Hogyan tesszük tönkre a gyermekeink sportolását?

Áll az egyszeri szülő a pálya szélén (a sportág lehet bármi, vízilabdától a focin keresztül a tornáig) és álmodozik. A saját álmait álmodja a gyermekébe, és ezért bármire hajlandó. Az már nem mindig fontos, hogy a nebuló mit szeretne – tudta meg a csalad.hu.

A sikerről szőtt álmok, a (külföldi, általában amerikai) egyetemi ösztöndíj, és persze az olimpia – ezekkel teszik sokszor tönkre a szülők a gyermekeik sport iránti szeretetét. Pedig ha bármelyik testnevelő tanárt, vagy szakembert megkérdeznénk, szinte egyöntetűen az lenne a válasz, hogy a gyerek próbáljon ki minél több sportágat, mozogjon minél változatosabban.

Ha nagyon őszinték, akkor azt is elmondják, hogy a kiemelkedő sportsikerekhez szükséges alapképességek és készségek sokkal ritkábbak, mint sokan gondolnák, és a teljes egyetemi ösztöndíj elérése is nehezebb, mint azt egy szülő képzeli. A helyzet tehát az, hogy az esélyek a gyermekeink ellen szólnak. Még az a nagyon tehetséges fiatal, aki kiemelkedik a társai közül akár egy nagyobb közösségben is, jó esetben csak egy részösztöndíjat kap majd valamilyen kevésbé ismert felsőoktatási intézményben. Annak az esélye pedig, hogy a gyermekünk kijusson az olimpiára (a győzelemről most ne is beszéljünk, csak a kijutásról) sajnos elhanyagolható. És őszintén szólva a szülők döntő többsége aligha kívánná a gyermekének azt a hihetetlen kemény életet, amit az odáig vezető út jelent. Mindez persze nem állítja meg az elszánt szülőt.

Hiába minden tény, az elhanyagolható esélyek, a legjobb tanácsok, az élsport szempontjából jó esetben közepes képességű gyermekek szülei már kisiskolás kortól hajtják a diákokat egy adott sportágban, reménykedve, hátha az ő gyermekük lesz az egyetlen a millióból. Nem és nem csak Magyarországról beszélünk, a szülők közül sokan hasonlóképpen gondolkodnak Európában és az Egyesült Államokban is. Persze vannak olyanok is, akik értelmetlennek tartják a gyermekek hajszolását, mint például Cort Ruddy, a RuddyBits.com szerzője. Szerinte manapság rengeteg fiatalt úgy hajtanak, mintha máris az olimpiára készülnének, miközben a szülők elképesztő összegeket fizetnek ki az edzésekre, versenyekre, utazásokra, táborokra.

Hogy aztán a végén kiderüljön, a gyermek mégsem annyira tehetséges, mint a (kissé elfogult) szülő gondolta, így nem kerül be a csapatba, és a már kezdetekkor is irreális álom összetörik. Pedig lehetne másképp is, sokat és okosan sportolva, nem a versenyre, hanem az egészséges életmódra nevelésre törekedve, hogy a gyerek se egy kudarcélménnyel induljon neki az életének.