Az indított szülés kockázatai

Ausztráliában a szülések 25 százalékát mesterségesen megindítják. Ennek a leggyakoribb oka a baba “túlhordása”. Vajon milyen kockázatai vannak ennek a beavatkozásnak?

Mit jelent a túlhordott baba-kifejezés?

A WHO szerint egy baba akkor van túlhordva, ha már a 42. hét is eltelt és még mindig nem született meg. Csakhogy a legtöbb kórház már a 41. héten megindítja a szülést, amikor a baba valójában még egyáltalán nem számít túlhordottnak.

A “túlhordás” fogalmának létezésésvel együtt jár az a feltételezés, hogy a nők ugyanannyi ideig várandósak. Márpedig ez minden egyes nőnél más és más. A baba és a placenta jeleznek az anya testének, amikor a baba készen áll arra, hogy megszülessen, ez az időpont azonban nagyon változó, ahogy minden anya és minden gyermek is különbözik egymástól.

Sajnos a felmérések inkább arra koncentrálnak, hogy mi az, ami történik, ahelyett, hogy a “miért” kérdésre próbálnának felelni. Ráadásul erősen általánosítanak is, és nem az egyes személyekre és az őket fenyegető esetleges veszélyekre fókuszálnak.

Az indított szülés kockázatai

Nehéz lenne izolálni egymástól az indított szülés rizikófaktorait, mivel általában egyikből következik a másik. Mindenesetre az alábbi felsorolásból látható, mire kell felkészülni ilyen esetekben:

– az orvos prostaglandin tartalmú anyagot juttat az anya szervezetébe, amelytől ellazul a méhnyak. A nem megfelelő adagolás azonban sok esetben a magzat állapotromlásához és császármetszéshez vezet.

– a magzatburok megrepesztése gyakran vezet a baba állapotromlásához és császármetszéshez

– az ugyancsak indított szülés során alkalmazható syntocinon vagy pitocin nevű anyagok használata időnként a méh repedéséhez vezet, de okozhat szülés utáni heves vérzést, illetve görcsrohamokat, kómát, halált is. A baba agysérülést szenvedhet, de előfordulhat újszülöttkori retinabevérzés és sajnos halál is. Egyes kutatások azt állítják, hogy összefüggés van a syntocinon / pitocin használata és az ADHD (figyelemzavaros hiperaktivitás-zavar) kialakulása között.

Természetsen a halálos kimenetelű esetek nagyon ritkák, a baba állapotromlása és a császármetszés azonban rendkívül gyakori indított szülések esetében, írja a Midwifethinking.org.

Alternatívák

Mielőtt a vajúdás megkezdődik, a méh és a méhnyak fiziológiás változásokon megy át, hogy képes reagálni az összehúzódásokra.  Bár nincs még rá egyértelmű bizonyíték, a szakemberek azt feltételezik, hogy a babab az, aki valamilyen módon beindítja a szülést: jelzi az anya szervezetének, hogy készen áll. Az anya teste oxitocint választ ki, a méh pedig reagál rá. Más emlősökkel összehasonlítva az embereknél tér el egymástól leginkább a várandósság hossza.  

Ez a tény arra enged következetetni, hogy az olyan faktorok, mint a környezet vagy az érzelmek ugyancsak befolyásolják a vajúdás megindulását. Ráadásul köztudott, hogy egy feszült, stresszes anya sokkal nagyobb valószínűséggel hordja túl a babáját, mint egy nyugodt nő.

Számos alternatív vagy természetes szülésindítási módszer ismert a gyógynövényektől a különböző masszázsokon és az akupunktúrán át a homeopátiás szerekig. Azonban azt nem szabad elfelejteni, hogy a szülésindítás, bármilyen módon is történik, arról szól, hogy erővel rávegye az anyát és a babát arra, hogy olyat tegyen, amire még nincs felkészülve. Márpedig a mesterséges beavatkozásoknak mindig vannak nem várt és nem akart következményei és hatásai. Ugyanakkor azok a beavatkozások, amelyek az anya testének ellazítására szolgálnak segíthetnek abban, hogy a szülés magától induljon be.