Az érintés fontossága csecsemőkorban…

Még mielőtt Barnus született sokat olvastam csecsemőgondozásról, babamasszázsról és minden alkalomra a 9 hónap alatt valami hasonló témájú könyvet kaptunk ajándékba.

A szeretetet sokféleképpen ki lehet mutatni. Én úgy gondolom, ez szokás kérdése, ki mit hozott otthonról. Édesanyám minket úgy nevelt fel, hogy természetes volt az érintés fontossága. Ezért mai napig vele és a testvéreimmel megszokott az ölelés, a puszi vagy egy gyors masszázs, ha valakinek jólesik.

Tudtam, hogy Barnus is szét lesz puszilva, simizve, imádva, de akkor még nem olvastam utána, hogy ennek micsoda jelentősége van egy baba számára.

Amint megszületik, egy baba az anyukája ösztönösen érinti meg és simogatja, mert ez megnyugtatja és biztonságérzetet ad neki. Ma már a szülést követően is figyelnek rá, hogy az anya hasán maradhasson a csecsemő. 

Szerintem nem csak a baba számára rendkívül fontos az érintés, én az első héten csak úgy éreztem biztonságban, ha a mellkasomon aludt vagy foghattam a kezemben.

Egyes kutatások szerint azok a babák, akiknek ez a fajta testi kontaktus nincs, meg sokkal jobban ki vannak téve a betegségeknek, gyengébb az immunrendszerük, nagyobb az esély náluk a szellemi sérülésre. Később problémásabb a társadalmi beilleszkedés számukra vagy éppen a párkapcsolati problémák is nagyobb számban vetődnek fel.

A babaszakértők szerint, akiket karba vesznek, ringatnak, előbb kezdenek el járni és ütemesebben fejlődik a mozgásuk.

Azt mondják, hogy a rosszul alvás visszavezethető a születés utáni traumákhoz. A fáradság ellenére, ha az anya maga mellett tartja a kicsit, aki érzi a szíve dobogását, az illatát és együtt lélegzik vele szinte biztos az éjszakák nyugalma.

Én hiszem az érintés érzelmi fontosságát és azt, hogy nem csak csecsemőkorban fontos, hanem az élet minden pillanatában. Remélem, a gyermekeim azt fogják látni, hogy ez természetes egy apa és a család minden tagja felé.