Felnőtt kifestőt színezgetni nem terápia

Képzeljen el egy csendes csütörtök estét. Egy olyat, ahol az egész napos pörgés után a gyerekek már alszanak, ön pedig ahelyett, hogy fáradtan a kanapéra rogyva a tévét nyomkodná vagy éppen a Facebookon lógna, inkább az ebédlőasztalhoz ül, előveszi a színes ceruzákat, felcsapja a kifestőkönyvét, és csendesen nekiáll színezni a soron következő mandalát.

Bizarr kép? Bénának tűnik? Kínosnak? Hülyeségnek? Talán. Mint ahogy gyakran tűnik annak egy rakás dolog, ami ismeretlen, amit nem szoktunk csinálni, ami kívül esik a komfortzónánkon. Ezeken az érzéseken azonban túl lehet lépni, és ebben az esetben sokan túl is lépnek: egyre többen választják ugyanis rendszeres szabadidős programnak a színezést. 

De vajon mi a jó a színezésben? Mit tesz ez az elfoglaltság az elménkkel, a hangulatunkkal? A felnőtteknek szóló kifestők pszichológiája következik. 

Nem feltétlenül művészetterápia, de lelkesen fogyasztjuk

A felnőtteknek szóló kifestők és színezők az elmúlt öt évben kezdtek elterjedni a világban, és népszerűségük rohamosan növekszik. A kifestők tavaly már itthon is felbukkantak a könyváruházak toplistáin, és a nemrég megrendezett Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon is akadt belőlük bőven. De vajon miért vesznek felnőtt emberek kifestőket? Dr. Szondy Máté klinikai szakpszichológus szerint ennek több oka is lehet.

“A kifestők népszerűséghez hozzájárulhat, hogy ma a legtöbb ember munkájában nincs, vagy nagyon ritkán van kézzel fogható kimenet, output. Éveken vagy akár egy életen keresztül úgy dolgozni, hogy a munkánknak nincs kézzel fogható eredménye frusztráló. Ráadásul az online virtuális működésünk, amiben nagyon aktívak vagyunk, szintén nem kézzel fogható. Ezzel szemben az, ha leülünk színezni látható, kézzel fogható eredménnyel jár. A másik fontos dolog, hogy a színezés könnyen meghozza az áramlatélményt, a flow élményt, ami nagyon jutalmazó erejű. Ez a fajta flow élmény gyerekként nagyon gyakori, felnőttként azonban ritkán tudjuk kreatív, alkotó, spontán tevékenységekben megélni.”