Hogyan szokjatok vissza a gyerekekkel a koránkelésre?

Lassan kezdődik az iskola. Szerintem a legrosszabb benne az, hogy minden áldott nap korán kell kelni. Családunkban minden nyáron kialakul egy áldott bioritmus, amiben mindenki akkor kel, amikor felébred, senki sem fáradt napközben, és a stressz-szint is jelentősen alacsonyabb. Ebben a természetközeli állapotban a gyerekeim is, én is reggel nyolckor kelünk. Nem jelent ez szétcsúszást, vagy összevisszaságot, ugyanúgy megvan a napi rutin, mint amikor korábban kell kelni, csak éppen egy-két órával később kezdődik. Sajnos abban a pillanatban, hogy elkezdődik a tanítás, ez nem tartható tovább. Szerencsések azok a családok, akik maguktól is koránkelők, nekik nem okoz változást az iskolakezdés. De nekünk, többieknek bizony kihívás ez az örökös koránkelés.

Joseph A. Buckhalt, amerikai pszichológus évről évre látja el tanácsokkal a felkelés problémájával küzdő gyerekes családokat. Mit lehet tenni azért, hogy a lehető legkisebb nyűggel legyenek képesek átállni a fél hetes kelésre, és eközben még az se történjen meg, hogy a gyerekek nem alszanak annyit, mint amennyire szükségük lenne a fejlődésükhöz.

1. Szokjatok hozzá

Sokan próbálják azzal maximalizálni a családi jóérzést, hogy az utolsó pillanatig kihasználják a nyarat, és szeptember elseje az első nap, amikor nyolc helyett fél hétkor kelnek. Jill Spivack alvásterapeuta szerint jobban működik időt adni az új ébredési szokásoknak. Kisebb lesz a sokk, és könnyebb akkor nekiállni, amikor még nincs tétje. Azt javasolja, hogy legalább egy héttel a szünidő vége előtt kezdjetek el korán kelni, így már mindenki hozzá lesz szokva, mire igazán muszáj lesz.

2. Fokozatosan

Vannak, akik a hideg vízbe beugrásnak a hívei, mások negyedórákig állnak a lépcsőn, egy-egy fokot haladva – most a térdemig ér, most a combom közepéig, jaj a hasamnál rossz… Az alvással kapcsolatban ez utóbbi a célravezetőbb stratégia. Ha nyáron nyolckor keltetek, és fél hétre kell átállni, akkor ne rögtön fél héttel indítsatok. Minden nap negyed órával hozzátok korábbra a felkelést, így a szervezet is könnyebben hozzászokik.

3. A lefekvés idejének módosítása

Értelemszerű, hogy ha korábban kelünk, akkor korábban is kell lefeküdni. De hiába teszed be a gyerekedet este fél kilenckor az ágyba, ha ahhoz van hozzászokva, hogy tízkor alszik el, csak elégedetlenségek, hisztik és tortúra lesz a jutalmad. Először a felkelést kezdjétek korábbra tenni, és utána, másnap módosítsatok a lefekvés idején. Ott éppen úgy csak negyed órával, mint ahogy a lefekvésnél.

4. Alvásnapló

Jegyezzétek fel viszonylag hosszabb időn keresztül, hogy az alvással kapcsolatos időpontokat. Mikor fekszik le a gyerek? Mikor alszik el? Mikor ébred, és mikor kel ki az ágyból. Ha éjszaka felébred, akkor azt is írjátok fel: mennyi ideig volt ébren, hányszor kelt fel. Erről lehet jó kis diagramokat is rajzolni, ha tudtok ilyet. Ez azért jó, mert az ember képet kap a valós alvásmennyiségről, a szokásokról, és ez segít majd célokat kitűzni (pl. fél órával korábban kéne lefeküdni), és nyomonkövetni, hogy mit sikerült megvalósítani.

5. Hétvégén is mérd

A naplózást folytasd hétvégén is. Sokat eláruló mérőszám, hogy hétvégén mennyit alszik a gyereked. Ha jelentősen többet alszik, mint amennyit hétköznap sikerül neki, akkor az alvás-adósságát törleszti. Vagyis túl kevés alvás jut neki hétköznap.

6. A lefekvés ideje legyen kőbe vésve

A felkelés időpontja általában állandó: a lehető legkésőbbi időpont ahhoz, hogy normális ügymenetet követve beérjen az ember fia-lánya az iskolába. Ugyanígy legyen állandó a lefekvés ideje is. Ha mondjuk fél hátkor kell kelni, akkor a gyerek korától és alvási igényeitől függően választhattok: 8:30; 9:00; 10:30? És akkor itt fontos megjegyezni, hogy akármilyen nagyok és magukat érettnek hívők a tinédzserek, hét óra alvás nekik sem elég. Kisebb korban 9 óra körül van a szükséges alvásmennyiség, de tizenéves korban is szükség van nagyjából 8,5 óra alvásra.

A cikk ITT folytatódik.