Megbánt döntések
Utólag mindig könnyű okosabbnak lenni, különösen, ha terhességről, szülésről, szoptatásról van szó. Ráadásul életünk legfontosabb feladatára egyik iskola sem készít fel minket, sajnos legtöbbször csak később jövünk rá, hol rontottuk el.
Utólag mindig könnyű okosabbnak lenni, különösen, ha terhességről, szülésről, szoptatásról van szó. Ráadásul életünk legfontosabb feladatára egyik iskola sem készít fel minket, sajnos legtöbbször csak később jövünk rá, hol rontottuk el.
hirdetés
hirdetés
Már bánom, hogy kértem epidurális érzéstelenítést
Vecsei Lilla (36) főállású, háromgyermekes édesanya
“Az orvosommal nem beszéltünk a szülés közben alkalmazható fájdalomcsillapító módszerekről és azok hatásairól az első terhességem során. Tulajdonképpen semmit nem tudtam, viszont borzasztóan féltem. Ezért aztán ahogy a kórházba értünk, már kértem is az epidurálist” – meséli Lilla. “Mire a nőgyógyászom megérkezett, én már meg is kaptam az injekciót, ő pedig kész tények elé volt állítva. Utólag viszont beláttam, hogy ez nem volt jó ötlet. Fájdalmat ugyan nem éreztem, de azt sem, hogy mikor kellene nyomni, vagy hogy nyomok-e egyáltalán, és ez nagyon zavart. Másodszorra már nem kértem érzéstelenítést, és duplán kárpótolt az élet, merthogy ikreim születtek, de még így is sokkal jobb élmény volt fájdalomcsillapító nélkül szülni. Az is igaz, hogy azt az első szülésnél is éreztem, ahogy kicsusszant belőlem a baba, mintha a kitolásnál hirtelen törlődött volna minden fájdalomcsillapító hatás. Ma már tudom, hogy a szenvedésnek igenis van értelme, és a vajúdás tulajdonképpen a legcsodálatosabb fájdalom a világon, hiszen a vége életünk egyik legfelemelőbb pillanata”.
