Vörösboros-fahéjas paradicsomleves

A paradicsomleves rajongója vagyok. Életem során sokféleképpen ettem és készítettem. Azt gondoltam, sok újat e téren már nem tapasztalhatok. Amikor anno Mirelle fahéjas paradicsomleveséről olvastam, rájöttem, még számomra is van új a nap alatt.

Maradt bő fél liter üveges olasz paradicsompürém (eredeti olasz, összetétele: paradicsom, só, semmi egyéb!) olyan sűrű és ízes volt, mint az álom.

Egyértelmű volt a sorsa! Annyira ízlett így önmagában, hogy nem akartam elnyomni az ízét, és nem is akartam sok hozzávalót tenni hozzá. A bor és  paradicsom kombinációt sokszor próbáltam már, és mindig nagyon ízlett. Mi lenne, gondoltam, ha egyszer levesbe is párosítanám őket?  A fantáziámat nagyon izgatta a fahéjas dolog, így egyetlen fűszerként fahéj került bele.

Azt nem mondom, hogy körülöttem nem volt némi aggodalom az új összetételt illetően, de a végeredmény megnyugtatta a kételkedőket.

A bor miatt kis méz is került bele, még sem kell édes, szirupos levesre gondolni.

Inkább pont kellemes.

Hozzávalók 4 tányérhoz:

5-6 dl sűrű paradicsomlé

2 dl tej vagy tejszín

1,5 dl száraz vörösbor

1,5 dl víz

2-3 evőkanál tejföl

1,5 marék olasz levesekhez és desszertekhez való rizs (pl.: DeSpar Originaro rizs)

1 lapos teáskanál őrölt fahéj

1 mokkáskanál fűszersó vagy tengeri só

2 teáskanál méz

Tálaláshoz:

parmezán sajt

A paradicsomlét a borral elkezdem főzni, ízesítem fahéjjal és mézzel. Felöntöm tejjel és vízzel, és 15 perc alatt megfőzöm benne a rizst. Ha megfőtt a rizs, elzárom, elkeverem benne a tejfölt, és ha kell, kicsi sóval ízesítem. Tálalásnál reszelt parmezánnal szóróm meg.