Mit tanulnak a gyerekek a családi történetekből?

A meseolvasás fontosságához nem fér kétség, de legalább ugyanilyen fontos az, hogy a gyerekek ismerjék a család saját “meséit”, történeteit, legendáit.

“Apa, mesélj valamit arról, amikor még kicsi voltál. Mondd el, milyen volt, amikor a legjobb barátoddal megismerkedtél az iskolában!”, kéri az első osztályos Alex édesapját. Épp most olvastak el egy fejezetet a Tin Tin kalandjaiból, de a kisfiú szereti hallgatni, milyen is volt az, amikor apa volt gyerek.

A legtöbb szülő tisztában van a meseolvasás előnyeivel és értékeivel: javítja a beszédkészséget, segít megérteni a világot maguk körül és azt is kimutatták már, hogy azok a gyerekek, akiknek rendszeresen mesélnek, könnyebben tanulnak meg olvasni, megszeretik a könyveket és jobban megértik mások érzelmeit, írja a The Atlantic.

Csakhogy vannak olyan kultúrák, társadalmak, ahol a meseolvasás nem része a hétköznapoknak, de vannak szülők, akik azért nem olvasnak mesét, mert még felnőtt korukban is nehezen birkóznak meg a betűkkel, esetleg rossz élményük kapcsolódik az olvasáshoz. És vannak gyerekek, akik egyszerűen nem tudnak egy helyben maradni, hogy meghallgassanak egy mesét: számukra az olvasás büntetés, nem pedig jutalom.

Amit viszont sokan nem tudnak, az az, hogy a családi történetek elmesélésének legalább olyan jótékony hatásuk van, mint az olvasásnak. Az elmúlt 25 évben számtalan kutatást végeztek az ilyen családi legendákról, s kiderült: annak, hogy a gyerekek rendszeresen hallják őseik, szüleik izgalmas, részletesen elmesélt történeteit, számtalan előnye van: erős identitás kialakulása, jobb megküzdési stratégiák, alacsonyabb arányú depressziós és szorongásos esetek, nagyobb szókincs, empatikusabb hozzáállás mások gondolataihoz és érzelmeihez, stb. A családi történetek elsősorban azt éreztetik a gyerekekkel, hogy milyen erősen kapcsolódnak a számukra fontos emberekhez.

A családi történetek nagy előnye, hogy nem kell értük fizetni és “hordozhatóak”. Részei lehetnek a napi beszélgetéseknek, és még akkor is ugyanolyan érdekesek, amikor a gyerekek már kinőttek az esti mese-korszakból.

Minden egyes családnak megvannak a maga legendái kultúrától, körülményektől függetlenül. Persze nem minden történet vidám, de a kutatásokból az is egyértelműen kiderült, hogy a gyerekek rengeteget tanulnak a szomorúbb, nehezebben feldolgozható eseményekből is.

A kisgyerekek attól kezdve mondanak történeteket, hogy megtanulnak beszélni. Ha egyszerű kis mondataira a szüleik is odafigyelnek, és támogatják őket abban, hogy meséljenek, iskolás korukra részletesen és szabatosan tudnak majd “sztorizni”. Kamasz- és fiatal felnőttként pedig szabatos, érdekes és jól megfogalmazott mondatokban mesélnek majd a velük történő eseményekről, tapasztalatokról. Egyébként ez az a kor, amikor rádöbbennek, hogy a velük történők dolgok milyen hatással vannak az életükre.

Az ünnepek a legjobb időszakok a családi történetek mesélésére. A karácsonyfa díszítése, vagy a gyönyörűen megterített asztal mellett nagyszerű megosztani a régmúlt eseményeit a gyerekekkel. Aztán kérjük meg őket is, hogy meséljék el, amire szívesen emlékeznek. Sokszor legalább annyit tanulhatunk ezekből mi, felnőttek, mint ők a mi történeteinkből…