“Fehérnemű szabály” – Védd a gyermeked!

Ötből egy gyermek szenved el szexuális bántalmazást vagy élnek vissza jóhiszeműségével, ártatlanságával. Az Európai Tanács azért dolgozta ki a szülők és gondviselők számára a „fehérnemű szabály” módszerét, hogy elősegítse a beszélgetést a kisgyerekkel. A legfőbb cél, hogy egy olyan közeget teremtsenek, ahol a gyermek bátran azt tudja, mondani: nem, elég!

Sokszor lehet hallani kisebbektől, ha valami rosszat „tettek”, hogy nem merte elmondani otthon, vagy nem lehet odahaza egy-egy témáról beszélgetni. Az uniós kampány célja az, hogy felhívja a figyelmet a megelőzésre és megteremtsen egy félelemmentes otthoni közeget. Ha a gyerekünk elmeri otthon mondani, hogy valami rosszat tapasztalt, hogy negatív érzéseket váltott ki belőle valaki, akkor ne legyünk bátortalanok, nyíltan beszéljünk róla.

A szakemberek szerint, nincs olyan, hogy valaki túl fiatal legyen a „fehérnemű szabály” megtanításához. A megelőzés a cél! A gyerekeknek meg kell tanulnia, hogy van jó és rossz érintés. Ne erőltessük rájuk azt, ha valakinek nem akarnak puszit adni, lehet komolyabb dolog áll a háttérben. Mi felnőttek pedig azt kell megtanuljuk, hogy igenis beszélnünk kell kényelmetlen témákról is a gyerekünkkel.

Az unió egy felnőtteknek szóló rövid anyaggal együtt egy képeskönyvet is kiadott Kiko és a Kéz (Kiko and the Hand) címen. Kiko, a mesebeli kisgyerek új barátot talál, a színes Kezet, akivel együtt játszhat. A mese bemutatja, hogy tanítható meg a gyerekeknek a „fehérnemű szabály”.

A mesekönyvben a Kéz engedélyt kér Kikótól, hogy különböző testrészein, például a kezén vagy az orrán megérinthesse őt, és ezt Kiko megengedi. Amikor a Kéz Kiko alsóneműjébe szeretne nyúlni, Kiko azt kiáltja: NEM! Ennek kapcsán a szülők elmagyarázhatják, hogy a gyerek bármikor nemet mondhat.

A Család, Gyermek Ifjúság Egyesületének honlapján közzétett szabálynak öt eleme van, amit gyerkeknek és felnőttnek is egyaránt meg kell tanulnia.

1. A tested csak a tiéd
A gyerekeket meg kell tanítani arra, hogy a testük felett csak ők rendelkezhetnek, és senki sem érintheti meg őket az engedélyük nélkül. Ha kiskorától fogva nyíltan beszélgetünk a gyerekkel a szexualitásról és az intim testrészekről (a fejlettségének, korának megfelelő megnevezéseket és szavakat használva), segítünk neki abban, hogy megértse, mit szabad és mit nem. Joga van visszautasítani akár a puszit, akár az érintést, még a saját szüleitől, szeretteitől is.

Meg kell tanulnia azonnal és határozottan nemet mondani bármilyen, szerinte nem helyénvaló érintésre, kilépni az ilyen helyzetből és rögtön szólni egy felnőttnek. Fontos, hogy kitartó legyen ez utóbbiban, és addig mondogassa, mi történt, és erőltesse a témát, míg valaki komolyan nem veszi mondandóját.

2. Jó érintés – rossz érintés
A gyerekek nem mindig ismerik fel a helyénvaló, és a nem helyénvaló érintést. Meg kell nekik tanítani, hogy nem helyes, ha valaki megnézi vagy megérinti intim testrészeiket, vagy arra kéri őket, nézzék vagy érintsék meg az ő intim testrészeiket. A fehérnemű szabály segít nekik egyszerűen megtanulni ennek határát: az alsóneműt.  Abban is segíthet a szabály, hogy tudatosítsa a gyerekekben, hogy ha valami olyan történik, amiről nem tudják megítélni, hogy jó, vagy rossz, beszéljenek erről egy olyan felnőttel, akiben megbíznak.

