Több gyerek, több gond?

Nagycsaládban felnőni rengeteg kompromisszumot igényel mind a szülők, mind a gyerekek részéről, de minden fáradtság ellenére elmondhatjuk: megéri.

Sokan gondolkodnak úgy, hogy csak egy vagy két gyermeket vállalnak be, mert több gyermek több gondot is jelent, amit nem mernek bevállani. Ez az elgondolás téves, mert bár vannak nehézségek, egy kis szervezéssel könnyedén vezényelhetünk akár egy egész focicsapatot is.

„A testvérem a legjobb barátom”

Gyermekként számos előnye van annak, ha nagycsaládban, testvérek között nő fel az ember. Megtanuljuk, hogy a világ nem csak körölüttünk forog, és ez azért fontos, mert megtanulunk kompromisszumot kötni és alkalmazkodni a másikhoz.

Virágnak három lánytestvére van. Szerinte az a legjobb dolog abban, hogy ennyi nő van a családjukban, hogy bármikor cserélgethetik a ruháikat. „Én vagyok a harmadik lány a családban. A nővéreim folyamatosan anyáskodtak felettem. Ez kicsiként nagyon jó volt, de idősebb korban jobban örültem annak, amikor már barátnőként kezeltek. Amikor a húgom megszületett, akkor jöttem rá, hogy mit éreztek. Én is óvtam mindentől és mindenkitől a tesómat.”

„Legyen egy biztos pont az életében”

Ági most várja a harmadik gyermekét, Bencét. Peti, Ági férje egykeként nőtt fel, míg Áginak van két testvére. Amikor összeházasodtak és a gyermekvállalás került szóba mind a ketten sorolni kezdték az érveiket a gyermekek száma mellett. „Peti a mai napig meg van győződve arról, hogy a világ legjobb dolga volt egykeként felnőni, mert nem kellett testvérharcokban és féltékenykedésekben résztvennie, amiben mondjuk nekem igen. Ennek ellenére én azt gondolom, hogy a legjobb dolog, amit a szüleim adhattak nekem azok a tesóim. A férjemmel megállapodtunk abban, hogy két gyermeket vállalunk. Ez azért volt fontos a számunkra, mert így tudjuk, ha mi nem leszünk már itt nekik, ők akkor is számíthatnak egymásra.”

Több gyerek = több figyelem

Ha valakinek több gyermeke van, természetes, hogy a figyelmét meg kell osztania és arra is törekednie kell, hogy minden gyermek egyenlő arányban részesüljön belőle. Ha pedig ez nem történik meg, akkor beindul a lavina, és a gyerkőcökből kitör a féltékenység, ami hisztiben, durciban, de akár depresszióban is megnyilvánulhat.

Anita többgyermekes családban nőtt fel és több gyermeket is nevel. Egyedül. Szerinte az a legfontosabb, hogy mindegyik gyermekével legyen közös énideje. „Úgy tapasztalom, hogy a mai gyerekek azt igénylik a legjobban, hogy legyen olyan idő, amikor csak velük foglalkozunk. Éppen ezért igyekszem úgy intézni a dolgaimat, akár a hétköznapokat is, hogy mindig legyen időnk egymásra. Előfordul, hogy kettesben megyünk bevásárolni a nagyfiammal, vagy a postára a kicsivel. Ilyenkor csak rá koncentrálok. Az ő dolgaira és gondjaira figyelek. Nekünk ez a módszer vált be.”

Nem kell(ene), hogy gondot jelentsen a több gyermek

Ha szülőként kellőképp odafigyelünk arra, hogy a gyermekünk azt tanulja meg tőlünk, hogy szeretni és szeretve lenni a legcsodálatosabb dolog, akkor a legtöbb esetben ő is vágyni fog arra, hogy ezt a mintát adja tovább a saját családjában is.

Egy többgyermekes családban könnyen előfordulhat, hogy az egyik gyermek úgy érzi ő nincs annyira szeretve, mint a testvére. Könnyű azt mondani, hogy egy szülőnek minden gyermekét ugyanúgy kell szeretnie, de előfordulhat, hogy ez valamilyen okból nem annyira egyszerű egy szülőnek. Ilyenkor célszerű arra törekedni, hogy minden lurkót a saját belső tulajdonságai alapján értékeljünk. 

A másik probléma a nagycsaládosoknál a testvérféltekénység és a konfliktusok. Ilyenkor időt kell hagyni arra, hogy lecsillapodjanak a kedélyek és törekednünk kell arra, hogy a testvérek megbeszéljék a gondjaikat. Mindezt úgy kell tegyük, hogy egyiknek sem nyomjuk el az érzelmeit, illetve a sérelmeit.