Akinek a kis piros oroszlán hozta meg a világhírnevet

Generációk nőttek fel meséin, gyermekek tízezrei rajongtak a kockásfülű nyúlért. Ezek a gyermekek pedig ma már a saját gyermekeiknek mutatják meg, vagy olvassák fel a meséit. Marék Veronika, aki nemrég vehette át a Pro Familiis díjat a csalad.hu-nak azt is elárulta, gyermeknek kell-e maradnia annak, aki rajzfilmeket készít.

Van egy kis kötött oroszlán a kezében. Ő ki?

Ez az a mesefigura, aki a legtöbb sikert hozta életemben. Ő az a kis piros oroszlán, aki megtanítja a bátorságra a világ leggyávább gyermekét. És hát ez a kis mese az, ami engem kirepített Magyarország szűk határai közül, és Japánban például óriási siker lett. Már kiadták Kínában, Koreában és sokfelé a világon. Őt most azért hoztam, mert nagyon édes, itt készült Magyarországon, nagyon szeretem ezt a torzonborz haját, és most nem vagyok egyedül ezen a díjátadón.

Ugyanúgy, ahogyan egy gyermek, egy felnőtt is rászorulhat erre az oroszlánra?

Szerintem igen. Szerintem ez az oroszlán igazából a szívünkben lakik legbelül, és akkor jön elő, ha szükség van rá.

Én a kockásfülű nyúllal voltam így annak idején.

Komolyan?

Már csak azért is, mert ő mindig próbált mindenkit megmenteni, de talán valójában, amikor visszament annak a panelháznak a tetejére és visszacsomagolta magát, akkor valahol mindig olyan egyedül volt.

Így van. Azért volt érdekes és különleges mesefigura, mert tudott repülni, az volt az egyetlen csodás tulajdonsága, de ugyanennyi erővel lehetett volna egy angyalka vagy egy tündérke, vagy bármi, de ő egy játéknyuszi. És amikor segíteni akart a gyerekeknek, akkor bizony ő is beleszaladt a problémákba. Nem varázslattal oldotta meg, vagy azért, mert ő egy zseni, hanem ő is próbálkozott, és sokszor igen tépetten került ki a dolgokból. De ez nem szegte kedvét, és amikor kialudta magát a bőröndjében, akkor másnap reggel újra körülnézett, hogy hol kell segíteni valamit.

Pontosan ugyanazt a hatást éri el, akár a kockásfülű nyúl, vagy ez az oroszlán a mai gyermekekre, mint a húsz évvel ezelőttiekre, illetve a japán gyermekekre, mint a magyar gyermekekre?

Ez egy olyan kérdés, amelyre mindig azt a választ várják tőlem, hogy “jaj, a mai gyerekek annyira mások”. Nekem meg éppen az az érzésem, hogy ugyanolyanok. Jó, hogy szeretik a Csillagok háborúját, ami szintén egy óriási, zseniális mese, és benne vannak a gyönyörű kis szerethető figurák, a kis robotka, meg Csubakka, meg mindenki más, de attól még ők ugyanúgy gyerekek és ugyanúgy szeretik az izgalmas meséket. Úgyhogy a kockásfülü nyúl nem veszített semmit az erejéből. Ha a mai gyermekeknek elkezdik vetíteni akárhol, odamennek, leülnek és boldogan nézik. Ez egy hihetetlen öröm számunkra. Richly Zsolt rajzolta és rendezte. Ez egy megszokhatatlan gyönyörűség, hogy a ’74-75-76-ban készült rajzfilm sorozat ma is ugyanolyan lebilincselő erővel hat a gyermekekre.

Miközben a technika már megváltozott, tehát ma már nem is így készülnek a rajzfilmek. A mai készítésű rajzfilmeknek ugyanúgy megvan, meg lehet a varázsa? Most megint a kockásfülű nyúllal jövök, de itt nyilván a technológiáról van szó.

Lehet, de épp ez az érdekes, hogy három hete voltunk egy megbeszélésen, ahol fiatalok jelezték, szívesen folytatnák a kockásfülű nyulat…