Gyerekkísérlet: nincs tévé, se más kijelző

A nyári szünet közepére a hat- és nyolcéves gyerekeimmel eljutottunk odáig, hogy szinte egész nap bámultak valamit. A napjuk vagy arról szólt, hogy kinél legyen a távirányító, vagy pedig a könyörgésről, hogy mikor tabletezhetnek már végre. 

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
6-12 éves gyerekek
2015. szeptember 01. Paulik András
A nyári szünet közepére a hat- és nyolcéves gyerekeimmel eljutottunk odáig, hogy szinte egész nap bámultak valamit. A napjuk vagy arról szólt, hogy kinél legyen a távirányító, vagy pedig a könyörgésről, hogy mikor tabletezhetnek már végre.


 Mentség persze mindig van: negyven fokban úgysem lehet kimenni, és hát persze nekem is jól jött az az idő, ami ezzel felszabadult, és nem nekem kellett szórakoztatnom őket, hanem békében dolgozhattam helyette.
 
Akkor telt be a pohár, amikor a balatoni nyaralás alatt, három másik, normális körülmények között szuperül játszó gyerek mellett is a tabletezés vált a fő kérdéssé. És akkor letiltottam őket mindenféle kijelzőről a telefontól a fényképezőgépig, mostantól kénytelenek az élményeiket a való világból venni. Gyerekkísérletünk első pár hetének tapasztalatai következnek.
 
Tulajdonképpen nekem már régóta létezik az az elméletem, hogy mindenféle életmódváltást környezetváltozással kell kezdeni. Még a cigiről is könnyebb úgy leszokni, ha reggel nem ugyanazokkal a mozdulatokkal jutunk el a kávéfőzőig és a cigis dobozig, mint ahogy otthon megszoktuk. A balatoni nyaralás éppen kapóra jött, a reggeli első kérésre, hogy ti. „tabletezhetek?” máris jött a válasz, hogy nem, hanem menj ki inkább az udvarra hintázni. Ez be is vált: amint a másik szobából a barátnőm gyerekei meghallották a motozásunkat, már nyargaltak is kifelé mindannyian játszani. Ezzel át is lendültünk a reggeli rutinon. 
 
A napokat azután simán elütöttük a Balatonban és a parton lazulással, a következő kritikus pontot az esték jelentették. Szegény ártatlan gyerekeim kénytelenek voltak analóg, a felnőttek hangján könyvből felolvasott mesét hallgatni. És mivel nem volt más választásuk, és egyébként is nagyon vicces meséket olvastunk, be is érték vele.
 
Hazaérkezésünkkor szokás szerint (pavlovilag) ismét bepróbálkoztak a tévézéssel, tabletezéssel, de sajnos zord szüleik továbbra is a mesekönyvekhez és a játékokhoz irányították őket. Szerencsére már másnap vendégeink érkeztek, velük négy aranyos gyerek, akikkel szintén remekül eljátszottak a mieink, (a nyár ugye azért van, hogy találkozzunk a rég nem látott barátokkal), így egy percig sem unatkoztak, mondjuk én sem dolgoztam, de nem is várták el a kölykök, hogy szórakoztassam őket.