Minden átmegy az anyatejbe?

Igen is meg nem is! Attól függ, miről van szó! A kérdés általában élelmiszerekkel kapcsolatban szokott felmerülni, mert sokan attól tartanak, attól fáj a baba hasa, amit az édesanyja megevett, és ami átment a tejbe.

Egyáltalán nem indokolatlan az óvatosság, ha valaki szoptat, hiszen bizonyos anyagok, köztük kifejezetten káros és mérgező hatásúak bejuthatnak a tejbe, és ott akár magas koncentrációt is elérhetnek. Az anya által elfogyasztott drogok többsége például a szopós csecsemőnél is tüneteket okoz. A gyógyszerek esetében már nem lehet általános választ adni, hiszen a szer kémhatása, molekulatömege, zsír- vagy vízoldékonysága, orális biohasznosulása is szerepet játszik abban, hogy a baba az anyatejjel végül is mennyit fogyaszt el belőle, és abból, amit elfogyaszt, mennyi az, amennyi valóban “hasznosul”, és mekkora hányad távozik érintetlenül a szervezetéből. Ezért akkor, ha az anyának gyógyszert kell szednie, nem szükséges azonnal és automatikusan az elválasztásra gondolni, vagy arra, hogy inkább nem veszi be a gyógyszert, mert az esetek többségében összeegyeztethető a gyógyszerszedés és a szoptatás. Ha gyógyszert kell szedni, érdemes a hatóanyag, a dózis és a gyerek életkorának ismeretében szoptatási szaktanácsadóhoz fordulni, és rákérdezni.

Sokszor felmerül a kérdés, befolyásolható-e a tej alapvető alkotóelemeinek aránya, mennyisége. Például hogyan tehetjük zsírdúsabbá, fehérjedúsabbá, édesebbé, hogyan növelhetjük vas- és vitamintartalmát. Induljunk ki abból, hogy az anyatej összetétele nem véletlenül vagy “gyártási hiba” következtében olyan, amilyen. Bizonyos összetevőit lehet befolyásolni, másokat pedig nem. A zsírtartalom például annak függvényében változik körülbelül 1,5 és 10 százalék között, hogy milyen mértékű a mell kiürítettsége. Minél alaposabban kiürített mellből szopik a baba, annál zsírosabb tejhez jut. Viszont az, hogy az anya tápláléka mennyi és milyen zsírt tartalmaz, nem befolyásolja az anyatej zsírtartalmát, legfeljebb a zsírsavösszetételt.

Ellenben ha az anya vasat szed, ezzel nem fogja befolyásolni az anyatej vastartalmát, abban ugyanis mindig ugyanannyi található, akár az anyai raktárak rovására is. A vízoldékony vitaminok mennyiségét ezzel szemben lehet befolyásolni: ha az anya keveset fogyaszt C-, B-vitaminokból, a tejében is kevés lesz belőle. Egy bizonyos határ fölé azonban akkor sem emelkedik az anyatejben ezeknek a vitaminoknak a szintje, ha az anya a normális adag többszörösét veszi be vagy fogyasztja el. Egyes vizsgálatok azt mutatják, hogy az anya megfelelő D-vitamin-ellátása az anyatej D-vitamin-tartalmát is kedvezően befolyásolja – noha sokáig úgy tartották, hogy az anyatej nem tartalmaz D-vitamint.

A koraszülő anya tejében magasabb a fehérje- és immunanyag-tartalom, mint az időre szülő anya tejében. Ám ez is olyasmi, ami teljesen független attól, hogy az anya mit és mennyit eszik.

És mi a helyzet az élelmiszerekkel?

A kérdés legtöbbször a puffasztó hatásúnak tartott zöldségekre vonatkozik, szegény K-betűsökre, a babfélékre, brokkolira. A puffasztó hatás egyébként attól is függ, milyen gyakran fogyaszt az illető ilyen ételeket. Ha gyakran, akkor sokkal kevésbé viselik meg az ezekben a zöldségekben található összetett, emészthetetlen szénhidrátok, valószínűleg a megfelelő összetételű bélflórának is köszönhetően. Az anyatejbe azonban a puffasztó hatású összetevő nagy molekulamérete miatt nem is képes bejutni. Elképzelhető, hogy az a csecsemő, aki azután, hogy édesanyja ilyen ételeket evett, mindig síróssá válik, másféle anyagokra, például a bennük megtalálható kénes vegyületekre, aromákra reagál túlzott érzékenységgel. Az anyatejben igen kis mennyiségben megjelennek az anya által elfogyasztott “idegen” fehérjék is, például a tehéntej béta-laktoglobulinja. Ennek valószínűleg az lehet az értelme, hogy így a kisbaba nagyon fokozatosan, az anyatej védő hatású közegébe vegyítve ismerkedik meg azokkal a fehérjékkel, amelyek a család étlapján szerepelnek.