Hogyan csaljam gyermekem a fényképezőgép elé?

Sokan mondták már nekem, hogy gyermeket fotózni a legnehezebb. Van benne igazság, néha nem könnyű. Nincs mindig kedve azt csinálni, amit mi szeretnénk, és nyilván a felnőttnek egyszerűbb megmondani, hogy nézz így, nézz úgy, maradj egyhelyben, ne mozdulj …

Az első és legfontosabb, hogy tisztázzuk mit is szeretnénk megörökíteni.

Tevékenység esetében: Amikor éppen azt készülünk lencsevégre kapni, hogyan állt fel először csemeténk, miként építőkockázik, vagy csinál bármi olyat, amit szívesen mutatnánk meg később szeretteinknek, próbáljuk „észrevétlenül” fotózni.

Ha nagyon őszinte akarok lenni, igazából nem csak gyermek esetében hasznos ez az észrevétlenség, hanem például egy esemény fotózásakor is. A pillanatképek mindig sokkal érdekesebbek és a felnőtteket sem feszélyezi a tudat, hogy „jaj, fotóznak vágni kéne valami értelmes képet”. A „háttérből” készített képeken láthatjuk vissza igazán magunkat.

Na de mit tegyünk, ha a gyermekünk pont abban a korban van, amikor örökmozgó. Nem néz ránk, pont akkor dönt úgy, hogy elmászik, elfordul, lassabban reagál a fényképezőgépem. Semmi pánik, mint legutóbb írtam, a fotózás türelmet igényel, pont úgy, mint a gyermeknevelés. És mivel ez egy ilyen időszak, használjuk ezt is ki, az örökmozgó pillanatok fotózása is érdekes lehet. Egy kattintásból ritkán születik meg a tökéletes kép. Legtöbbünk kezében tehát ott van a digitális fényképezőgép, így nincs okunk azon aggódni, hogy már csak 2 kockánk van a filmen. 

Minden gyerek másként reagál arra, ha fotózni szeretnénk. Vannak kifejezetten kamera érzékeny gyerekek, akik még vissza is akarják nézni a róluk készült képeket, pózolnak. De vannak zárkózottabbak, akikről leginkább csak akkor tudunk jó képeket készíteni, ha kedvesen beszélgetünk közben velük, vagyis kialakítjuk a bizalmas, bensőséges légkört. Saját gyermekünkkel nyilván ez már meg van. Piciknél, “örökmozgóknál” lehet „zajt” keltő eszközökkel segíteni a fotózás folyamatát, pl.: csörgővel felhívni a figyelmüket, hogy merre vagyunk, fontos, hogy közel a fejünkhöz/gépünkhöz csörögjünk, mert egyenesen a hang irányába tekintenek, és ha lábunk mellett rázzuk a csörgőt nem néz bele a kamerába.

Hasznos lehet még az éneklés is, ha kedves szavakat mondogatunk, vicces hangokat adunk, sőt még a bohóckodással is sikert érhetünk el.

Ha gyermekünknek felkeltjük az érdeklődését, partner lesz abban, hogy kis modellünk legyen. Ne keseredjünk el, ha elsőre nem találja érdekesnek. Ez is olyan dolog, mint bármi más, szoktassuk a gyereket hozzá. Fényképezzünk őt gyakran. A későbbiekben már be is vonhatjuk abba, hogy együtt nézzük vissza képeket, kérdezzük meg Tőle, hogy „hol a baba?”. Meglátjátok, szemünk fénye örömmel mutat majd magára.

Utolsó tanácsom mára: A gyermek fotózása, ne tartson túl sokáig, ők még hamar elfáradnak, megunják a legizgalmasabb játékot is. Ha úgy érezzük elfogyott a türelme, hagyjuk, hogy játszani menjen. Nincs értelme ráerőltetni az akaratunkat, mert gyermekünk megmakacsolhatja magát, és azt nem akarhatjuk, hogy sírás legyen egy jókedvű fotózás vége.

Jövő héten újabb tippekkel jövök 😉