A várandós nők rosszul csinálják?

Annak ellenére, hogy a várandósság kilenc hónapja sokszor egy nő életének legnagyobb kihívásokkal teli, és legtöbb erőt követelő időszaka, sokan mégis úgy vélik, hogy a kismamák nem pánikolnak eléggé attól, hogy babát várnak. Még szerencse, hogy mindig vannak “legfrissebb kimutatások” és hírek, amelyek újabb és újabb kétségeket és aggodalmakat ébreszthetnek bennük.

Márpedig az a helyzet, hogy a várandósság önmagában is megterhelő, és sok esetben stresszes időszak lehet. Ennek következtében sok nő érzi úgy, hogy a lehető legtöbb segítséget és támogatást nyújtó információt szeretné begyűjteni. Csakhogy az, ami segítségnek tűnhet első pillantásra, gyakran elnyomóvá válik. Amint egy nő várandós lesz, sokan azt gondolják, ő most már a közvagyon része. A terhes nőket rendszeresen bombázzák tanácsokkal, figyelmeztetik őket a lehetséges veszélyekre és mesélnek nekik végtelen számú szörnyű történetet rosszul végződött babavárásokról. Persze csupán segítő szándékkal.

A jelenség egy részről érthető: a nők nagy többségének közvetlen tapasztalata van a terhességről, így jólinformáltnak tekintik magukat a témát illetően. Márpedig ezek a jószándékú emberek már önmagukban is igencsak feszültté tehetik a kismamát, ráadásul a média is mindig kéznél van, ha még több figyelmeztetére és rémhírre lenne szüksége… Na és persze ne feledkezzük el az olyan rendkívül megalapozott és feltétlenül komolyan veendő tényekről, miszerint a terhesség alatti dohányzástól a magzat homoszexuális lesz, vagy a diéta megváltoztatja a magzat agyszerkezetét. Utóbbi állítás egyébként egérkísérleteken alapszik.

Ha már az étrendnél tartunk: az, hogy egy várandós nő mit ehet, külön fejezetet érdemel. A kismama ne egyen mogyorót, állítja határozottan az egyik kutatás, mert attól allergiás lehet a gyerek. De egyen mogyorót, csapkodja az asztalt a másik szakértőcsoport, mert az csökkenti a gyerek allergiára való hajlamának kialakulását. Tehát a feladat egyszerű: egyen és ne egyen – egyszerre.

Egyszóval nem elég, hogy a nő a szíve alatt hord egy magzatot, aminek következtében egy sor testi-lelki változáson megy keresztül aránylag rövid idő alatt, mindezek mellett azzal is szembesülnie kell, hogy a fél világ diktál, ítélkezik és okoskodik. Márpedig ez tényleg stresszhelyzet, és ha más nem, annyi bizonyos, hogy a stressz valóban nem tesz jót a magzatnak. És akkor még nem beszéltünk arról, ami akkor következik, ha megszületik a baba: hogyan szoptass? hogyan ne szoptass? hogy fürdesd? hol és hogyan altasd? Mit adj rá, ha sétálni viszed? Mit ne? A lista végtelen.

A várandós nők és a kismamák emberi lények, méghozzá rendkívül érzékenyek. Vajon miért kell őket folyamatosan bombázni aggódásra késztető információkkal, netán kritizálni, kétségbe vonni azt, amit csinálnak? A jószándék kevés, ha az rossz érzéseket kelt a másikban, különösen egy kismamában! Még ha valaki úgy is hiszi, hogy a magzat egészsége előbbrevaló az anya kiegyensúlyozott testi-lelki állapotánál, ez nem jó irány.  

Minden várandós nő más, éppen ezért mindegyikük máshogy éli meg a várandósságát, a szülést és a gyereknevelést. Rendkívül összetett folyamatról van szó, és természetesen vannak elkerülendő dolgok, és sokan a kismamák közül igenis rászorulnak a külső segítségre és a tanácsokra annak érdekében, hogy a baba egészségesen jöjjön a világra. Ugyanakkor nagy többségüknek kifejezetten ártanak ezek az “én csak jót akarok”- hozzáállású emberek, mert képesek megingatni az anyuka önmagába vetett hitét, nehéz napokat okozni neki és megkérdőjelezni, hogy jó anya lesz-e belőle. Márpedig ez semmiképp nem vezet jóra, írja a The Guardian.