Fehérboros barackleves

Ez a leves anno egy blogger játékra készült, aminek a témája az afrodiziákum volt.:) A baracklevesem nem más, mintafrodiziákum a köbön. Az alkohol itt teljesen elfő, így nem kell félni negatív hatásától, az ízélményt azonban mindenképp fokozza, és talán a vágyat is.

A szegfűszegnek izgató hatást tud be a hagyomány, a fahéjnak pedig csodatévőt. A méz szintén egy varázsszer, Indiában külsőleg is alkalmazzák a helyi vérkeringés fokozásának céljából. Ami az érzékiséget illeti, a magvak is előnyös hatásúak.

Az ókorban ezért  is fogyasztották előszeretettel a diót, mandulát, pisztáciát. A barack pedig az egyik legérzékibb gyümölcs. Shakespeare a Szentivánéji álomban is említést tesz róla, mint afrodiziákumról. Ráadásul olyan egyszerű ezt a levest elkészíteni!

Hozzávalók:

50 dkg hámozott őszibarack konzerv

0,5 liter tejszín

2,5 dl Tokaji Hárslevelű (lehet egy kicsit kevesebb is)

5-6 evőkanál méz (a bor mennyiségétől, és ízléstől függően változhat)

Szegfűszeg, fahéj

1 kis szál vanilíarúd

pár csepp citromlé 

½ csomag vanília puding

Tálaláshoz:

tejszínhab, őrölt dió

A barackokat apróra vágom, és a konzerv cukrozott levével elkezdem főzni. Fűszerezem, felöntöm borral. Ha már meleg, belekeverem a mézet, és beleöntöm a tejszínt, fokozatosan kevergetem.

Ízesítem vaníliával és citromlével, csomómentesen elkeverem benne a pudingport. Összeforralom, és megvárom, amíg besűrűsödik. Várok egy kicsit, és amíg hűl, kiszedek belőle pár evőkanálnyi barackot, azt félreteszem, a levest pedig botmixerrel simára dolgozom. Visszarakom bele a barackszemeket. Jól behűtöm.

 
Tejszínhabbal, és durvára tört dióval tálalom.

A dióra is megvan a technikám: zacskóba teszem és a kalapáccsal vagy húsklopfolóval összezúzom.