60 évesen is nekiláthat zenét tanulni

Sokszor találkozunk olyan felnőttekkel, akik sopánkodva beszélnek arról, hogy mennyire sajnálják, hogy annak idején abbahagyták a zenetanulást, esetleg el sem kezdték soha.  A jó hír azonban az, hogy zenélni akármikor el lehet kezdeni, jótékony hatásai pedig felbecsülhetetlenek.

A legtöbb sporttal ellentétben a zenét egészen idős korban is lehet világszínvonalon művelni, remek zsírégető, fitten tartja az agyat, és elképesztő mennyiségű stresszel is képes elbánni.

Mindez nem levegőbe puffogtatott, jól hangzó reklám a zenének, hanem komoly, tudományosan is alátámasztott tény.

Nemrég az Amerikai Pszichológus Szövetség publikált egy kutatást, amelybe hetven egészséges 63 és 83 év közötti felnőttet toboroztak, akiket hangszeres, zenei tudásuk alapján osztottak csoportokra. A zenészek jobban teljesítettek a kognitív teszteken, mint azok, akik sohasem játszottak hangszeren, illetve nem tanultak kottát olvasni. A teszt által mért agyi funkciók az életkor előrehaladtával hanyatlást mutattak.

“Az egész életet átszövő zenei aktivitás olyan kognitív feladat lehet, amely fittebbé teszi az agyat, és könnyebbé teszi az életkorhoz való alkalmazkodást. Mivel a zenélés évekig tartó gyakorlást és tanulást jelent, olyan alternatív kapcsolatokat hozhat létre az agyban, amely kompenzálhatja a korral járó kognitív hanyatlást” – nyilatkozta a Livescience.com ismeretterjesztő portálnak a kutatás vezetője (az MTI fordítása).

Egy lapunk által megkérdezett zenepedagógus szerint – aki nevét csak azért nem vállalta, mert az általa példaként említett tanítványokat nem szeretné kellemetlen helyzetbe hozni – a szellemi fittség csak egy apró része a zene jótékony hatásainak. Mint mondta, óriási szerepet játszhat az ember kiegyensúlyozott lelki életében és testi fittségében is. Tapasztalatai szerint nagyon komoly lelki, mentális problémákkal küzdők esetében is szemmel látható a javulás. Példaként említett súlyos depressziós tanítványt, illetve több viselkedészavaros, vagy ahogyan manapság mondani szokták „hiperaktív” nebulót, akikre minden szempontból jótékonyan hatott a zenei nevelés. A zene annyira elemi, annyira ösztönös tevékenység, hogy bármilyen szellemi fokon álló élőlényre hatással van, akár egy növényre is – mondta. Saját tanítványaim között azt látom, hogy rendezettebbé, kiegyensúlyozottabbá válnak a muzsikától. Van olyan diákom, akiről a saját szülei azt mondták, kizárt dolog, hogy lehessen kezdeni vele valamit, képtelen koncentrálni, három év után is szorgalmasan látogatja az órákat és az iskolai tanulmányi eredményei is javultak. Hozzátette, a zene természetesen minden formájában, vagyis pusztán hallgatva is komoly pozitív hatásokkal bír, ráadásul talán az egyetlen, de legalábbis legnemzetközibb nyelv, amelynek élvezetéhez semmilyen előzetes ismeretre nincsen szükség.

Érdekességképp megemlítette, hogy még a siketek – akik ugye látszólag kizáratnak a zene élvezetéből – is részesülhetnek belőle, hiszen a rezgéseket észlelik. A zenének az egész testtel történő felfogása ma már egészen elterjedt. Talán a leghíresebb ilyen kezdeményezés a brit MATD (Music and the Deaf) nevű iskola, amelyet 1988-ban a siket muzsikus, Paul Whittaker alapított. Különböző módszerek léteznek, hogy a gyerekek ráérezzenek arra, hogy maguk is képesek megtapasztalni a zene rezgéseit, például használnak különböző, a rezgéseket minél jobban átvevő tárgyakat, amelyekkel a gyerekek fizikai kontaktusba kerülve, maguk is jobban érzik azokat. Ez lehet egy doboz, amire rá kell feküdni, ám Magyarországon tartott workshopjuk során erre kiválóan megfelelt egy léggömb is, amit a gyerekek magukhoz öleltek.

A zenetanulásnak sokféle formája van. Egy láthatóan kiemelkedően tehetséges gyermek számára mást fog jelenteni (pl. megélhetést) mint egy egyszerű „műkedvelő” számára, az általa okozott öröm, eufória azonban nagyon hasonló. Ma már – hangsúlyozta a tanár – egyáltalán nem számít luxusnak a zenéhez való hozzáférés. Jól emlékszem – idézte fel -, amikor a 80-as 90-es években külföldön járva sóvárogva néztük a német, osztrák, francia családokat, amelyekben teljesen természetes volt otthon a zongora, a gyerekeknek a saját hangszer, itthon akkor ez elképzelhetetlen volt. Nemígy ma. Teljesen jó a magyar zeneiskolai hálózat, és mostanra tényleg jutányos áron hozzá is lehet jutni saját hangszerhez.

A zenei oktatás megkezdésének ideális idejével kapcsolatban leszögezte, nem létezik ilyen. „Vannak gyermekek, akik két évesen énekelnek, három-négy évesen pedig hangszert is lehet adni a kezükbe, sokan pedig csak sokkal később, akár felnőtt fejjel kerülnek közel a zenéhez, de ez teljesen mindegy.” Szerinte törekedni kell arra, hogy minél hamarabb legyen kapcsolata egy embernek a muzsikával, de akár 60 évesen is elkezdhető bármi. „A zenében számomra sohasem az a lényeg, ki milyen fokon űzi, hanem az, hogy szeresse és művelje. Ha valakinek nyugdíjasan jön meg a kedve furulyázni vagy éppen csellózni tanulni, mégis mi akadálya lenne?”