Mi szükség van 12 autista majomra?

Az autizmus kutatását nehezíti, hogy a betegség az emberre jellemző, így nem lehet olyan könnyen állatkísérleteket végezni, mint mondjuk a nátha esetében. Az elmúlt hetekben azonban nagy port vert fel a hír, miszerint kínai tudósok autista majmokat hoztak létre.

De hogy csinálták? És tényleg szükségünk van autista majmokra? Teljesen hasonlítanak az autista emberekre? Egyáltalán etikus ilyesmit csinálni? Miért nem egereken kísérleteznek, ha már muszáj? Elmondjuk.

Tizenkét autista majom

A kínai tudóscsoport tehát fogott nagyjából egy tucat eredetileg egészséges majomembriót, és genetikailag módosította őket olyan irányba, hogy azok az autizmushoz hasonló viselkedéses tüneteket mutassanak. Több mint egy tucat ilyen majmot sikerült nekik így „elrontani”. De honnan tudták, melyik gént kell módosítani, amikor nem is tudjuk, melyik génhez köthető az autizmus? Ebben van egy kis csavar, létezik ugyanis emberben egy olyan, genetikai betegség, amely az autizmusnál ritkább, de ahhoz igen hasonló tüneteket mutat. Az ebben szenvedő gyerekek gyakran értelmi fogyatékosak, beszédük repetitív (ismétlődő), érdeklődésük pedig beszűkült- egy-egy témára irányul.

A kínai majmok hasonlóképpen viselkednek a genetikai zavarban szenvedő gyerekekhez: minden ok nélkül körbe-körbe járnak, az átlagnál jóval kevesebbet kommunikálnak a többi majommal és kerülik a szemkontaktust gondozóikkal is. Mindez a viselkedés a (súlyos vagy közepesen súlyos) autizmussal élő gyermekekre is jellemző.