Meg kell-e ünnepelni otthon az állami ünnepeket?

Az állami ünnepeket szinte mindenki szereti, de a legjobban az iskolások és az alkalmazottak, mert szünet van, tovább lehet aludni, és az elmaradt házimunkákat is be lehet pótolni. Talán jut idő egy sétára vagy közös játékra, filmnézésre is. A szokásos családi programok mellett azonban érdemes végiggondolni, hogy milyen remek alkalmat kínál egy-egy történelmi esemény „hivatalos” ünneplése arra, hogy felmenőinkkel, családi gyökereinkkel megismerkedjünk.

1956. október 23-a az egyik legfiatalabb esemény, amit ünneplünk. A gyerekeknek már a tíz évvel ezelőtti dolgok is történelmi távlatot jelentenek, nekik semmit nem mond a rendszerváltás időszaka, és az ’56-os forradalom pontosan annyira beláthatatlan messzeségben van, mint a honfoglalás.

Elő a családi fényképalbumokkal!

Sok családban a nagyszülők, dédik még pontosan emlékeznek a közel 60 évvel ezelőtt történtekre. Vegyük elő a fényképalbumokat, keressünk elő olyan képeket, amin ők a forradalom idején láthatók. A kisebb gyerekek már azon is meglepődnek, ha a nagyikat kisgyerekként látják viszont. Természetesen életkortól függően mesélhetünk arról, hogy mi történt, de ne történelem órát akarjunk tartani, hanem inkább azzal ismertessük meg a gyerekeket, hogy a család tagjai hogyan érezték magukat, amikor nehéz helyzetbe kerültek. Emlékszem, szüleim többször is emlegették a pincében, az óvóhelyen eltöltött napokat. Soha nem arról meséltek, hogy féltek, hanem arról, hogyan bújtak össze, amikor lőttek, hogyan készített gabonamagokból ebédet a nagymama, és, hogy gyertyafénynél olvasták az egy szem mesekönyvet, amit magukkal vittek.

Lyukas zászló

Bár az óvodákban, iskolákban többnyire készítenek a gyerekek zászlót az ünnepre, ha mégsem, érdemes egyet festeni, hurkapálcikára ragasztani és ezen a napon otthon kitűzni. Ne felejtsünk el lyukat vágni a közepébe, erre az alkalomra ez való!

„Az 1956. október 23-án kitört magyar forradalom és szabadságharc már az első percekben megkezdte a szovjet és kommunista jelképeknek, a zsarnokság díszleteinek az eltávolítását, megsemmisítését. Ezrével verték le a vörös csillagokat, tépték szét, égették el a vörös zászlókat. A nemzeti zászló közepéből már október 23-án a Bem-téren kivágták a Rákosi-címert. A Bem-téren előállított lukas közepű zászló azután örök időkre az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc jelképévé vált. Ilyen zászlók alatt vonult a tömeg a Margit-hídon át az Országház elé.” (http://www.archivnet.hu/kuriozumok/jelkepek_harca_1956ban_magyarorszagon.html)

A lelkesebb gyerekek akár az emlékhelyekre is elvihetik a saját készítésű zászlót.

Történelmi séta

Minden városban vannak olyan emlékhelyek, ahol a hivatalos megemlékezéseket tartják. Keressünk a világhálón olyan leírásokat, amiből megtudhatjuk, pontosan mi is történt ott, és sétáljunk el a helyszínre!

Budapestieknek a Corvin köz, a Széna tér vagy a Műegyetem közismert helyszínek, érdemes egyszer úgy arra menni, hogy mint ’56-os helyszíneket járjuk be.

A Corvin közben, Budapesten a VIII. kerületben, a Ferenc körút és az Üllői út sarkánál áll az ’56-os pesti srác szobra, emlékeztet arra, hogy itt volt a forradalom felkelőinekegyik legfontosabb és legtovább kitartó ellenállási pontja. Pongrátz Ödön, a felkelők egyik vezetője a következőképpen foglalta össze, miért a Corvin közt választották ellenállási központnak: „Mert könnyű volt védeni és nehezen lehetett bejutni a kis utcákba. A másik oka az volt, hogy ott volt a benzinkút, harmadsorban a Práter utcai iskola pincéjében volt egy menza, ahol főztek a srácoknak.”

Különösen a fiúkat érdekli, hogy gyerekek hogyan tudtak harcolni, kicsit talán irigykednek is, hiszen a harc izgalmasnak tűnik, a puska, mindig az erő, a felnőttség szimbóluma. Nagyon fontos, hogy tisztázzuk, sokféle helyzet adódik, mikor meg kell védeni azokat, akiket szeretünk, és a fegyver sohasem megoldás, hanem egy végletes eszköz. Szűkebb környezetünkben is szükség van védelemre – a szülők mégsem fegyverrel védik meg a lakásukat, hanem biztonságos zárat szerelnek fel, és kerítést építenek, hogy idegenek ne mehessenek a kertbe.

Gyertyafényes este

Mivel a gyerekeknek teljesen természetes, hogy otthon égnek a lámpák, a gyertyafényes szoba mindig valami különlegeset jelent. Ez nem a véres csatákról, emberáldozatokról, kivégzésekről való mesélés ideje (ezt különben is csak nagyobb iskolásoknak és nekik is csak az érdeklődésük határáig tegyük). Ne legyenek azonban tabuk a családban, alkalom adtán és életkorhoz igazítva bátran beszéljünk arról, ha valami súlyos háborús tragédia, malenkij robot vagy börtön sújtotta valamelyik családtagot. Ha ezek nem kerülnek a felszínre, csak az eltitkolást, esetleg szégyenkezést érzékelik a gyerekek és ez súlyos elakadásokhoz, látszatra megmagyarázhatatlan szorongásokhoz vezethet. Gyújtsunk meg egy gyertyát, örüljünk annak, hogy együtt vagyunk és gondoljunk azokra, akiknek nehezebb körülmények között kell(ett) élniük.

(Kép: Fortepan)