Agócs Gergely: Ösztönöznünk kell a szülőket, hogy meséljenek!

Minden este népmese címmel a magyar mesekincs megőrzését és terjesztését célzó programot indított az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Az élőszavas mesélést népszerűsítő akció létrehozásában részt vett a Hagyományok Háza is, amely tíz évvel ezelőtt mesemondó tanfolyamot indított. Ennek köszönhetően mára már az ország számos pontján működnek népmesemondó körök – mondta Agócs Gergely népzenekutató, a Hagyományok Háza munkatársa.

A magyar népmesekincs nagyon gazdag, több tízezer lejegyzett alkotásról tudunk. A népmese műfaji felosztására már a 19. században kísérletet tett Henszlmann Imre és Arany László, az európai és eurázsiai népmese katalógust pedig Antti Aarne és St. Thompson állította össze.

Nincs még egy olyan nép a világon, aki ennyit tudna saját népmesekincséről, mint mi magyarok. Ebben olyan népmesegyűjtőknek volt szerepük, mint például Gál György, Ortutay Gyula, Erdélyi János, Kriza János. Benedek Elek pedig széles körben elérhetővé tette a népmesék anyagát – mondta Agócs Gergely.

Napjainkban a mesemondás megszűnt létezni – fogalmazott a népzenekutató, hozzátéve, hogy helyette mesék felmondása, illetve felolvasása történik magyar nyelven. A mese eredeti funkciójában csak a magyar anyanyelvű cigány közösségnél él tovább. A gyermekek ma már beleszületnek a technika világába, de ezek a modern audiovizuális eszközök nem helyettesíthetik a szülőtől hallott meséket. ‘Ösztönöznünk kell a szülőket, hogy meséljenek, nem elég a könyvet elolvasni!’

A népmese – amely nem csak gyermekeknek szól – alapvető emberi viszonyokra és tulajdonságokra reflektál, az együttélés során felmerülő problémákra ad választ, ezáltal témái soha nem válnak elavulttá – véli Agócs Gergely. Hozzátette, a mesében azzal a fantasztikummal találkozunk, amelyre a mai társadalom éppúgy ki van éhezve, mint 100 vagy akár 1000 évvel ezelőtt.