Kismama napló 1. rész: Az első hetek
Ígértem, hogy beszámolok a várandósság eseményeiről egy-egy bejegyzésben. Ez magamnak is készül, elvégre a blog egy internetes napló, eredetileg.
Emlékszem, Szilveszter éjszakáján, miközben azon paráztam, hogy felébred a gyerek a durrogásra, azért imádkoztam, hogy adjon nekünk az Úr békés átmenetet a bölcsis-dolgozós életbe. Tudtam, hogy nagyon nehéz pár hónap áll előttünk, nekem minden idegszálammal a doktorira kell összpontosítani, aztán este otthon helyt állni. A gyereket beszoktatni a bölcsibe és ápolgatni a lelkét, ha ez gondot okoz. Fel voltam készülve rá, hogy nehéz lesz, de akkor még semmit nem sejtettem. Bevallom utólag, ordító jelek voltak mindenhol! Nem bírtam elviselni a füstöt, főleg a cigiét, de a sütőből is füstszag jött, a pirítóból is, mindenhol azt éreztem. Nem bírtam végig nézni egy darab Csillagok háborúja részt (!!!), pedig maratonra készültünk Szilveszter éjszakáján. A felénél közöltem, hogy aludnom kell, mert különben meghalok. És még sok ilyen apróság.
Régebben mindig olyan romantikusnak találtam a véletlen gyerek gondolatát, de amikor csak a biztonság kedvéért elvégzett terhességi teszten (ááá, úgyse lesz pozitív) megjelenik a másik csík, akkor kicsit szétfoszlik ez a romantikus gondolat és átveszi a helyét a pánik. Pár nap kellett, hogy helyre tegyem a dolgokat és elhiggyem, hogy meg tudjuk oldani, de már az első pillanatban olyan hihetetlen öröm volt a tudat mindennek ellenére. Aztán persze elkezdtem aggódni a pajzsmirigy eredményeim miatt, mert azok is nagyon rosszak lettek, rosszabbak, mint valaha. Megint megkaptam a már korábban hallott mondatokat: „Ilyen értékek mellett nem is szoktak babák foganni. Nem baj, ez már a második…” Meg, hogy számítsunk rá, hogy nagyobb eséllyel vetélek el az elején, jól van, ezt is tudomásul vettük. Ennek ellenére tudtam, hogy nem lesz semmi gond, hiszen vigyáznak ránk!
Aztán elkezdődött, MINDEN. Iszonyú hányingerem lett, alig léteztem, de Flórának elkezdődött a beszoktatás a legnagyobb havazások idején. Rángattam a babakocsit a hegyen fel a bokáig érő hóban, aztán vissza. Sikeresnek vettük a beszoktatást, így nekem elkezdődött a munka. Két hétig gyomorideggel keltem, annyira új volt a helyzet és korán is volt és folyton csak havazott és szegény Flóra, meg szegény én, rosszul voltam, nem tetszett az egész, vissza akartam csinálni. Aztán meglepően hamar belerázódtunk a hétköznapokba, kialakult a reggeli rutin. Én még a 10. hétig elég rosszul voltam, de annyi másra kellett koncentrálni, hogy sokszor észre se vettem, csak mikor már jött visszafelé valami.
Nem akartam elhamarkodni az első orvosi látogatást, a 8. héten mentünk, hogy már biztos legyen szívhang és lássuk, hogy fejlődik-e és nem okozott-e gondot az én hormonproblémám. Közben orvost is váltottam, mert ezúttal közelebb szeretnék majd szülni. Flórát a Bajcsy Kórházban szültem. Az orvos, akit megszoktam ott dolgozott, én meg mentem oda. Most a János Kórházban szeretnék szülni, ami 10 percre van tőlünk, így itt kerestünk egy nőgyógyászt, aki ráadásul hozzánk közel rendel. Pont ideális. Szimpatikus volt, kellően laza, de alapos. Nem paráztat feleslegesen és az ismerősök is nagyon dicsérték. Maradtunk nála. Az első vizsgálat alatt nagyon megnyugodtam, dobogott a kis szíve és a mérete is rendben volt. Az orvos is megnyugtatott, hogy nem látja annyira vészesnek a pajzsmirigy eredményeimet, ne aggódjak. Megkönnyebbültem, rendben voltunk.
Folytatás következik…
A Cumi&Rúzs blog ott van a Facebookon is! Klikkelj ide és lájkold az anya-baba ötletekért és inspirációkért!
