Tegyünk többet a házasságunkért!

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2011. november 14. szerkesztő

Hétvégén családi találkozó volt, de mondhatnám egy sima vasárnapi ebédnek is. A lényeg , hogy édesanyámmal néztük aput ahogy nagypapaként egész nap lesi a kicsik gondolatait és hatalmas örömmel játszik az unokákkal. Anyu már sokszor mesélt róla hogy szerinte ennek az az oka, hogy apu most tudja kiélvezni sajnos már csak az unokákon a babázás örömét.

Régebben ugyanis teljesen természetes dolog volt, hogy a családfenntartó dolgozott egész nap az anyuka pedig ellátta a gyerekek körüli és a ház összes teendőjét. Anyukám ahogy visszagondol nem volt egyszerű dolga három kicsivel, de egyértelmű  volt , mi az ő feladata egy házasságban. Sajnos a családomban és az ismerősi körben is elrettentő példákat látok arra, hogy az idő elteltével egyre kevésbe megértőek a nők. Találkoztam egy régi baráttal akit nem a két szép kicsinyéről hanem annál inkább a házassága megmentésével kapcsolatos dolgokról mesélt nekem. . Elszomorító volt számomra, hogy mi nők tényleg nem vesszük sokszor észre, hogy ha több gyerek van egy családban azért a férjeinknek is többet kell dolgoznia – különösen a mostani nehéz gazdasági helyzetben…. Minden normális férfinek az a vágya , célja hogy a lehető legtöbbet megadja a gyerekeinek, még ha ez néha áldozatokkal is jár. Én azt vettem észre , hogy míg régebben kitartóak voltak a nők, addig ma  könnyebben feladjuk, ha megsértenek minket,  ha sokat dolgozik a párunk,vagy ha nem az álmainknak megfeleőek a körülmények.. Nem csodálkozom rajta hogy ennyire rosszak a válási arányok hiszen  mára már ez tényleg  csak egy papír lett. Elvárjuk a párunktól hogy csak azért mert mi egész nap a gyerekkel vagyunk ők ugyanúgy legyenek a toppon este miután x órát végig dolgoztak. Pelenkázzon,fürdessen, gügyögjön a kicsinek lefekvésig és ha ez nem így van akkor azon gondolkozunk hogy hol rontottuk el. Hát sehol, az édesanyám és a korosztályába tartózó anyukák csak mosolyognak egyet amikor azt mondom, normális hogy egy férfi ezeket csinálja.

A megértésre én több megoldást látok, köztük a legfontosabb, hogy egy anyának is szüksége van a kikapcsolódásra. Nem tudok egész nap csak játszani a szőnyegen. Kell hogy nőnek érezzem magam és elmenjek egy programra ahova szépen felöltözöm, hogy   kikapcsoljak és élvezzem az időt a barátnőkkel.. Ha ez heti rendszerességgel megvan akkor az segít az apró problémákon átsiklani.

A másik ami nekem tök jól esik, ha a férjem értékeli a dolgokat, amiket csinálok. Ha észreveszi, hogy szép rend van, ha csináltam vacsorát, akkor megdicséri, ha minden nap frisset főzök a gyereknek is, annak is örül. Persze tudom, hogy ugyanez hasonlóan fontos számára is – csak az ő napi munkája nekünk szinte csak a megszerzett javakban testesül meg (és a késői hazajövetelben) – éppen ezért azt gondolom, hogy értékelni kell azt, hogy megteremti számunkra a jó életkörülményeket.

Összességében szerintem az a lényeg, hogy legyen folyamatos párbeszéd közöttünk, legyünk tisztában azzal, hogy mivel tudunk örömet szerezni a másiknak – ami végülis mindannyiunkat boldoggá tesz majd.