Dühből ütöttem, ahogy anyám engem

A gyermekkori bántalmazás rengeteg káros hatással jár: azok a gyerekek, akiket rendszeresen megvernek, rosszabbul teljesítenek az iskolában, gyakrabban szoronganak és depressziósak, felnőve nagyobb eséllyel betegszenek meg tumoros vagy légzőszervi betegségekben, lesznek öngyilkosok, személyiségzavarosak, depressziósak. A generációkon átívelő láncot ráadásul nehéz megszakítani: a bántalmazott gyerekek felnőve gyakrabban lesznek maguk is bántalmazók vagy áldozatok.

Zsuzsát édesanyja verte rendszeresen, és felnőve nem kevés küzdelmébe került a továbblépés. Szerencsére nem mindenki sínyli meg egyformán az ilyen élményeket, mivel védőfaktorok is léteznek. Zsuzsa története kapcsán összeszedtük, mik azok, amik egy kicsit ellensúlyozhatják, csökkenthetik a bántalmazás káros hatásait.

Ki és hogyan bántott minket?

Leginkább az anyukám. Anyu nagyon indulatos volt és velünk szemben nem fogta vissza magát (mással persze ment neki): konkrétan a földszinten hallottam, ha valami baja volt a húgommal a negyediken. Ilyenkor sokszor fel sem mentem inkább. Mindig vert minket, főleg engem. A húgom koraszülött volt, sok gond volt vele, én meg kicsit hiperaktív, baromi fura gyerek.

Sokáig csak kézzel, később, úgy 10 éves korom után fakanállal, vállfával. Emellett folyamatosan gúnyolt a hiúságomért, hogy szép akarok lenni, hogy tudálékos vagyok, ellopta a naplómat és elolvasta, aztán nekem esett. Ha későn értem haza, kizárt a lakásból, konkrétan a pincében aludtam egyszer.