Az Esőember és a valóság

Barry Levinson 1988-ban készült, nagy hatású filmjének, az Esőembernek köszönhetően az emberek többségének az autizmus szóról Dustin Hoffman zseniális alakítása és az általa megformált Raymond Babbit alakja jut először eszébe.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
egészség és lélek
2014. február 19. Paulik András

Barry Levinson 1988-ban készült, nagy hatású filmjének, az Esőembernek köszönhetően az emberek többségének az autizmus szóról Dustin Hoffman zseniális alakítása és az általa megformált Raymond Babbit alakja jut először eszébe.


A négy Oscar-díjjal jutalmazott alkotás valóban felbecsülhetetlenül sokat tett annak érdekében, hogy bemutassa, mennyi érték, szeretet is rejtőzik ezekben a különleges embertársainkban, ugyanakkor sok félreértésre is okot adott, például hamis reményeket ébresztett azokban a szülőkben, akiknek autista gyermekük van. Hiszen a valóság nem egészen ugyanolyan, mint ahogyan a filmvásznon ábrázolják…

Kim Peek, az igazi Esőember

A film igaz történeten alapul: a forgatókönyvíró, Barry Morrow találkozott először a fantasztikus képességek kel megáldott Kim Peekkel, akiről Raymond alakját mintázta. A forgatás előtt Dustin Hoffman is felkereste őt, hogy minél hitelesebben meg tudja formálni az alakját.

Laurence Kim Peek (1951–2009) valóban kivételes ember volt: rendkívüli vizuális memóriája révén nyolc-tíz másodperc alatt képes volt megjegyezni egy oldalnyi szöveget, egy átlagos terjedelmű könyvet pedig kb. egy óra alatt olvasott el úgy, hogy az olvasottak 98%-át meg is jegyezte. Több ezer könyvet kívülről fújt – például a teljes Bibliát is –, de betéve tudta a tévéműsort, az előhívószámokat vagy az amerikai államok utcahálózatát is. Kis gondolkodás után bárkinek megmondta, hogy egy adott évben a keresett dátum mely napra esett.

Peek ugyanakkor számos területen alapvető elmaradásokkal küszködött. Több teljesen hétköznapi teendővel nem tudott egyedül megbirkózni (például nem volt képes önállóan felöltözni, megmosakodni), mert a motorikus és koordinációs képességei nagyon gyengék voltak. Négyéves koráig nem tanult meg járni sem, és élete végéig bicegett. A klasszikus IQ-teszteken is sokszor átlag alatt teljesített. Viszont – a hagyományos ér- telemben vett – fogyatékos társaival ellentétben a társas kapcsolataiban képes volt a fejlődésre: a film hatására rengeteg meghívásnak tett eleget, és ennek köszönhetően egészen meg tudott nyílni az emberek között.

Kik azok a savantok?

A filmben szereplő Raymondot autistaként ábrázolják, ám Kim valójában savant szindrómás volt. A savant szó franciául tudóst, bölcset jelent, ezek az emberek ugyanis egy vagy több területen rendkívüli adottságokkal vannak megáldva.

A téma egyik legfőbb szaktekintélye, Darold Treffert szerint fontos leszögezni, hogy nem minden autista személynél jelentkezik a savant szindróma, és nem minden savant szindrómás embernek vannak autista rendellenességei. Valójában tíz autista közül csupán egy mutat savant képességeket.

A savantok körében leggyakrabban az úgynevezett splinter képességek fordulnak elő. Ennek köszönhetően bámulatosan tudnak megjegyezni különféle számokat, adatokat, térképeket, történelmi tényeket. Meg tudják különböztetni egyes furcsa tárgyak (mint például a porszívómotorok) hangját, ezért sokszor megszállottan foglalkoznak velük.

Tehetséges savantoknaknevezik azokat az értelmi fogyatékos személyeket, akiknek átlagon felüli zenei, képzőművészeti vagy más különleges képességeik vannak, és általában egy-egy szakterületen belül igen nagy elismertségnek örvendenek. A zseniális savantok adottságaikat illetően még rajtuk is túltesznek, ám rendkívül ritkák: száznál is kevesebb születik belőlük egy évszázad során.

(A cikk megjelent a Family 2014/1. számában.)