10 dolog, amit az első trimeszter alatt tanultam

Nem kevés tapasztalattal vértezett fel a terhesség első három hónapja. A viccestől a realistáig akadt mindenféle bölcsesség, amit 12 hét alatt sikerült magamévá tennem. Legalább az első babavárás erejéig.

1) Nagyobb a hírértéke, ha a gyerek becsúszott
Azt gondoltam, ha megtudják, hogy babát várok, az első kérdés, amit hozzám intéznek, az lesz, mikorra vagyok kiírva, illetve, hogy hogy viselem. Ehhez képest a top 3-ban a “terveztétek vagy becsúszott” kérdés szinte mindenkinél elhangzott. A kérdezők többsége a mérnöki tervezés és gyártási kivitelezés ismertetése után is hitetlen maradt, viccelődtünk is eleget, hogy biztosan nem nézik ki belőlünk.

2) Mindig lesz, aki nem lesz elragadtatva a gyerek nemétől/hírétől/nevétől/apjától/anyjától
Ezt egyszerűen nem lehet elkerülni. Nálunk akadt olyan rokon, aki gratulálni nem tudott, csak faarccal elismételte háromszor, hogy biztosan örülünk neki (ő nyilván cseppet sem mutatta az öröm jeleit). Volt olyan is, aki a kiválasztott neveket nem bírta megemészteni, illetve olyan, aki már a gyökereknél látta a problémát – a párválasztásnál. Sajnos nekik nehezebb, mert mi tiszteletben tartjuk ugyan a véleményüket, de érdemben nem tudunk mit kezdeni vele.

3) A gyerek apja = a férjed
Miért gondolja mindenki, hogy a terhes nőnek van férje? Visszatérő probléma volt ez majdnem minden típusú vizsgálaton (a nőgyógyásznál, a vérvételen, a rendelőkben), a védőnő például teljesen tanácstalan volt, mit írjon a jegyzőkönyvbe. Akkor ki nekem a gyerek édesapa? Élettársam? Nem, nincs róla papír. Férj? Nem, arról sincs (még). Akkor mit írjon be/húzzon itt alá? Rábíztam, döntse el egyedül ezt a dilemmát, az egészségügy és a fehér nyomtatvány hiányos rubrikáinak ezen hézagjára hadd ne én találjam ki a megoldást.