Autista kisgyerekek a színiiskolában – a színház gyógyít
Ép értelmű autista kisgyerekek ismerkednek a játék örömével az egyik fővárosi színiiskolában. A Főnix Kommunikációs Műhelyben november óta folyik a munka Hartai Laura színésznő vezetésével, és Burján Judit gyógypedagógus szakmai felügyeletével. A gyerekek pedig már egy év alatt is sokat fejlődtek, a falak kezdenek lebomlani, és egyre jobban képesek a kapcsolatteremtésre.
Ép értelmű autista kisgyerekek ismerkednek a játék örömével az egyik fővárosi színiiskolában. A Főnix Kommunikációs Műhelyben november óta folyik a munka Hartai Laura színésznő vezetésével, és Burján Judit gyógypedagógus szakmai felügyeletével. A gyerekek pedig már egy év alatt is sokat fejlődtek, a falak kezdenek lebomlani, és egyre jobban képesek a kapcsolatteremtésre.
– Nem sokat tudtam az autizmusról, amíg meg nem ismerkedtem Liling Líviával – mondta Bicskei Kiss László, színész, az iskola igazgatója. – Ő beszélt gyermekéről, a helyzetükről és az ép értelmű autisták különbözőségéről. Közben azon gondolkodtam, hogy a színház, a színjáték gyógyított is mindig: észrevétlenül, titokban, a lélek láthatatlan sebeit. Feltettem magamnak a kérdést: lehet, hogy az önkifejezés ez a legteljesebb formája, a játék, segíthet a magasan funkcionáló autista gyerekeknek, önmaguk pontosabb megfogalmazásában, megismerésében, a belső-külső eligazodásban? A csoportba 6-14 év közötti gyerekek járhatnak.
– Januártól állandósult a csapat létszáma: hat vagány kiskamasz fiú. Május végéig tartott ez az első tanév. Ők közben lassan változtak: néhány félelem helyébe kis magabiztosságok léptek. Néhány tartósnak hitt gátlás helyét kíváncsi nyitottság vette át. Kapcsolat jött létre ott, ahol azelőtt elutasítás volt. Megtörtént az első lépés: kialakult a bizalom, elkezdődött egy közös nyelv kialakítása. Szeptembertől folytatjuk a munkát – mondta az igazgató. – Célunk, hogy megszeressék és alkalmazzák az „irányított játékot” és művészetszerető- és értő felnőttekké váljanak.