Ilyen a táborozásra érett gyerek

Sok szülőben merül fel most a dilemma a táboroztatás kapcsán: küldje vagy ne, engedje vagy ne a gyereket, és ha igen, mennyi időre, és milyenbe?

Néhány alapszabály megfogalmazható, de nincsenek univerzális válaszok arra, hogy pontosan hány éves kortól és hány napra, mert ez több tényezőn múlik. A legfontosabb ezek közül, hogy a gyereknek van-e kedve menni.

Csak akkor menjen, ha ő szeretne, és beszéljük meg (és tartsuk is be!), hogy bármikor hazajöhet: ha szól, érte megyünk! Még az sem írja felül ezt a megállapodást, ha drága volt: akkor se kösse ki a szülő, hogy „befizetlek, de akkor ott maradsz végig!”, mert ezzel olyan terhet ad útravalóul, amit a hátán cipelve még akkor sem fogja jól éretni magát, ha egyébként nem lett volna probléma.

Hiszen a jó táborozáshoz kell, hogy biztosnak érezze az otthoni hátteret: gondolnak rá, és segítenek, ha arra lenne szükség. Minél inkább biztos ebben a gyerek, annál valószínűbb, hogy nem lesz rá szüksége. Olyan ez, mintha kötélen kellene egyensúlyoznunk: ha tudjuk, hogy van alattunk védőháló, kevésbé remeg a lábunk, és biztosabban átjutunk a túloldalra.

Persze, ez nem jelenti, hogy aggodalmaskodni kell a gyerek helyett, és naponta öt SMS-sel zaklatni, hogy ugyan, biztos-e, hogy jól érzi magát, kapott-e elég ételt reggelire, kényelmes-e az ágya, tényleg nincs-e semmi baj.

Ne legyen hátsó szándékunk a táboroztatással, vagy legalábbis ne ez döntse el, megy-e a gyerek, és hova. A nyár a kikapcsolódás, és nem a bújtatott tanítás időszaka. De nem is személyiségfejlesztő tréning a tábor – persze, valójában hathat úgy, de ne azért küldje a szülő, hogy egy másik gyereket kapjon vissza, aki mondjuk önállóbb, vagányabb vagy ki tudja, milyenebb. Azzal tesz jót a szülő, ha nincs más ambíciója, mint hogy segítse a gyereket, hogy tudja magát jól érezni.

Hogy mi az az életkor, mikor már táborba küldhető, arra számot nehéz mondani, inkább az lehet iránymutató, hogy ne dobjuk mély vízbe a gyereket.

Jó, ha az első táborélménynél van valaki, akit már ismer, például egy barátjával együtt megy. Megint más az iskolai tábor, ahol az egész közeg ismerős: ha ehhez van kedve, semmi akadálya, hogy elengedjük. De idegen közegbe inkább csak akkor, ha megvolt a fokozatosság, előfordult, hogy több napra elszakadt a szülőktől, akár nagyszülői távollétek kapcsán.

Ha ilyesmi sosem történt, és egészen addig egy éjszakát sem töltöttünk külön, nem jó kezdés egy hosszabb tábor, főleg idegen környezetben, ahol nincsenek barátok, ismerős felnőttek. Természetesen a gyerek személyisége is fontos, hogy mennyire szokott szorongani új helyzetben, és idővel feltalálja-e magát.

A cikk nem ért véget. Olvass tovább!