Apa is csak egy van!

Apára ugyanúgy szükség van, mint anyára. Ezen először akkor gondolkodtam el amikor Barnus megszületett és egyik este Doma olyan furi és lehangolt volt. Elmondta, hogy ő nem érzi olyan hasznosnak magát a pici körül, mint engem. Hiszen mi van az elején? A baba egész nap alszik, szopik. Utána pedig a híres hasfájás, amikor szintén anya tudja csak igazán megvigasztalni. Férfi legyen a talpán, aki ilyenkor hasznosnak érzi magát. De meg kellett nyugtatnom Domát, mert igenis az volt. Életében először minden házimunkában segített, elment bevásárolni, elhalmozott minket olyan egészséges kajákkal, hogy az hihetetlen.

Egy apa ma már jelen van a gyermeke életébe szinte a fogantatástól kezdve. Régen a nők álmodni sem mertek olyanról, hogy a babaholmikat együtt vegyék meg a férjeikkel. Most én azt látom, hogy néhány dolgot kifejezetten a férfiak szeretnek megvenni, kiválasztani. Aztán, hogy a közös vizsgálatokat ne is említsem ma már nagy divat a papás szülés. Mindenkinek szíve joga eldönteni ezt, de szerintem nagy, dolog, hogy ezt egy férfi is átélheti.

Később eljön a csecsemőkor, Domának nehéz volt, mert reggeltől késő délutánig dolgozik, de az esti fürdetést sosem hagyta ki. Ez volt az Ő idejük Barnival. A pelenkázás kiváló alkalom volt arra, hogy egy kicsit ketten legyenek.

Mégis a legszorosabb viszony most a kisgyerekkorban kezdődött közöttük. Ilyenkor fontos, hogy legyenek kettesben is, mert Doma is azt mesélte, hogy más a pici, amikor én nem vagyok ott. Megörül az apjáért és értékesen töltik el az időt. A játék közben felfedezik egymás érdeklődési körét és mire hazaérek már észre sem vesznek.

Az értékek átadása mindkét szülő feladata. Én azt gondolom, hogy pici kortól kezdve, ha azon leszünk, hogy itthon mindig szeretetet és őszinteséget lásson akkor az lesz neki a természetes. De vonatkozik ez a táplálkozásra, becsületre, bizalomra és még ezer apró dologra. Barnusnak általában én vásárolok, de este mindig elmondom, hogy amit én veszek, azt apától is kapja, hogy a gyerekhez eljusson az az üzenet, hogy ezekért a javakért apa dolgozik.

Utoljára pedig az jutott még eszembe, hogy egy anya a gyermekét ösztönösen csak szeretni tudja és, hogy ez mennyire fontos egy apánál is. A feltétel nélküli szeretet, hogy elfogadjuk a gyerekünket úgy, ahogy van. A hibáival együtt és azokon segítve.

Szóval hajrá apukák!:-) Minden gyerek életében eljön az idő, amikor anyut már úgy unja szinte remegve vár titeket, hogy mikor jöttök haza a munkából…