Az Esőember és a valóság
Barry Levinson 1988-ban készült, nagy hatású filmjének, az Esőembernek köszönhetően az emberek többségének az autizmus szóról Dustin Hoffman zseniális alakítása és az általa megformált Raymond Babbit alakja jut először eszébe.
Barry Levinson 1988-ban készült, nagy hatású filmjének, az Esőembernek köszönhetően az emberek többségének az autizmus szóról Dustin Hoffman zseniális alakítása és az általa megformált Raymond Babbit alakja jut először eszébe.
A négy Oscar-díjjal jutalmazott alkotás valóban felbecsülhetetlenül sokat tett annak érdekében, hogy bemutassa, mennyi érték, szeretet is rejtőzik ezekben a különleges embertársainkban, ugyanakkor sok félreértésre is okot adott, például hamis reményeket ébresztett azokban a szülőkben, akiknek autista gyermekük van. Hiszen a valóság nem egészen ugyanolyan, mint ahogyan a filmvásznon ábrázolják…
Kim Peek, az igazi Esőember
A film igaz történeten alapul: a forgatókönyvíró, Barry Morrow találkozott először a fantasztikus képességek kel megáldott Kim Peekkel, akiről Raymond alakját mintázta. A forgatás előtt Dustin Hoffman is felkereste őt, hogy minél hitelesebben meg tudja formálni az alakját.
Laurence Kim Peek (1951–2009) valóban kivételes ember volt: rendkívüli vizuális memóriája révén nyolc-tíz másodperc alatt képes volt megjegyezni egy oldalnyi szöveget, egy átlagos terjedelmű könyvet pedig kb. egy óra alatt olvasott el úgy, hogy az olvasottak 98%-át meg is jegyezte. Több ezer könyvet kívülről fújt – például a teljes Bibliát is –, de betéve tudta a tévéműsort, az előhívószámokat vagy az amerikai államok utcahálózatát is. Kis gondolkodás után bárkinek megmondta, hogy egy adott évben a keresett dátum mely napra esett.
Peek ugyanakkor számos területen alapvető elmaradásokkal küszködött. Több teljesen hétköznapi teendővel nem tudott egyedül megbirkózni (például nem volt képes önállóan felöltözni, megmosakodni), mert a motorikus és koordinációs képességei nagyon gyengék voltak. Négyéves koráig nem tanult meg járni sem, és élete végéig bicegett. A klasszikus IQ-teszteken is sokszor átlag alatt teljesített. Viszont – a hagyományos ér- telemben vett – fogyatékos társaival ellentétben a társas kapcsolataiban képes volt a fejlődésre: a film hatására rengeteg meghívásnak tett eleget, és ennek köszönhetően egészen meg tudott nyílni az emberek között.
Kik azok a savantok?
A filmben szereplő Raymondot autistaként ábrázolják, ám Kim valójában savant szindrómás volt. A savant szó franciául tudóst, bölcset jelent, ezek az emberek ugyanis egy vagy több területen rendkívüli adottságokkal vannak megáldva.
A téma egyik legfőbb szaktekintélye, Darold Treffert szerint fontos leszögezni, hogy nem minden autista személynél jelentkezik a savant szindróma, és nem minden savant szindrómás embernek vannak autista rendellenességei. Valójában tíz autista közül csupán egy mutat savant képességeket.
A savantok körében leggyakrabban az úgynevezett splinter képességek fordulnak elő. Ennek köszönhetően bámulatosan tudnak megjegyezni különféle számokat, adatokat, térképeket, történelmi tényeket. Meg tudják különböztetni egyes furcsa tárgyak (mint például a porszívómotorok) hangját, ezért sokszor megszállottan foglalkoznak velük.
Tehetséges savantoknaknevezik azokat az értelmi fogyatékos személyeket, akiknek átlagon felüli zenei, képzőművészeti vagy más különleges képességeik vannak, és általában egy-egy szakterületen belül igen nagy elismertségnek örvendenek. A zseniális savantok adottságaikat illetően még rajtuk is túltesznek, ám rendkívül ritkák: száznál is kevesebb születik belőlük egy évszázad során.
(A cikk megjelent a Family 2014/1. számában.)