Abortuszgyár – sokkoló párbeszéd a terhességmegszakítás folyamatáról VIDEÓVAL

Az angol “solution” szó egyrészt azt jelenti, “megoldás”, másrészt, abortuszok esetében a sóoldat eufemizált megfelelője, amelyet az anyaméhbe fecskendeznek, hogy a magzat – miután a sóloldat leégette a bőrét és szétmarta a nyelőcsövét és a tüdejét  – meghaljon tőle. Mindezt teljesen legálisan hajtják végre, évente sok száz millió magzatot megkínozva. Az alábbi videón egy rejtett kamerával felvett dialógust láthatunk, amint egy várandós anya eljátssza, hogy abortuszra jelentkezik és apróra kifaggat néhány kórházi dolgozót a művi terhességmegszakítás folyamatáról.

Egy 24 hetes magzatnak már mindene megvan. Tökéletesen kifejlődött, csak még nagyon picike. Ez az a határ, amíg még el lehet vetetni egy kisbabát. Az anya a sósavas megoldás után vagy megszüli a babát, vagy – amennyiben altatják – részenként szedik ki belőle a magzatot.

A Live Action nevű szervezet filmje a Gosnell-perre hivatkozva kezdi Inhuman (Embertelen) című  filmjét, amelynek fő célja az aláírásgyűjtés az abortuszipar ellen. Gosnell, mint ahogy azt már egy korábbi cikkünkben megírtuk egy olyan orvos, aki a babákat születésük után ölte meg, átvágva a gerincüket. Az eset első ránézésre természetesen az eljárás kegyetlenségére hivatkozva keltett nagy botrányt, valójában azonban sokkal komolyabb kérdés, vajon miért háborodunk fel azon jobban, ha már világra jött csecsemőket öl meg valaki, és miért tartjuk elfogadhatóbbnak, ha még a méhen belül vetnek véget a babák életének, méghozzá válogatott kínzások – sóoldatos injekció, agykiszívás, darabokra szaggatás – közepette?

Ez csupán egy rövid kitérő, mivel a Live Action igazából azt akarta megmutatni filmjében, milyen rutinszerűen hajtják végre ezeket a gyilkosságokat az abortuszgyár egyik fellegvárában, New Yorkban, ahol a terhességek 41 százaléka művi terhességmegszakításban végződik.

A videón egy olyan újságíró-anyuka látogatott el inkognitóban a Dr. Emily Women’s Health Centerbe, aki látszólag felvilágosítást akart kérni arról, pontosan hogyan is zajlik az abortusz, amire készül. Egy rejtett kamerával felvette a párbeszédet, amelyen néha szívszorító, máskor dühítő, de mindenképp felháborító, ahogy az egészségügyi szakemberek tökéletes közönnyel beszélnek a babák meggyilkolásáról, következetesen az “it” szót használva megnevezésükkor, ami az angolban egyébként a tárgyakra használt személyes névmás.

A nővér elmondja, hogy a kétnapos “procedúra” során először ún. laminária-pálcákat helyeznek fel, amelyek valójában nedvességre táguló tengeri algát tartalmaznak, s az alga hatására a méhszáj tágulni kezd. Az anyuka ezután aziránt érdeklődik, mekkora lehet a baba 23 hetesen. A nővér egy kis habozás után kiböki: a magzatnak már mindene kifejlődött. Az anyuka rátér a fő kérdésre: vajon hogy zajlik az abortusz? A nővér szenvtelen hangon kifejti: egy szívó eszköz kiszippantja “azt”, aztán beteszik egy oldatba (solution = megoldás / sóoldat!) és elküldik a laboratóriumba, hogy megbizonyosodjanak róla, “minden része kijött-e az anyából”! Az anya rákérdez: “Ezek szerint nem egyben jön ki belőlem?” “Nem. Darabokra esik”, válaszolja a nővér, majd nevetni kezd, miközben azt kérdezi, “Nem, tudom, miért akarja ezeket a részleteket tudni?”

Ezután az anyuka aziránt érdeklődik, hogy vajon mi történik, ha a magzat még él, amikor kiszedik? A nővér először azt válaszolja, hogy az “oldatban” nem mozog többé, majd viccesen hozzáteszi, hogy “nem fog körbe-körbe úszkálni a tartályban”. Ezután “megnyugtatja” az anyát, hogy mivel úgyis aludni fog, az egészről tudomást sem kell vennie, majd figyelmezteti őt: ha egyszer elkezdik a procedúrát, tehát felhelyezik a tengeri algás pálcákat, nincs visszaút, hiszen az alga egyúttal a baba szívműködését is leállítja. Kitér arra is, hogy ha az anya otthon rosszul lenne a felhelyezett pálcák következtében (az intézmény hazaengedi az anyát éjszakára), ne egy kórházat hívjon fel, hanem azt az intézményt, ahol elkezdték az abortuszt, mivel a kórházban “valószínűleg arra kényszerítenék” őt, hogy szülje meg a babát. Az anya váratlanul megkérdezi, vajon a baba érzi-e azt, amit csinálnak vele, mire a nővér lesütött szemmel ugyan, de simán azt hazudja, hogy “nem”.

Egy másik nővér nagy hévvel elmagyarázza az anyának, hogy amennyiben az abortuszt nem sikerül méhen belül végrehajtani, az orvosnak kötelező újraéleszteni a magzatot és átküldeni egy kórházba. Vagyis a jog szerint ugyanaz a baba, aki bent van a méhben, legálisan meggyilkolható, ha pedig kint van, legálisan életben kell tartani. Az anya ekkor kiejti a száján a “megölni” szót,  ami, mint kiderül, nem fér bele az intézmény protokolljába, ilyet tilos mondani, a nővér rá is szól: ne használja ezt a szót, mert ők csak azt fogadják el, hogy “a terhesség megszakíttatik”. Az anyuka erre azt mondja: “Értem, tehát önöknél ezt a kifejezést használják, azért, hogy…”, de nem fejezheti be, mert a nővér félbeszakítja azzal, hogy azért használják ezt a kifejezést, mert pontosan ez történik, majd teljesen megdöbbentő kijelentést tesz: “Minden attól függ, mit tekintünk életnek, illetve az élet kezdetének…amikor a “terhesség” (ezt a szót használja!) még a méhen belül van és 24 hetesnél fiatalabb, megszakítható.”

Ami ugyancsak elképesztő az egész videóban, az az, hogy senki egyetlen pillanatig nem próbálja meg lebeszélni az anyát az abortuszról, esetleg alternatív megoldásokat javasolni neki. Végig az az érzésünk, hogy a két nővér fel sem fogja, miről, pontosabban kiről beszél, sőt, számukra tökéletesen elfogadható, javasolható és mindenképpen előnyös megoldás a terhességmegszakítás.