Egyszerűbb gyerekkort kérünk!

Az élet ritmusa az elmúlt években hipersebességre gyorsított, telepakolva mindenféle tárggyal, kezelhetetlen mennyiségű választási lehetőséggel, miközben minőségi idő alig marad benne – a gyerekek pedig mindennek a szenvedő alanyaivá váltak. Szoronganak, viselkedészavarosak, hiperaktívak, vagy éppen túlságosan depressziósak. Az Egyszerűbb Gyermekkor-mozgalom “a kevesebb több” elve mentén visszaköveteli mindazt a szabadságot és teret, amire egy gyereknek szüksége van ahhoz, hogy önmagára, saját lelke és személyisége kibontakoztatására figyelhessen.

Amikor először megpillantjuk a kisbabánkat, óhatatlanul eszünkbe jut az is, micsoda felelősség és mekkora lehetőség rejlik abban, hogy felneveljünk egy gyermeket. A legjobbat akarjuk neki. Csakhogy a “legjobb” fogalmáról igen eltérően gondolkodunk. A Simplicity Parenting szerzője, a világszerte ismert coach, pedagógus és pszichológus Kim John Payne úgy véli, a legfontosabb, hogy a gyerek is teret kapjon a sok-sok segítő szándék közepette.

A bölcsőtől kezdve nagyon könnyen túlzásokba tudunk esni, ha a gyerekünkről van szó, amit ő bizony a legjobb szándék ellenére is teherként élhet meg. Telezsúfoljuk az életét tárgyakkal, programokkal, különórákkal, elvárásokkal és célokkal. És a szülőség, mint feladat szép lassan, észrevétlenül versenysporttá válik. A társadalom egy része helyeslően bólogat: a gyereknek bírnia kell a terhet, csak így lesz belőle valaki, fel kell vennie a tempót, hogy felnőttként állja majd a sarat. Payne mindezt a gyermekkor elleni rejtett háborúnak nevezi, amely során alig marad idő befelé figyelni, a gyermek valós igényeit figyelembe venni, mert a külső nyomás rendkívül jó figyelemelterelőnek bizonyul.

Pedig ha egy kis időt hagynánk az elképesztő mennyiségű választási lehetőség, opció között, hogy csendben leüljenek a gyerekeink és meghallják, és hallassák, mit kiabál odabent a lelkük, sokkal egyszerűbb, tisztább, őszintébb és nyugodtabb lenne minden, ők pedig nem éreznék magukat folyamatosan káoszban és bizonytalanságban.

A kulcsszó: hagyjuk őket egy kicsit unatkozni. Mert abban a pillanatban, hogy nincs kitöltve, megszabva, leszabályozva minden percük, pillanatok alatt megérzik magukban az igényt a kreatív játékra. Ha eltakarítjuk a gyerekeink környezetéből a felhalmozódott csetreszt (szellemi, és fizikai szinten egyaránt), végre levegőhöz juthatnak és visszakaphatják saját gyerekkorukat…és önmagukat.

Az Egyszerűbb Gyermekkor lényege tehát röviden: határt szabni a figyelmet a fontos dolgokról elvonó tényezőknek, és nemet mondani mindenre, ami túl sok, túl hamar van és túl gyors. Az egyszerűsítés négy fő pillére a következő:

1. Környezet: szabaduljunk meg minden csetresztől, fölösleges holmitól az otthonunkban. A gyerekek polcairól pakoljunk el és selejtezzünk ki mindent, ami évek óta csak porfogóként szolgál, és csupán egy-egy minőségi játékot hagyjunk elöl.

2. Ritmus: képzeljük el, milyenek lennének a napjaink, ha a különböző tevékenységek mindenféle feszültség, kiborulás, sürgetés nélkül váltanának át egymásba. Az Egyszerűbb Gyermekkor-módszer megmutatja, hogy hogyan tervezzük meg mindennapjainkat úgy, hogy a teendők és programok a belső értékeinket, az egymáshoz való kapcsolódásunkat jelképezzék. Segítséget nyújthatnak apró rítusok, pl. mindig ugyanazok a versek, mondókák, énekek lefekvés előtt, vagy étkezésekkor, családi hagyományok megteremtése és ápolása. A napi rutinba épített pihenőidők, megállók, szünetek arra adnak lehetőséget, hogy egy kicsit fellélegezzünk és csupán létezzünk az egymással töltött időben.

3. Váltakozó napok: itt az ideje a programokkal, különórákkal, szakkörökkel teletömött heti beosztásba egy kis nyugalmat csempészni. Ha időnként beiktatunk egy-egy olyan napot, ami kizárólag a lazításról, a minőségi időről és a nyugalomról szól, csodákat tehetünk a gyerekeinkkel. Ezáltal nekik is megtanítjuk a pihenés fontosságát. És ha a gyerek unatkozna? Tanítsuk meg neki, mivel lehet igazán értékesen és kreatívan elűzni az unalmat!

4. Áramszünet: mondanunk sem kell, hogy az Egyszerűbb Gyermekkor nem támogatja a “kockulást”, azaz a folyamatos képernyőbámulást és -nyomkodást. A közösségi és szórakoztató média, a tabletek, telefonok, a televízió elképesztően rossz hatással van a gyerekekre, mivel a szűretlen, iszonyatos sebességű és mennyiségű, kezelhetetlen információmennyiség még inkább összezavarja őket, és komoly károkat okoz mind a családi életben, mind a szociális és érzelmi intelligenciát illetően.

Azok a szülők, akik végül úgy döntenek, hogy megteszik a lépéseket egy egyszerűbb otthon és élet megteremtése felé, azt fogják tapasztalni, hogy a gyerekeik nyugodtabbakká, boldogabbakká válnak, mind szociálisan, mind érzelmileg fejlettebbek és érzékenyebbek lesznek, az iskolában jobban teljesítenek és könnyebben alkalmazkodnak a szabályokhoz. A szülők pedig sokkal egyértelműbben, tisztábban látják majd a szülőség valódi értékeit, közelebb kerülnek egymáshoz a nevelési elveket illetően, és több idejük és energiájuk lesz a családi kapcsolatokhoz, a lazításhoz és az örömteli együttlétekhez.

Fotók: Gyarmati Orsolya