Spárga Ugron módra

A klasszikus mesék ma is élnek, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint Ugron Zsolna Úrilányok Erdélyben című könyve. Az erdélyi, nemesi származású, egykori tévés újságírónő  két éve modern lányregénybe foglalta szerelme történetét. A spárgás recept innen ered.

Nem önéletrajzi regényről van szó, pusztán az alapcselekményt adják az önéletrajzi szálak. Keveredik benne a valóság és a fikció, a múlt és a jelen, a régies szöveg és a mai nyelvezet. Izgalmas ez az egyveleg. Nem giccses és nem csöpög, ráadásul még csak  nem is közönséges, a szerelmi szálak nem a testiségre koncentrálnak, sőt, a történelem is jelentős hangsúlyt kap.

Az arisztokrata szereplők életútján keresztül megtudhatjuk, hogy hogyan köszöntött be a diktatúra a mindennapokba, hogyan folyt az államosítás, mi lett az egykori grófokkal és grófnőkkel, és hogyan történt a vagyon visszaszerzése a rendszerváltás után.

Az úri szokások leírásából sincs hiány, legyen szó bridzsről, lovaglásról, gyémántokról. Kőkemény szabályok és szokások adják az arisztokratikus élet alapjait. Egy úrinő például délután négy után hord csak gyémántot. Ezenkívül is naphosszat sorolhatnám, hogy még mit csinál. (Nem csak a könyvből, de fejből is.)

Mégsem nehéz vagy ódivatú könyv ez, kellőképpen komoly ugyan, de könnyed is, legalább annyira mai, amennyire lehet.

Hogy kapcsolódik mindehhez a gasztronómia? Minden szálon.

Az étkezések összehozzák az embereket, a több száz éves receptek a történelem viszontagságai ellenére is fennmaradnak, és az étkezési kultúra is megmarad, még akkor is, ha valaki már nem egy kastélyban él, hanem a falu szélén egy szoba-konyhás szükséglakásban, és csak jegyre kap élelmiszert.

Közkedvelt szlogen, hogy a színes és változatos gasztronómia nem új találmány, a háború előtt pontosan ilyen konyha volt Magyarországon, rengeteg fantasztikus étel és recept. Ezek után nem kérdés, hogy miért érintette meg Ugron Zsolna grófnét dédnagymamája elsárgult receptfüzete, és miért készíti azokat az ételeket ma is szívesen.

A regény külön mellékletben tíz receptet tartalmaz, de ha jót akarunk magunknak, akkor éhesen nem állunk neki olvasni, mert szinte minden oldalon szóba jön valami étel. Spárga szezon lévén én a narancsmártásos spárgát választottam.

Kicsit több lett a mártás, mint amire számítottam, igaz, a spárga mennyisége nem volt megadva. A recepten annyit változtattam, hogy még sütőben is megsütöttem és megszórtam sajttal, valamint barna cukrot használtam.

Hozzávalók 2-3 személyre:

1 csomag zöld spárga – lehet több is

2 db koczkaczukor – nálam barna

2-3 csipet tengeri só

2 deczi narancslé

2 db tojássárgája

1 deczi tejszín

5 dkg kemény sajt

5 dkg vaj

A spárgát megtisztítjuk és bő, forrásban lévő vízben – amelyet kicsi sóval és egy koczkaczukorral ízesítettünk – pár percig főzzük. Mélyebb serpenyőben felolvasztjuk a vajat, és átforgatjuk rajta a spárgasípokat.

Gőz fölött narancsléből, tojássárgájából, egy koczkaczukorból, egy csipet sóból és  tejszínből mártást készítünk. (Az eredeti receptben habüstben készül a mártás és tejszínhab formájában kerül bele, így szerintem szifonnal is jó lehet.)

A spárgát tűzálló tálba tesszük, meglocsoljuk a mártással és megszórjuk reszelt sajttal. Előmelegített sütőben 200 fokon 10-15 percig sütjük.