. Ez volt az igazi áttörés, két nap múlva már egész jó adagokat evett. Akkor jött a következő probléma, hogy újra fájt a hasa. Gondolom szokatlan volt a nagyobb mennyiségű táplálék és nehezen emésztett. Egy hétig elég rosszul aludt emiatt, de ezen is túl vagyunk és most már szépen nyitja a száját és csak reggel és este kell neki tápszert adni. Tíz hónapos korára elértük ezt. Ez idő alatt milliónyi agysejtem pusztult el az idegeskedés miatt, mert fogalmam sem volt róla, hogy mikor fog ez az állapot elmúlni. Vége, most már nem nézem mennyit eszik, van, hogy keveset, van, hogy zabál. Nálunk egyértelműen a megfázás és annak szövődményei miatt volt ez az evési sztrájk, de tudom, hogy vannak olyan babák, akik tényleg keveset esznek. Flóra is elég válogatós, csak a gyümölcsöket eszi, a zöldségek közül meg az édesebbeket, de csak akkor, ha van mellette jó sok főtt alma. Kompromisszumot kötök, és azt kap, amit megeszik.
Újból rájöttem, hogy minden rossznak vége van egyszer, csak azt nem tudni, hogy mikor, és aztán persze jön a következő megoldandó probléma.
Nálatok könnyen ment a hozzátáplálás vagy voltak nehézségek?
Itt követheted a blogot a Facebookon: http://www.facebook.com/cumiesruzs
Itt követheted a blogot Twitteren: https://twitter.com/#!/Iziblogja
