Csak karácsonykor adakozunk?
Vajon a karácsonyi lelkesedés elmúltával is szívesen nyúlunk majd a zsebünkbe, hogy a szerencsétlenebb sorsúakon segíthessünk? Mennyire jellemző ránk a segíteni akarás? – ezekre a kérdésekre keressük a választ.
Vajon a karácsonyi lelkesedés elmúltával is szívesen nyúlunk majd a zsebünkbe, hogy a szerencsétlenebb sorsúakon segíthessünk? Mennyire jellemző ránk a segíteni akarás? – ezekre a kérdésekre keressük a választ.
Összehajtott gyermekruhák, plédek, tartós élelmiszer, tűzifa, vaskályha – csak néhány azok közül a karácsonyi óhajok közül, melyeket az internetes segítségnyújtási fórumain találtunk. Írnak hosszan és magyarázóan, megadva mobiltelefont és teljes nevet, írnak röviden és szégyenkezve, esetleg egy általános e-mail címre hivatkozva. Ami közös bennük: segítségre van szükségük, és mi, akiknek talán a kevésnél jóval több jut, nem kételkedünk: utalunk, csomagolunk, küldünk és adakozunk. De hogyan vélekedünk igazából a segítségnyújtásról?
Mikró, ruha, élelmiszer megy jó helyre
Béla kétgyermekes családapaként határozott véleménnyel rendelkezik: „Véleményem szerint olyan tárgyat, amit az ember nem használ 1 évig, azt nyugodtan elajándékozhatja, mert nincs is rá szüksége…
Egy biztos, karácsonykor talán sokkal inkább adakozunk, mint máskor, legalábbis a többség. Én például soha nem kötődök dátumokhoz, de volt, hogy ilyenkor utaltam valamelyik segélyszervezetnek. Nálam a segítségadás lehetőség és helyzet, és nem időpont kérdése.”
A transzparens, azaz átlátható adományozás érdekében Semmelweis garancia védjegyet vezet be Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) egészségügyért felelős államtitkársága – közölte a tárca az MTI-vel. A közlés szerint az államtitkárság fontosnak tartja, hogy a társadalom tisztán lássa, mire fordítják az életmentésre, a gyógyításra felajánlott összegeket az egyes, gyógyításért adományokat gyűjtő alapítványok. Szócska Miklós államtitkár nemrég bejelentette, hogy a transzparens adományozás és a “szolidaritási hiénák” kiszűrése érdekében kidolgozza a Semmelweis garancia védjegy odaítélésének elveit, közösen a Nemzeti Betegfórummal és az Országos Betegjogi, Ellátottjogi Gyermekjogi és Dokumentációs Központtal. A munka januárban kezdődik.
Béla férfi létére sok fórumon segített. Amíg az önkormányzatnál dolgozott, segített a Családsegítőn vagy a Magyar Máltai Szeretetszolgálaton keresztül ruhákkal, játékokkal, tartós élelmiszerrel. „Volt, hogy közvetlenül valakinek személyesen adtam ruhát. Aztán volt egy használaton kívüli mikrónk. Odaadtam egy többgyerekes kántornak, akinek bizony nem volt. Az elmúlt 1-2 évem nem igazán szólt az “anyagi” segítésről, mert nem futja rá. De nemrég vittem valakinek egy színes tévét. Összefoglalva nem a Karácsonyhoz kötődően adakozom, ha adakozom.”
„Kampányszerűen meg lehet mozgatni az embereket”
Karola kétgyermekes édesanyaként hasonlóképpen vélekedik: „Szerintem karácsonykor jobban rá lehet venni az embereket, legalábbis azokat, akikben van hajlandóság. Nagyobb az adakozás visszhangja a médiában is, ismertebbek a fórumok, a Mikulásgyár, a Cipősdoboz akció és még sorolhatnám. Szerencsés, hogy ezekre a helyekre tárgyakat lehet vinni, nem pénzt kell adni.”
Kérdésünkre, hogy az alapítványi adakozást jónak tartja-e, Karola óvatos: „Az alapítványokkal szemben szerintem sokan bizalmatlanok. Karácsony idején sokkal nagyobb a „szeretet” piár. Általában, ha valami nagyobb baj van, mint például amilyen a vörösiszap katasztrófa volt vagy a nagy júniusi árvíz, akkor meg lehet mozgatni az embereket, de csak rövid időre. Ma már alig foglalkozik a károsultakkal valaki. Én úgy gondolom, hogy kampányszerűen meg lehet mozgatni az embereket.”
Általánosítás és a lelkiismeret szava
Több mint négyszáz rászoruló gyermek étkeztetését oldja meg a Gyermekétkeztetési Alapítvány “Mindenki Ebédel” programjának felajánlott 17 millió forint adomány. Tizennégy településen – Szeghalom, Dévaványa, Örményes, Sellye, Somogyjád, Tiszaigar, Tápióság, Kaba, Székkutas, Pusztaszabolcs, Rákóczifalva, Pap, Nádasdladány, Nyírmada – 30-30 gyermek részesül a Raiffeisen Bank adományából. A településeket internetes szavazás segítségével választották ki. Forrás: MTI
Karola hozzáteszi: „Talán még annyi, hogy sokszor megmagyarázzuk magunknak hogy miért nem adunk: az alapítvány ellopja a pénzt (mert a sajtóban lehet ilyet hallani), a hajléktalannak nem adok, mert úgyis elissza, tehát nagyban általánosítunk és megnyugtatjuk lelkiismeretünket. Pedig mindenki találhat a környezetében olyat, akinek valami kis dologgal segíteni tudna” – foglalja össze véleményét a csinos harmincas anyuka.
„Örömünk sokszorozódik”
Összefoglalva talán elmondhatjuk, bár Magyarország lakóinak nagy többsége szűkösen él, legalábbis a nyugat európai életszínvonalhoz képest, a szívünk nagy: szinte mindenki, akit megkérdeztünk, adakozott az elmúlt hetekben valamilyen formában, sőt, többen havonta egy meghatározott családnak, jobbára egyedül álló édesanyáknak küldenek szeretetcsomagot, vagy adakoznak a megváltozott munkaképességűeknek. Ahogy egyikük megfogalmazta: „Így örömünk sokszorozódik, és a lelkem is nyugodtabb lesz”.
