Moziban a csajokkal…

Az Életrevalók című film, „tudod, amibe az a nagy feka szerepel” emlegetik, azóta is a barátnőim. De valahogy ez a dráma mind hármunkat megfogott.

A történet röviden egy ejtőernyős baleset után tolószékbe kerülő gazdag arisztokratáról Philipperől szól, aki a legnagyobb nyomorból, gettóból talál magának segítőt. Egy olyan srácot, aki akkor szabadult a börtönből és talán a legkevésbé alkalmas a feladatra. A Külvilág számára teljesen érthetetlen barátság fonódik a két idegen lélek között. Két iszonyat, különböző személyiség két abszolút eltérő világ között is tud ilyen mély kapcsolat kialakulni.
Hogy számomra miről is szólt igazán a film?
Az elején azt hittem, hogy a szenegáli Driss talán túlzottan laza, nagyon tiszteletlen és még nekem is azt volt az érésem, hogy lehet ez túl sok egy ilyen drámához. Aztán rájöttem, hogy a film pont ezt a mély őszinteséget akarja megmutatni.
Ha belegondolok egy mozgássérült társaságában mind megpróbálunk, tisztelettudóak és félénket óvatosak, figyelmesek, lenni. Philippe pedig rávezet minket, hogy egy ilyen kiszolgáltatott személynek baromira nem erre van szűksége. Hogy mennyivel többet jelent az, ha egyenrangúan, emberségesen kezelik, mint akárki mást.
A film kellőképpen rámutat, hogy nem az iskolázottság és a jólszituáltság, hanem egy olyan dolog a legfontosabb a világon, ami vagy bennünk van vagy nincs. Ez az emberségesség.
Én azt mondom érdemes megnézni. Mindenkinek jó szórakozást közben és azért írjátok meg, ha tetszett vagy esetleg nem? Kíváncsi vagyok