A mesekönyvben Kiko nem engedi meg, hogy a Kéz az alsóneműjébe nyúljon. A szülők ennek kapcsán elmesélhetik a gyerekeknek, hogy vannak olyan felnőttek – pl. gondozók, szülők, orvosok –, akiknek néha meg kell érinteni őket, de ekkor is mondhatnak nemet, ha az adott helyzetben rosszul, kényelmetlenül érzik magukat.

3. Jó titok – rossz titok
A közös titok a szexuális abúzust elkövetők leggyakoribb taktikája („Legyen ez a mi titkunk”). Ezért fontos, hogy megtanítsuk a különbséget jó és rossz titok között, és, hogy kölcsönös bizalmon alapuljon a szülő, gondviselő és a gyerek kapcsolata.

Minden olyan titok, amitől a gyerekek idegesen, kényelmetlenül, félelemben vagy szomorúnak érzik magukat, nem jó, és az ilyen titkokat nem szabad megtartani! El kell mondani egy olyan felnőttnek, akiben megbíznak – legyen az szülő, tanár, orvos, vagy rendőr.

A mesében a Kéz bátorítja Kikót, hogy mondja el, ha valaki nem jól akarja megérinteni. Ennek kapcsán a szülők beszélgethetnek a gyerekkel a jó titkokról (például, ha valakinek meglepetést tervez a család) és a rossz titkokról (amitől ő szomorú lesz vagy fél). A gyerekeknek meg kell érteniük, hogy szüleiknek elmondhatják rossz titkaikat.

4. A felnőtt felelőssége a megelőzés és a védelem
A bántalmazott gyerekek szégyent, bűntudatot és félelmet éreznek. A felnőtteknek kerülni kell a szexualitás tabusítását, és biztosítani a gyerekeket arról, hogy hozzájuk fordulhatnak, ha aggódnak, félnek, vagy szomorúak. A gyerekek érzik, ha baj van, ezért a felnőtteknek oda kell figyelni és fogékonynak lenni érzelmeikre, viselkedésükre. Számos oka lehet annak, ha egy gyerek egy másik gyerek vagy felnőtt érintését elutasítja. Ezt tiszteletben kell tartani. A gyerekekkel éreztetni kell, hogy erről bármikor beszélhetnek szüleikkel.

A szexuális abúzus megelőzése először és legfőképpen a felnőttek felelőssége, és ezt nem szabad áthárítani a gyerekekre.

További gondolatok a fehérnemű szabályhoz
Jelentés: A gyerekeknek tudniuk kell, kik azok a felnőttek, akik mellettük állnak, akik az ő „biztonsági hálójuk” – bátorítsuk őket, hogy válasszák ki azokat a felnőtteket, akikben megbíznak, akik általában a közelükben vannak és készek meghallgatni őket, segíteni a bajban. Csak egy olyan tagja legyen ennek a biztonsági hálónak, aki a gyerekkel együtt lakik, és legyen olyan tagja is, aki nem tartozik a szűk családi körhöz. A gyereknek tudnia kell azt is, hogyan kérhet tőlük segítséget.

Ismert elkövetők: Az esetek többségében az elkövetőt ismeri a gyerek. Különösen nehéz megérteni a kisebbeknek azt, hogy egy olyan személy is bánthatja őket, akit ismernek. Az elkövetők többsége hosszú idő alatt nyeri el a gyerekek bizalmát, ezért fontos, hogy a szülők tudjanak arról, ha valaki a gyereküknek ajándékokat ad, azt kéri tőle, hogy közös titkuk legyen, vagy többször szeretne vele kettesben maradni.

Ismeretlen elkövetők: Vannak olyan esetek is, ahol a gyermek nem ismeri az elkövetőt. Fontos ezért néhány alapvető dolgot megtanítani neki az idegenekről: sose szálljon be idegen autójába (vagy egyedül egy autóba idegennel), sose fogadjon el ajándékot vagy meghívást idegentől, ne menjen el idegennel sehova.

Segítség: A gyerekeknek tudniuk kell, hogy vannak olyan szakemberek – tanárok, szociális munkások, ombudsman, gyerekjogi képviselők, orvosok, iskolapszichológus, gyermekjóléti felelős, rendőr – akik a bajban segítséget nyújthatnak, és vannak olyan ingyenes telefonszámok is (pl. a Kék Vonal), ahol tanácsot kérhetnek.

A szabályról részletesen itt olvashat, angolul.