A lombik-eljárás kockázatai
Mintegy kétszeresére növelik a vérrögképződés kockázatát a lombikbébi-eljárással teherbe esett nőknél a mesterséges megtermékenyítés során használt hormonális gyógyszerek – vált ismertté egy svéd tanulmányból.
Mintegy kétszeresére növelik a vérrögképződés kockázatát a lombikbébi-eljárással teherbe esett nőknél a mesterséges megtermékenyítés során használt hormonális gyógyszerek – vált ismertté egy svéd tanulmányból.
A lombikbébi-eljárás során a női szervezetben hormontartalmú gyógyszerek segítségével érik el, hogy a petefészkek több petesejtet termeljenek a természetes havi eggyel szemben, és ezek a szerek lehetnek a felelősek a vérrögképződés nagyobb kockázatáért. Svéd kutatók olyan nők adatait elemezték, akik 1990 és 2008 között szültek. 23 489 lombikbébi-eljárással teherbe esett nő adatait vetették össze 116 960 természetes úton megtermékenyült nőével. Megállapították, hogy ezer lombikbébis terhességnél 4,2 esetben alakult ki mélyvénás trombózis, míg ezer természetes terhességnél csak 2,5 esetben. Azt is kimutatták, hogy a vérrögképződés kockázata különösen magas volt a terhesség első három hónapjában, míg a természetes úton szülők esetében közvetlenül a szülés után.
A tüdőben fellépő vérrögképződés kockázata hétszer nagyobb volt a lombikbébi-eljárással teherbe esett nőknél, igaz, ez igen ritkán fordult elő: tízezer nőnél 3 esetben. A természetes úton szülő nőknél azonban megint csak kevesebb volt, tízezer közül 0,4 esetben – írták a stockholmi Karolinska Intézet kutatói a British Medical Journal című orvostudományi folyóirat online kiadásában szerdán megjelent tanulmányukban.
Peter Henriksson professzor, a tanulmány vezető szerzője hangsúlyozta, hogy a vérrögképződés abszolút kockázata ugyan alacsony, ám az orvosoknak ébernek kell lenniük a kockázatot illetően.
Napjainkig mintegy ötmillió ember született lombikbébi-eljárással; a módszer hatékony és biztonságos technika, amelynek segítségével a próbálkozások egyharmada végződik terhességgel, és egynegyede élve születéssel – olvasható a BMJ online kiadásában.