Mit tegyünk, ha kamasz gyerekünk egyik nap egy ellenkező nemű idegennel állít haza?

Gyerekeink – látszólag – egyik pillanatról a másikra felnőtté válnak, és egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy kézen fogva állítanak be egy ellenkező nemű idegennel. Van, ahol ez csak úgy megtörténik egyik nap suli után, máshol nem kis izgalom előzi meg. Nem árt tudni, mi is zajlik le ilyenkor egy tizenévesben, és hogyan segíthetünk neki.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
egészség és lélek
2014. november 13. Paulik András

Gyerekeink – látszólag – egyik pillanatról a másikra felnőtté válnak, és egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy kézen fogva állítanak be egy ellenkező nemű idegennel. Van, ahol ez csak úgy megtörténik egyik nap suli után, máshol nem kis izgalom előzi meg. Nem árt tudni, mi is zajlik le ilyenkor egy tizenévesben, és hogyan segíthetünk neki.


Átalakuló serdülők

Egy serdülő előtt nagy feladatok állnak. Meg kell változtatnia a szüleihez, a kortársaihoz való viszonyát, saját testéhez való attitűdjét, lassan el kell szakadnia a szüleitől, hivatást kell választania, és el kell köteleződnie egy intim párkapcsolatban.

Az új feladatok megjelenése eddig még nem ismert lehetőségekhez, élményekhez juttatja, másfelől a veszteségeket is magában hordozza. A végtelen lehetőségek illúzióját fel kell adnia, meg kell kockáztatnia szülei elutasítását. Megzavart gyermekkori fejlődés esetén, ha belső konfliktusai miatt elszigetelt a serdülő, a további kudarcok erősíteni fogják a már meglévő akadályoztatottságot. Ezeket később nehezebb megszüntetni és felnőtt korban behozni a lemaradást. El kell viselnie a kortárs közösségben a megmérettetést, mely jelez neki szociális és szexuális alkalmasságáról. Meg kell ismernie, el kell fogadnia a megváltozott testét, fel kell dolgoznia az elemi erővel rátörő szexuális fantáziáit. Ez a fejlődési fázis átmenetileg kaotikus állapotot idéz elő, de egészséges esetben ez a krízisállapot a felnőttkori én megteremtésének forrása.

A serdülők nagyon kívánják egymás társaságát. Az iskolában eltöltött fél nap után még órákat tudnak beszélgetni, a téren, a ház előtt, vagy otthon a gép előtt ülve. Táborban, iskolai kiránduláson éjszaka is jár a szájuk. Titkok, vallomások, félelmek, örömök fogalmazódnak meg. Itt dől el, ki számít menőnek, ki az, aki mindenből kimarad.

Ki vagyok én, ki vagy te?

Sajnos az a tapasztalatom, hogy a mai felnőttek kevés valódi (készségeket, jellemet megismerő) cselekvési teret adnak a fiataloknak. Nagyon kevés a közösség, egysíkúak, életidegenek a programok. Nincs tér önmaguk kipróbálására, egymás viselkedésének megtapasztalására. Plázákban való lötyögés helyett mennyivel plasztikusabban lehet megismerni a másikat egy táborban, kiránduláson, ahol a résztvevők maguk gondoskodnak az ellátásukról. Ki az, aki a fáradtságán uralkodva segít a másiknak? Melyik fiú hajlandó a nehezebb csomagot vinni? Kinek van szép hangja? Jó humora? Ilyen alkalmakkor az emberi értékek tárházába nyerhet bepillantást a fiatal, anélkül, hogy elköteleződne egyetlen személy mellett.